Szemeid gyönyöre [RusAme]

2. rész

Hűvös szellö

Hetekkel késöbb

Amerika szemszöge

Nem tudtam aludni ezért arra gondoltam kimegyek egyet sétálni, megjegyzem hajnali 5-kor. De akkor nincs kint senki, minden csendes és békés mondjuk ma ködös volt az idő, de se baj. Bele bújtam a cipőmbe hallkan, és felvettem a szemüvegem meg egy pulóvert és egy vékony kabátot magamra vettem úgy indultam útnak. Nem tudtam hová akarok menni, csak kóvájogtam. És gondoltam elmegyek a közeli parkba sétálni, mert kíváncsi voltam mi van a környéken. Sétáltam zsebre dugott kézzel némán, a fejemen a kapucnival. A napszemüveg szintén rajtam volt. Nem tudtam mit kezdjek magammal, csak sétáltam tovább. Unatkoztam így hát elindultam valamerre a parka. Köd volt, nem nagyon láttam semmit, csak ami kb 6 lépéssel volt elöttem.
Baszus Amerika fa! Ugrok arrébb mivel nem figyeltem magam elé és majdnem neki mentem egy fának. Majd megpillantok valakit ülni egy farönkön. Ahogy közeledek látom, hogy nagy kabátban van, görnyedten ül, némán fején volt valami de a ködben nem láttam jól. Majd lassú halk léptekkel odasétáltam mögé. Nem tudtam ki lehet az. Kicsit ilyesztő is volt, hogy a semmi közepén ül itt valaki, én meg semmi elővigyázatosság nélkül megközelítem. Egy lélek se volt körülöttünk. Csak néhány galamb a fán ücsörgött meg hangokat adtak ki. Hallani lehetett ahogy a szél rázza a fák levelét.
- Jól vagy? - kérdezem félénken az idegentől.
- Hm? - kicsit kihúzta magát a hangom hallatán, de még mindig a földet pásztázta.
- Igen, jól persze. - kicsit rekedtes volt a hangja. Megköszörülte a torkát majd megszólalt egy kis idő múlva.
- Amugy. Uhm téged miért érdekel, hogy, hogy vagyok.? Nem is ismerlek, és te se engem.
- Csak nem tudtam, hogy jól vagy-e itt egyedül a hidegben azt hittem megsérültél vagy valami, hogy itt ülsz egyedül.
- Oh, értem, hát köszönöm. - mondta hallkan. Az arcát még mindig nem láthattam, és ő se az enyém szerintem.
- Leülhetek?
- Csak tessék. - mondja majd arrébb csúszott, hogy oda tudjak ülni a farönkre mellé. Még mindig nem nézett rám, én meg nem mertem bámulni, ezért csak ültem mellette némán.
- Ennyire fázol? - kérdezem csak ugy, mivel kapucnia szinte bele volt húzva a fejébe, és még valami sapka is volt rajta aminek csak a szélét láttam, mivel az idegen nem fordult felém.
- Nem fázok annyira, csak nem szeretem ha néznek.. Tudod egy olyan ország vagyok, akit kevesen kedvelnek.. - mondja komoly kissé szomorkás hangon.
- Oh értem, én nem foglak szekálni vagy akármi, de megmutatnád ki is vagy valójában?
- Nem mondthatom el sajnálom. - mondja kicsit elfordulva tőlem.
- Rendben, akkor, hogy hívnak?
- Hivj bárhogy.
- Rendben. - kínosan bólintottam, meglepett hogy semmit sem akart közölni velem.
- Amugy miért érdeklődsz irántam? - kérdezi meglepetten.
- Csak nem tudom mit kezdjek magammal, és ha már így találkoztunk akkor gondoltam, beszélgethetnénk.. De ha nem szeretnél akkor elmegyek. - Majd felakartam állni mire ő megrezzent kicsit és felém fordult, de nem láttam még mindig az arcát a ködben meg ahogy árnyékot vetett rá a kapucnija az se segített.
- Engem nem zavarsz egyáltalán nem. Csak nem szoktak velem ugy random beszélgetni. De maradhatsz, persze ha van időd..
- Oké, persze van időm. - majd vissza is ültem mellé.
- És mit csinálsz ilyen korán itt? - kérdezi tőlem.
- Csak nem tudtam aludni.
- Értem.
- És te?
- Én is kb ugyan ez - mondja a földet pásztázva.
- Hány éves vagy?
- 17. Te?
- egy hónap múlva leszek 17 én is.
- Akkor boldog elő szülinapot!
- Köszönöm! - válaszolom kuncogva.
- Megtudod mondani hány óra? Elfelejtettem elhozni az órám.
- Persze. - majd az órájára nézett-
- 7:30 van most.
- Oh oké, akkor megyek mert suliba kell menjek, szia!
- Szia! - köszön el majd felállok és haza kezdek sétálni.

Russia szemszöge

Elkéne induljak suliba. Feltápászkodtam majd a fejhallgatót a bedugtam a fülembe és elindultam a busz megálloba.

Time skip

Szerencsém volt mivel egyből jött a busz, szóval korán beértem. Minden a szokásos, Magyar veri Romániát, Japán rajzolgat, a többiek gondolom büfében vagy az udvaron hülyülnek vagy még be se értek. Nagy meglepetésemre Amerika már bent ült a helyén. Ahogy közeledtem a pad felé megláttam, hogy majszol valamit, biztos a büféből.
- Vettél a büfébe máris valamit? - kérdezem meglepetten, közben leraktam a táskám a földre és fészkelödtem a székemen.
- Aha, Magyar és Poland megmutatták, hogy hol a büfé és meghívott Poland egy csokis croissant-ra! - ekkor Italy odaszaladt a padhoz majd ezt mondta.
- QUASO! ( Tiktok-on egy meme aki nem ismeri XD)
- Ez mi a rák volt? - kérdezem meglepetten már Italy el is tűnt, Sonic-ot megszégyenítő sebességgel jött-ment.
- Furaa, na mindegy, kedves volt tőle hogy vett neked nasit.
- Igen. - mondja boldogan majszolva.
- Oh, mindjárt becsöngetnek! - nézek fel az órára.

Magyar szemszöge

- Fhuu Románia ezt még folytatjuk, de majd következő szünetben!
- Oké! - majd megropogtatja az ujjait.
- "JaJ dE fÉleK" - mondom az idegesítő nyávogos hangomon amit tudom, hogy utál Románia, majd a helyemre sétáltam. Nem láthattam már Románia ideges tekintetét. Na mindegy, egy unalmas óra kezdetét vette "jeee". Már annyira unatkoztam, hogy Russiáékat kezdtem figyelni. Ahogy látom jól kijön Amerikával, mintha Amerika már régóta ide járna, úgy viselkednek. Jó azért Russia vissza fogottabb meg Amerika is még szokik be hozzánk, de jól kezeli a reggeli ordítozásainkat, meg minden szünetit, amit itt Románia és én leművelünk. Aztán megpillantottam, hogy a tolltartomba van valami. Mármint ilyen hosszúkás a tolltartom és most pedig láthatoan volt benne valami ami kidudorodott, és én nem tettem bele semmit. Mi a fene van a tolltartomba gyűrve? Kérdezem magamtól felhúzott szemöldökkel. Csak most vettem észre így 10 perc után mert elkalandozott a figyelmem. Kinyitottam a tolltartom és egy összegyűrt papír galacsin fogadott. Jaj ugye nem. Mond, hogy ez nem az amire gondolok. Félve hallkan kihajtogatom a galacsint és meglátom, hogy Japántól van. Itt már tudtam mire kell számítsak. És igen. Egy ship rajz ami engem és Poland-ot ábrázol úgy tudtam, hogy lefogja rajzolni ahogy Poland rám esik. Röviden annyi hogy Poland és én sétáltunk a folyosón és a felmosott padlón Poland elcsúszott és belém akart kapaszkodni de nem számítottam rá és elestem én is a frissen mosott padlón, ezt sajnos Japán a mozsdóból kijövet látta. De miért rajzolt rám ilyen pírt? nem is voltam elpirulva mikor Poland rám esett! Najó talán kicsit.. De miért van ott egy szív!? Japán ezért kinyirlak! Írok is neki valami üzenetet. Kivettem a táskámból egy papírt és arra ráírtam vagyis megkérdeztem, hogy miért rajzolt le minket.

Japán szemszöge

Épp másoltam a tábláról amikor valami arcon talált. Egy papír galacsin? Körbe néztem az osztályba és egy hátra forduló mérges Magyart láttam.
- Na biztos tőle van - gondoltam. Kibontottam és hááát, Magyarhoz illően káromkodást találtam inkább nem olvasom és még hasonlók. Magyar hozza a formáját.

**********************************

Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész :D, további jó olvasást mindenkinek! Úgy tervezem hogy egy nap egy részt teszek ki, de még ezt az ígéretet nem biztos hogy tudom tartani. Kommenteljetek nyugodtan!