34.rész

69 7 2
                                    

Nem kellett volna, orra is buktam mikor már homályos lett a kép. Fájt a fejem, de remegő lábaimmal futottam tovább. Csak hadd láthassam Magyart.! Befordultam a kanyarban, már nem vagyok messze!

Magyar szemszöge

Nagyon unatkoztam, már aludni se akartam. Éhes is voltam, de nem éreztem magamba semmi erőt.. Meg nem is volt mellettem semmi ennivaló. Hirtelen valaki berontott az ajtón, összerezzentem. Magam mögé tekintettem és egy lihegő szárnyas országot pillantottam meg. Aki remegő kézzel markolja a kilincset.
- L-Lengyel?!.
- Magyar.! - fut az ágyamhoz, majd konkrétan rám ugrott óvatosan, de mégis szorosan átölelt. Mennyire hiányzott már az ölelése.. Nem szóltunk semmit egy darabig csak némán öleltük egymást. Igazából felesleges is lett volna, mind a ketten tudtuk hogy hiányzott a másik. Szorosan átkarolva magamhoz húztam. Huppögve törölgette az arcáról lefolyó könnyeit.
- Ne sírj, most már itt vagyok!
- Úgy hiányoztál te! - ütlegeli a mellkasom.
- Nekem is. - megnyugszik egy kicsit, majd felült. A hasamon ült, lábai fogtak le. Elvörösödve néztük egymást
- Bocsi.. - suttogja megigazítva a haját, majd leszáll rólam.
- S-Semmi gond.
- Hogy vagy.? - ül le az ágy mellé a földre.
- Megvagyok, egész eddig csak aludtam.
- Miért mentél bele abba a növénybe.? - vált témát.
- Nem akartam hogy veszítsünk.. - horgasztom le a tekintetem.
- Attól még nem kellett volna kockáztatnod! Ki tudja milyen más bajod lehetett volna! Meg ez egy játék! - durcázik be.
- Jól van, de nem lett nagy bajom! - vonom meg a vállam.
- Ahhjj. - sóhajt egy nagyot, majd megcsóválja a fejét.
- Amúgy mit csináltatok eddig?
- Felelsz vagy merszeztünk.
- Ooh oké. Volt valami durva? - kérdem kaján vigyorral az arcomon.
- Russiát meg Amerikát bezártuk egy szűkös szekrénybe 15 percre! - kuncogja.
- Az igen! - húzom fel a szemöldököm.
- Ukrajna meg Kanadának 2 körön át fogniuk kellett egymás kezét és Italy megsimogatta Japán fülét. - sorolja az egyre furcsább dolgokat.
- Kár hogy nem voltam!
- Hát igen.. - hajtja le a fejét.
- Lengyel.. Uhm kérhetnék valamit?.
- Igen?
- Tudnál nekem hozni valamit enni?
- Persze, mindjárt jövök! - majd kiviharzik az ajtón.

Visszaértem! - lép be, kezében mindenféle finomsággal.
- Azta, ez nem semmi! - majd a kezembe nyom egy jól kinéző szendvicset.
- Köszi! - A számhoz akartam emelni a szendvicset, de úgy éreztem mintha a kezemet valami nagy súly húzta volna le. Nagyon gyengének éreztem magam, jó régen ettem már.
- Magyar?
- Igen.?
- Sápadt vagy, tudsz enni?
- Szédülok és nem érzek magamba semmi erőt.. - sóhajtozok, beletörődve abba hogy még enni sem birok. Döntöttem hátra a fejem a falnak.
- Ezt nem mondjuk el senkinek.
- Mit-? - kérdem kinyitva a szemem, de már Lengyel felém tartotta a szendvicset.
- E-Egyél. - parancsol rám, rák vörösen. Leblokkoltam majd elkezdtem kisebbeket harapni.
- Köszönöm Lengyel. - mosolygok rá.
- Nincs mit. Várj maradj nyugton! - majd zsebéből elővett egy zsebkendőt és az arcomat kezdte törölgetni lágyan. Zsepijével ajkamra vándorolt, csillogó szemekkel nézte azt. Végig simította azt, csak azt bántam hogy nem az ujjával simította meg az ajkam..
- Uhm bocsi, volt valami az arcodon. - rázza meg a fejét, egy gyors mozdulattal elvette az arcomról az anyagot.
- Elmegyek lefürdeni! - tápászkodik fel a padlóról, kicsit zavarban voltunk mind a ketten.
- Rendben! - majd Lengyel előkeresett magának ruhát és elment fűrdeni.

***

Békésen feküdtem az ágyban, már volt bennem valamennyi erő.
- Hello! - nyit be Amerika a szobába Russiával.
- Hali, eddig játszottatok?
- Igen, te hogy vagy haver?
- Áhh, megvagyok! - legyintek a levegőbe.
- Poland?
- Fűrdik, gondolom mindjárt jön!
- Okés, utána én megyek! - jelenti ki Amerika.
- Nem nem, én fogok! - vág a szavába Russ.
- Késő bánat! - nevetem el magam.
- Hát igen! Én előbb mondtan. - igazítja meg a szemüvegét Ame.
- Ahjj menjetek inkább együtt fűrdeni az lesz a legjobb~! -
- Magyar! - szól rám Russia, én meg csak nevetve tartottam magam előtt a kezem, nehogy megüssön. Persze csak viccből.

***

Mindenki elment fűrdeni, én nehezen, de valahogy megoldottam. Lengyel segített visszakísérni engem az ágyamba, mert Russiáék már elmentek aludni.
- Kell valami? Víz vagy akármi? - guggol le az ágyam mellé Poland.
- Nem kell köszi! Nyugodtan pihenj le, köszönöm hogy segítettél!
- Ugyan, nincs mit! Akkor jó éjt!
- Jó éjt! - áll fel szárnyas barátom, majd elindulna felfelé de megtorpan, megfeszülve merengett maga elé, és kavarogtak a gondolatok a fejében. Nem tudtam mi az amin így elgondolkodott. Vett egy nagy levegőt, visszafordult hozzám és legugolt mellém, majd megölelt mosolyogva. Integetve felspurizott az ágyába. Köpni-nyelni nem tudtam, elpirulva feküdtem ott, talán még levegőt is elfelejtettem venni egy darabig. Ez fura volt, de nem mondom hogy bántam. Hallkan kuncogtam majd magamra húztam a takarót és befordultam a fal felé. Majd el is nyomott az álom egyhamar.

Másnap

Reggel felkeltem és rendbe szedtem magam. Lengyel felajánlotta hogy kisegít a kertbe. Valahogy megoldottuk, nehézkes volt a lépcsőn lejönni, na mindegy. Kint ültek már egy páran egy padnál, Ukrajna, Russia és Amerika meg Kanada, Belarus, Románia és Bulgária. Na meg természetesen mi. Odaszenvedtem magam majd Lengyel óvatosan segített nekem leülni.
- Szevasztok srácok, na mizu? - helyezem magam kényelembe amennyire tudom egy fapadon.
- Semmi különös, arra gondoltunk hogy felelsz vagy merszezhetnénk újra, mint tegnap! Te is szállj be Magyar!
- Jól van!
- Várjátok hozom Németet, Olaszt és Japánt! - fut el Belarus.
- Hát ez meg? - vonja fel a szemöldökét Románia.

- Visszatértem 2 taggal! - futnak vissza Belarusék.
- Német nem jött, azt mondta most könyvet olvas.
- Na akkor kezdjük? - ül le Japán és Italy.
- Igen! De a szabályok ugyan azok mint tegnap úgy jó? Bűntető ha valaki nem akar valamit megcsinálni és azt kötelező lesz neki!
- Rendben! - egyez bele Italy mindenki helyett.
- Kezdjük mondjuk Japánnal!
- Rendben, akkor hmm.. Magyar! Felelsz vagy mersz?
- Felelek!
- Hiányzott Poland amég távol voltál?
- Persze! Hiszen ő a legjobb barátom! - Lengyel erre kuncogott egyet.
- Na mi az? - nézek rá.
- Semmi, semmi! Nekem is hiányoztál! - mondja mosolyogva.
- Most te jössz Magyar kérdezz valakitől! - töri meg a csendet Italy.
- Akkor legyen mondjuk. Hmm..
-...

***

Játszottunk egy darabig majd bementunk enni. Az asztalnál ültünk, békésen csendben ettem közben hallgattam mit mesél Russia. Egyszercsak valaki megkocogtatta a vállam. Felkaptam a fejem, Russia is abba hagyta a beszédet és csak evett némán. Amerika se szólalt meg, Poland meg végkép.
- Beszélni szeretnék veled Magyar. - hallom a mély hangot, mögüllem. Hátra fordultam az illetőhöz, ahogy sejtettem az a jelegzetes hang, EU volt az.
- Igen miről lenne szó tanár úr? - nézek rá kérdően.
- Majd ha megetted akkor menj fel a szobába, majd én is jövök csak van még egy kis dolgom. - EU komoly tekintettel nézett rám én meg értetlenkedve ültem ott.
- Nem mondja el most?
- Nem, majd ha végeztél akkor. - zárja le ennyivel majd elsétál. Egy darabig csak értetlenül néztem utána, mikor befordult akkor már nem láthattam. Visszafordultam a tányéromhoz és csak merengtem magam elé.
- Magyar miről van szó? - kérdi Russia megtörve a caendet.
- Még én magam sem tudom. - sóhajtok egy nagyot. - Mit akarhat EU tőlem. Haza küldene? Miért nem tudta most elmondani? Miért kell a szobába? A lábam elkezdett fájni, erős fájdalom nyilalt bele. Összeszorítottam ökölbe a két kezem, Russia felvitt mert látta hogy most nem tudnék lábra állni, ami igaz. Lengyel aggódva követett engem a szobáig. EU már az ajtó elött állt és mikor meglátott eléggé lesokkolt. Nem tudta mit tegyen. Russia letett a kanapéra mert EU azt kérte tőle, Lengyel hozott nekem egy pohár vizet.
- Megkérlek titeket hogy hagyjátok el a szobát, négyszem közt akarok beszélni Magyarral.
- Rendben, én kint várok. - sétál ki Poland, Russia sarkában. Bezárták az ajtót maguk mögött kilincsel.
- Szóval miről is van szó? - kérdem fájlalva még mindig a lábam.

************************************

Sziasztok! Nagyon röstellem hogy nem raktam ki sok idei részeket, ennek az iskola az oka sajnos. Nem akartam ennyire elhanyagolni az írást csak szinte sose volt időm meg ihletem. Remélem azért nem lett olyan unalmas ez a rész. Köszönöm hogy elolvastátok és köszönöm a türelmet. Nem fogom abba hagyni a könyvet, szóval attól még hogy például nem teszek ki hetekig részt az nem azt jelenti hogy nem folytatom! ^^ Csak megeshet hogy napokig nincsen rész, de igyekszem írni mikor tudok! Legyen szép estétek/napotok!

( 1269 szó )

Szemeid gyönyöre [RusAme] Where stories live. Discover now