𝐄𝐌𝐏𝐓𝐘 • 𝐌𝐈𝐍𝐒𝐔𝐍𝐆 || ✓

ʚ３４ɞ

𝙼𝙸𝙽𝙷𝙾

Senki sem lepődik meg azon, hogy Jisungék nem értek el dobogós helyezést. A tizedikesek annyira ostorozzák magukat, hogy nem is teszünk inkább említést erről a továbbiakban.

Az eredményhirdetés után mindenki összepakol a kollégium szobában, s mivel külön megkértek minket, ezért lehúzzuk az ágynemű huzatot.

A szobában csendben pakolászunk Hyunjinnal és Sunwooval. Sunwoo azért nem szól egy szót sem, mert túl elkeseredett a matekverseny miatt. Hyunjin pedig... Igazából ő csak csendben van.

– Skacok – sóhajt Sunwoo, miután egy intenzív mozdulattal behúzza a bőröndje cipzárját. – Szerintem én lemegyek az automatákhoz Jihoonnal beszélgetni.

– Menj csak – egyezik bele Hyunjin. A fiatalabb nem is vár tovább; jó pakolást kívánva elhagyja a szobát, s becsukja az ajtót.

Mintha Hyunjin csak erre várt volna; felém fordul csípőre tett kezekkel.

– Minho, kértem, hogy ne itt szexeljetek! – néz rám rosszallóan.

Olyan váratlanul ért ez a mondat, hogy meglepettségemben kiejtem kezeim közül a táskámat, melybe csak belegyűrtem a ruháim nagyját.

– T-tessék?

A szöszi szemeit forgatja. – Reggel láttalak titeket összegabalyodva az ágyban.

– Igen. És? – Nem értem, hogy ez miért jelenti rögtön azt, hogy történt köztünk bármi is. Persze, én nem bántam volna, de minden a maga idejében...

– Jisung még csak tizedikes. Nagyon fiatal. Nem hiszem, hogy egy kollégiumban akarja elveszíteni a szüzességét.

– Honnan veszed, hogy még szűz?

– Csak nézz rá.

– Hé! – Egyből minden jókedvem eltűnik a hangomból, s mérgesen teszek pár lépést Hyunjin felé. – Mi bajod van Jisung kinézetével? Ő a leggyönyörűbb teremtés a Földön!

– Nem mondtam, hogy csúnya. Csak annyit mondtam, hogy pont úgy néz ki, mint egy visszahúzódó meleg, aki még pornót is alig látott – mondja ügyet sem vetve a szikrát szóró szemeimre.

– Ch... És ezzel van valami probléma?

Hyunjin rázza a fejét, miközben nyugodtan hajtogatja a ruháit. – Nem mondtam ilyet.

Szeretnék még valami mondani, vagy akár megütni őt, de inkább lenyelem az indulataimat, s visszatérek a pakoláshoz.

Ágynemű lehúzás közben Hyunjin a halk kuncogásával hívja fel megint magára a figyelmet. Szemöldökömet ráncolva nézek rá. – Most mi van? – Legyint. Fhúj de utálom, amikor valaki ezt csinálja! – Hyunjin, mi olyan vicces? – kérdezem ingerültebben.

Ekkor végre abbahagyja pár pillanatig a pakolást. – Semmi. Csak... Olyan vicces. Pont úgy viselkedsz, mikor Jisungról van szó, ahogy Felix mondta.

– Felix? Mit mondott Felix?

– Az mindegy. A lényeg, hogy igaz – mosolyog. Pillanatokig csak egymás szemeibe nézünk, s látszik rajta, hogy egy kérdésének nagyon hangot akar adni. Végül meg is teszi. – Ti amúgy most... Szóval, együtt vagytok?

Fura, de érzem, ahogy vér megy az arcomba. Én és Jisung... Mi tényleg együtt vagyunk, ugye?

Alig mozdítva fejemet helyeslően bólintok. – Asszem'.

– Értem. Vigyázz rá – mondja. Már nem először.

– Mondtam már, Hyunjin. Én mindig vigyázok rá – mosolyodom el halványan.