Szemeid gyönyöre [RusAme]

41.rész

Vizesen, de végre visszakerültünk az osztályhoz.
- Ha visszaérünk veszek egy forró zuhanyt az fix! - jelentem ki amire Kanada elkuncogja magát és megpaskolja a hátam.

Magyar szemszöge

Elpakoltunk és visszahozták a matracokat is az ágyakba amiket kimostak. Szerencsére már sokkal jobban voltam és a sétálás se fájt. Mikor az osztály visszaért EU bejött a szobába engem megnézni, hogy hogy vagyok. Hívott egy ápolót aki azt mondta hogy mostmár kutya bajom. Szerencsére éppen nem esett az eső, így hát kimentünk a kertbe és megláttunk eldugva egy kisebb játszóteret. Poland, Russia, Amerika és én ott hülyültünk egy darabig, később Kanada meg Belarusz lejöttek szólni hogy menjünk enni. A nap hátralévő részében bent voltunk mert esett az eső. A tanárok meg nem akarták hogy kimenjünk az esőbe. Szóval elmentünk NATO-val, aki az osztályt kísérte, egy nagy ebédlőbe ahová mindannyian elfértünk. Evés közben jöttünk rá hogy EU meg Asean nincsenek itt. Ukrajna vette észre hogy a két tanár helye üres.
- Nem látta valaki a két tanárt? - kérdi Ukrajna felénk fordulva.
- Mi? Ja, nem! - válaszolom megrántva a vállam és tovább folytatom az evést.
- Pont Asean és EU nincsenek itt? Hát akkor ez nem a véletlen műve! - kuncogja Russia aki éves közben majdnem megfulladt a nevetéstől, igazából csak félre nyelt.
- Russ! - ütögeti meg Russia hátát Amerika, hogy segítsen neki.
- Jahjj köszi Ame.
- Ha nem jönnek vissza mire végzünk az evéssel akkor megkeressük őket? - kérdem feltéve az ötletem.
- Oksa ez jól hangzik! Kik jönnek akkor?
- Mi ketten megyünk!
- Lengyel? - nézek rá szárnyas barátomra.
- Én is jövök, persze ha szabad. - kissé félénk volt a hangja.
- Persze hogy jöhetsz! Akkor mi 4-en megyünk és megkeressük őket, ha nem jönnek vissza.

Egy kis ideig ettünk meg beszélgettünk, de a két tanár nem bukkant fel. Ukrajna nem akart jönni azt mondta hogy most inkább pihenne, szóval Ukrajna nem tartott velünk. Meg amúgy is elegek vagyunk 4-en.
- Ha végeztetek akkor szabad foglalkozás van! - áll fel az asztaltól NATO majd kimegy az ebédlőből.
- Na akkor mehetünk? - teljesen bele éltem magam és úgy éreztem magam mint egy nyomozós vagy akció filmben. Suttogva beszéltem hogy senki más ne fogjon gyanút, de igazából elég nagy hangzavar volt, tányér csörömpölés és beszélgetés, nevetgélés. A konyhából kijött pár itt dolgozó, gondolom ők szedik le az asztalt meg elviszik a tányérjainkat.
Russia, Amerika, Lengyel és én elindultunk a folyosón szerencsére nem vett észre minket senki. Talán csak Németnek lehettünk gyanúsak mivel mikor kirohantunk mind a négyen az ebédlőből akkor felhúzott szemöldökkel pillantott utánunk. A tanárok szobája lent van a miénk meg egy emelettel feljebb, szóval nem kellett sokat rohangálnunk ide-oda.
- Tü, tü, tü tü tü tü. - dudolok egy olyan akció filmbe illő dalt.
- Hagyd már abba! - szól rám suttogva Russia.
- Megadom a hangulatot! - vágok vissza. Russia erre csak megcsóválta a fejét és halkan tovább lopakodtunk. Mikor a tanárok ajtaját megláttuk már óvatosabban lépkedtünk mert itt-ott kissé recsegett a padló.
- Mit fogunk csinálni? Berugjuk az ajtót hogy 'FBI open up!' vagy mi? - Amerika a szája elé tette a kezét hogy ne röhögje el magát.
- Nem, nem dehogy, Magyar! Akkor már repülnénk is haza, természetesen egy intővel, majd benézünk a kulcslyukon vagy hallgatózunk.
Ezzel tovább sétáltunk hallkan és lassan.
- Russia ne lépj már ilyen hangosan azokkal a böhöm vagy lábaiddal! - suttogok oda neki.
- Csönd már! - suttogja Amerika, nem engedve hogy Russia bármit is visszaszóljon.
Elértünk valami szekrényekhez amik a folyosón voltak, de csak kettő volt talán kifogják őket cserélni és ide tették a szekrényeket addig, csak azért mégis fura hogy a tanári szoba közelébe van két szekrény, mint egy ruhás szekrény úgy néztek ki.
- Na akkor itt vagyunk, most hallgatózunk vagy mi legyen? - suttogja nagyon hallkan Amerika.
Mindenki csendben volt én azért a vállamat megrántottam.
- Akkor álljunk a falhoz és hallgatozzunk, Magyar és Poland ti ahhoz az ajtóhoz és mi meg ehez. -
Amerika rámutatott az egyik tanári szobára ami pár lépéssel odébb volt és én meg Lengyel odamentünk. Csak azt reméltük, hogy senki se vesz minket észre, mivel ha valaki kinyitja az ajtót és mi meg elfutunk az már késő lesz és biztos meglátnak, maradtak a szekrények. Hallgatóztunk de semmit sem hallottunk körül belül öt perc után Poland kinyitotta az egyik szekrényt és bele nézett én még a másik ajtónál maradtam hallgatózni, Russia meg Amerika az eggyel odébbi ajtónál hallgatoztak. Egyszer csak lépteket hallottunk bentről és mind a hárman bepánikoltunk, Poland nem hallotta a cipő kopogást mivel nem arra figyelt hanem a szekrényt vizsgálta.
- Szekrény.! - suttog ennyit Russia majd megragadja Amerika karját és berántja magával együtt az egyik szekrénybe, nem volt időm gondolkodni és sietve megfogtam Lengyel kezét és behúztam a szekrénybe. Egy apró résen szűrődött be egy kis fény, Poland arca bíborvörös volt és a keze se perc alatt meleg lett miközben még mindig a kezét fogtam, a döbbenettől, hogy milyen közel vagyunk nem eszméltem fel arra, hogy még mindig a kezét fogtam. Olyan közel voltunk mint még soha, nagyon szűkös volt belül a szekrény.

Russia szemszöge

Amerikát a csuklójánál fogva berángattam a szekrénybe, csak arra koncentráltam hogy ne halljon meg minket senki vagy ne vegyen minket észre. Egy ajtó nyitódásra lettem figyelmes, minden porcikám ledermedt de lépéseket nem hallottam. Visszafordítottam a tekintettem Amerikára, a karomat a szekrény falához támasztottam azzal tartottam az egyensúlyom, hogy rá ne essek Amerikára a másik kezemmel meg Amerika csuklóját fogtam. Csak most döbbentem rá hogy az orrunk majdnem összeért, Amerika teste felforrósodott, gondolom a kínos szituáció miatt. Nekem bíborvörös pír ült az arcomon, de nem mozdult egyikünk se, féltünk hogy lebukunk. A sötétben alig láttam valamit. Az apró beszürődő fénybe láttam hogy Amerika szeme mintha megcsillant volna, az ajkai közt egy kis rés is volt, annyira megdöbbent. Lassan a tekintetem az ajkára vándorolt, aztán mire erre ráeszméltem újra az íriszeit kezdtem fürkészni. Csodás kék szemei mintha hívtak volna valamire..
A szeme az óceánra emlékeztet vagy a kék égre.
Vajon Amerika most mit gondolhat? Mi járhat a fejében ebben a szituációban? Amerika keze kissé összerezzent, még mindig a csuklóját fogtam, de aztán lassan kissé felfelé csúsztattam a kezem a tenyere felé. Amerika meg sem mert moccani csak egyet nyelt, amire megdermedtem és a kezem megállt. Nem ment feljebb a tenyere felé, nem tudtam miért akartam a kezemet az ő kezéhez közel vinni, nem értettem a saját cselekedeteimet. Most nagyon kínosan érzem magam, lassan elhajoltam tőle és a kezemet elvettem az övéről.
- Russ.? - Amerika suttogott és a hangja zavarodott volt, ő is kínosan érezhette magát.
- Bocsáss meg. - nem tudtam mit válaszoljak ezért csak elnézést kértem hallkan.
- Szerinted már kimehetünk? - vált témát gyorsan.
Megköszörültem a torkom és megszólaltam egy kisebb önbizalommal, de igazából a szívem még mindig gyorsan kalapált és a bíborvörös pír, nem akart eltűnni egyikünk arcáról sem. Éreztem hogy az arcom szinte ég, gondoltam, hogy valószínűleg elpirultam én is, bár tükör nem volt hogy megnézzem az arcom. Talán jobb is.
Lassan kinyitottam résnyire az ajtót és körül néztem, senki sem volt a folyosón ezért egy kis idő hezitálás után kiléptem és utánam Amerika is kilépett a szekrényből.
- Magyar? - szólalok meg suttogva.
Magyar is résnyire nyitotta ki az ajtót aztán kilépet ő is mikor látta, hogy mi is kint vagyunk és tiszta a levegő. Poland arcán is rejtélyes pír ült ki, ahogy Magyar arcán is, de próbálta takarni a kezével.
Kínos csendben álltunk a folyosón majd megbeszéltük hogy inkább hagyjuk ezt az EU és Asean utáni kémkedést és menjünk vissza a szobákban, néma csendben visszaballagtunk és a folyosón kissé meglepetten bámult ránk pár másik ország.
- He, veletek meg mi van? Olyanok vagytok mint négy paradicsom. - Italy kikerekedett szemmel nézett ránk mi meg csak gyorsabb tempóban sétáltunk a szobába majd magunk mögött bezártuk az ajtót.
Hát ez a kémkedés nem jött össze..
Én az ágyamba feküdtem és telefonozni kezdtem hogy eltereljem a gondolataim arról a kínos helyzetről, ami nemrég történt.
A többiek is ilyen módon cselekedtek, elfoglalták magukat némán.

*********************************

Sziasztok! Nagyon sajnálom hogy nem volt sokáig rész, csak alig volt időm és nem is voltam itthon. Nem tudom mikor tudom hozni a következő részeket, de minél hamarabb megpróbálom.

(1317 szó)