Szemeid gyönyöre [RusAme]

37.rész

Mit tegyek?. Úgy kínozta a szívem hogy ilyen közel van, mégis olyan távol. Végül közelebb léptem hozzá, felnéztem a szép szemeibe, amik engem fürkésztek. Én csak vártam mit tesz.

Poland szemszöge

Madár csicsergésre ébredtem fel. Ami nagyon megnyugtató és idilli volt. Magam mellé tekintve Magyart pillantottam meg. Aki szintén aludt, közben egy párnát markolt a feje alatt. Lehet fázott, mivel kissé remegett és összehúzva szunyókált. Felültem és a rajtam lévő takarót rátettem.
- Aludj csak. - suttogom, majd lefekszek és csak nézem a szunyokáló Magyart. Oyan bájosan alszik és olyan nyugodt. Mint akkor mikor nálam volt. De jó is volt a mellkasán pihenni. Hiányzik egy picit az a jó meleg érzés és hogy újra érezhessem ahogy a fejem alatt a mellkasa fel és le mozog miközben veszi a levegőt. Valahogy megnyugtatott és mintha egy új Magyart láttam volna benne. Nem azt a mókás és komolytalan Magyart, hanem egy szelíd és lágy Magyart. Ugyan az az ország, de más körülmények között máshogy viselkedik. Ez érdekes. Majd még ezen gondolkodok, de most még fáradt vagyok. Vissza fekszek még egy kicsit, úgyse mehetnék sehova. Magyart sem hagyhatom itt egyedül.

Ukrajna szemszöge

Néztünk egymás szemébe némán. Kanada lassan elengedte a derekam és hátra lépett, kissé elpirulva.
- Uhm.. - töri keg a csendet.
- Bocsánat nem tudom mi ütött belém.. - lépek én is egyet hátra.
- Semmi gond, üljünk le inkább a fűbe és pihenjünk, rendben?
- Rendben. - némán leültünk a fűre. Én csak a tájat néztem meg a többieket. Néhányan futkároztak, valakik meg henyéltek egy fa alatt békésen. Annyira kínos helyzetbe hoztam Kanadát.. Most lehet nem akar szóba állni velem és csak barátként tekint rám. Remélem nem gondolja túl ezt és hamar elfelejti..

Russia szemszöge

Rezgésre ébredtem fel a semmiből.
- Mi ez? - kérdem meg Amerikátol. Nem kaptam választ így feltoltam az ushankám és megpillntottam hogy Ame is elaludt. A zsebembe éreztem a rezgést szóval benyultam és kivettem onnan a telefonom. Ukrajna hívott éppen, felvettem és a fülemhez tartottam a telefont.
- Mond mi az? - mormogom még fáradt hangon.
- Ne akadj ki, de uhm hááát mi már elindultunk és véletlenül nem vettük észre hogy nem vagytok itt. Azt hittem hogy hátul vagytok, de Asean most vette észre, hogy nem vagytok itt.
- Hogy tessék? - ülök fel, majd körbe tekintek. Azt hittem Ukrajna viccel, de most sajnos nem. Tényleg elindultak nélkülük.
- Mi az hogy itthagytatok minket?! - akadok ki, értetlenkedve.
- Asean és EU a térképet nézték mert bedöglött a telefonjuk mert nincs térerő és azzal foglalkoztak. Mi meg követtük őket, de én beszélgettem a többiekkel és azt hittem, hogy ti hátul vagytok Amerikával!
- Ahhjj.. - sóhajtok egy nagyot, majd a fejemre csapok.
- A térképet lefotóztam és elküldtem neked üzenetbe. Elvileg már átment a fotó, nekem se jó az internetem, és akadozik a vonal! Találjatok ide, mi itt várunk rátok-! - majd megszakadt a vonal. A végét amit mondott azt már szinte akadozva hallottam.
- Nincs semmi gond, megtudod ezt csinálni Russia.! - bíztatom magam valahogy .
- Ame kelj fel! - rázogatom a vállát kissé feszülten.
- Mi az? - nyöszörgi álmos hangon.
- Ne pánikolj, rendben? - fogom meg mindkét vállát, hogy rám figyeljen és ne arra hogy senki sincs itt és csak mi ketten, egyedül, elveszve.. Najó kicsit lesokkoltam és váratlanul ért a dolog. Nem kellene túlparáznom a dolgot. Csak elmondom neki hogy mi a helyzet és kész, majd kitaláljuk együtt hogy mi lesz!
- Szóval az a helyzet röviden, hogy a többiek elmentek már egy ideje és nem vették észre hogy mi nem vagyunk velük. Most hívott az imént Ukrajna és elmondta nekem ezt, ja és küldött egy térképet aminek a segítségével odatalálhatunk! - próbálom nem hadarva elmondani neki a helyzetet. Ame megfagyva nézett rám és csak pislogni tudott egy darabig.
- Kikéne találni valamit hogy hogyan jussunk oda!
- Miért nem jönnek értünk vissza?
- Gondolom azért mert csak kettőnk miatt nem fogják idehurcolni az egész osztályt aztán meg visszagyalogoltatni.
- Ez mondjuk jogos. Akkor most nekünk kéne valahogy odamenni egy térkép segítségével?
- Igen, itt is van a kép! - mutatom a telefonomon a térképet amit Ukrajna küldött el nekem.
- Te tudsz térképet olvasni?
- Nem nagyon. - kuncogja kínosan.
- Pedig már reménykedtem mert én se nagyon.
- Akkor ez nem lesz egy könnyű, az biztos. - dőlök hátra a fűben.
- Na jó inkább induljunk el mielőtt-. - áll fel Amerika, de beüti a fejét a faágba ami felette volt. A szemüvege is leesett a fejéről. A fejéhez kap és lehuppan a földre. Én elkezdek nevetni rajta hogy milyen szerencsétlen.
- Ame jól vagy? - a kuncogásomra csak szúros pillantásokat kaptam tőle.
- Russ ez tényleg fájt, nem színlelem! - fogja a fejét nyöszörögve.
- Jól van bocsi, csak vicces volt. Ennyire fáj?
- Nagyon!. Szinte felugrottam a földről és bevertem a fejem, utána meg megszédültem és a fűbe ültem le, úgy éreztem mintha elvesztettem volna az egyensúlyom! - mérgelődik, szerintem kicsit még be is könnyezett a fájdalomtól.
- Ame feküdj le a fűbe, rendben?
- Mennünk kell, mindenki ránk vár!
- Nem indulhatunk el így! Fel sem tudsz állni! - szólok rá, mostmár nem nevetve.
- Russ ez az én hibám hogy bevertem a fejem! Túl fogom élni, csak kicsit fáj és szédülök semmi komoly! - próbálna győzködni, de látom rajta hogy szédeleg és fel sem bír állni.
A következő mi lesz? Elbucskázik egy kőben? Nem szabadna így elindulnom vele, nem is biztonságos.

*********************************

Sziasztok! Nagyon sajnálom hogy sokáig nem volt új rész, csak elfoglalt voltam és semmi ötletem sem volt hogy mégis hogy is folytassam. Remélem tetszett ez a rész sziasztok!

( 877 szó)