𝐄𝐌𝐏𝐓𝐘 • 𝐌𝐈𝐍𝐒𝐔𝐍𝐆 || ✓

ʚ５２ɞ

Jisung ajkát harapdálva néz rá. A szemei félelemtől csillognak, s az idősebb fiú szinte hallja a szívének vad dobogását. Tartja a szemkontaktust, próbál belelátni a fejébe, s a gondolataiba – de el kell, hogy szomorítsa; az ő gondolatai láthatatlanok.

Hónapokkal ezelőtt kicsit sem sejtette volna, hogy november végén ilyen érzelemmel fog ülni Lee Minho ágyán, akinek nem mellesleg a létezéséről sem tudott, annak ellenére, hogy egy iskolában koptatták a padokat.

Han Jisung makacsul próbálkozik; mindent meg akar tenni, hogy a szerelmét ne veszítse el. Lelkesen, elhivatottan védi mindenki elől csókjaival és remegő kezeivel, amivel el sem engedi a törött lelkűt – attól fél, ha egy pillanatra megteszi, elveszíti.

Jisung szíve szenved. Semmi érzelmet nem lát Minho arcán, miután elmondta neki, hogy a szülei és édesanyja mit terveltek ki a háttérben, titokban. Azt hitte, ordibálni fog, vagy veszekedni kezd egyből a szüleivel; azonban a barna hajú nulla érzelmet mutatva fürkészi Jisung arcát. Bármennyire is próbálkozik a kicsi; semmit sem lát. Mintha szobor volna.

Hirtelen megfogja a kezét, s hüvelykujjával megremegő lélegzettel cirógatja, várva a reakciót. – Hyung... – suttogja, s az elméjében szavak tömkelege bolyong, mégsem tudja, melyiket lenne a legmegfelelőbb. – Hyung, ugye tudod, hogy nem fogom hagyni? Beszélni fogok a szüleiddel. Ígérem... – esküdözik kétségbeesetten. Elrejtett érzelmekért könyörög, ám bármennyit esedezik; egy picit sem mutat Minho. Még kicsit ridegebb is a viselkedése, egyedül a belőle áradó szeretet nyugtatja Jisung lelkét, hogy nincs semmi baj. Majd aztán végre Minho hangja is:

– Ne aggódj, Jisung – Kezével megsimítja az arcát, majd halvány csókot lehel a homlokára. – Túl sokat idegeskedsz...

A túl nyugodt és semleges hangját hallva Jisung kicsit meghökkenve emeli feljebb a hangját: – Persze, hogy idegeskedem! Nem akarom, hogy elmenj! – hadarja, s megcsuklik a hangja. Tekintetét a kezére tapasztja, s szaggatottan vesz egy mély levegőt. Folyton arra gondol, mi lesz Minhoval, ha elmegy. Nem engedheti. Jisungnak muszáj lesz kiállni érte.

Lehetetlenségnek tűnik, azonban Jisung bebizonyította, hogy lehetséges ilyen mélyen szerelembe esni csupán pár hónap alatt. Minden porcikája megremeg, ha arra gondol, hogy Minho már nem lesz az életében – hisz még csak most kezdődne minden. Túl korai a vég.

Miközben a fiatalabb gondolataival harcolva nyugtalankodik azon, mit hogyan kéne cselekednie, hogy minden rendben legyen; Minho halkan sóhajt, s magához húzza a fiút. A sötét szobában némán simogatja, melyre megremegnek a csontjai Jisungnak – gyűlöli ezt a tudatlanságot, amelyet jelenleg érez. Mintha annyira nyilvánvaló lenne valami Minho körül, mégsem veszi észre.

A gondolatait a barna hajú elhallgattatja. – Hé, Jisung – suttogja, mire kissé felemeli a fejét, miközben szemeivel Minho íriszeit figyeli. A karjába bújva finom hümmögést hallat, s majd kiugrik a szíve a megkönnyebbültségtől, amikor a szerelme ajkai gyengéd mosolyra húzódnak; ügyesen becsapva a naiv reményeit. – Képzeld el, milyen szép lakásban fogunk lakni. Együtt megkeressük az albérlet árát, együtt eszünk zacskós levest és együtt nevetünk majd a szomszédokon, akik a hangos éjszakák miatt pampognak... – dörmögi a fülébe, s a zavarba ejtő képzeletbeli képektől Jisung akaratlanul felkuncog. Minho szemei látszólag vidáman csillognak – de valójában megszakad a szíve, és már most vérezni kezd, mert tudja, hogy a fiú semmit sem sejt a valódi gondolatairól. Nem tudja, hogy ezek az utolsó nevetések, utolsó huncut szavak, utolsó érintések.

Fogalma sincs, milyen súlyt hordoznak magukkal ezek a pillanatok.

Minho szorosan vonja magához a testét, mint a kisajátított menedékhelyét. Önző módon kezdett el beszélni arról a jövőről, melyről nagyon jól tudja; egyedül Jisung lesz benne. De hogyan fojthatná el a hangját? Betegesen retteg attól, hogy Jisung gyanít valamit a szándékairól, és hát a szerelmespárok leggyakoribb tevékenysége a távoli, közös jövőjükről diskurálni – ezzel próbálta sunyi módon elfedni az igazságot, s kamu mosolyt, nevetést erőltetett.