Szemeid gyönyöre [RusAme]

17.rész

Megbocsajtok vagy sem?

Remélem megbocsájt nekem Amerika, bár nem is tudom mit mondjak neki mikor felkel. Nem akarok a szemébe hazudni azzal hogy "Megtaláltalak a suli mögött és behosztalak!"
El fogom neki mondani hogy mi történt az egészet a Kínás dologgal együtt!

Russia szemszöge

Majdnem elaludtam a székén, mikor arra lettem figyelmes hogy Amerika mocorogni kezdett, ami azt jelentette hogy ébredezik.
-Ame!
-Auu.. A fejem nagyon fáj meg a hátam is, és várjunk hol vagyok?? - kap a fejéhez.
- Nyugi semmi gond, vérzik még az orrod?
- Nem érzem ugy mintha vérezne, de mi történt?
- Emlékszel bármire is?
- Sétálok majd egyszer csak bum és hátra esek majd kiesik minden úgy ekkor ájultam el gondolom.
- Igen így igaz. Elmondom hogy mi történt és mindent az elejétől. - elmontam neki az eseményeket tetötől-talpig.
- Te voltál az aki megütött!? - akad ki Amerika felülve az ágyban.
- Igen, de nagyon sajnálom!
- Nem tudok erre mit mondani, fáj a fejem meg a hátam! Mi lett volna ha úgy esek el hogy agyrázkodásom lesz vagy valamim eltörik?!
- De nem tört el semmid!
- Szerencsére. Mostmár mehetsz.
- De Ame-!
- Russ, menj órára!
- Nem hagylak itt. Ne várd el tőlem!
- Russia, kérlek! - könyörög tovább a fejét szorítva.
- Ne szorísd a fejed az nem!- - nyulnék a kezéhez megakadályozva de rácsap a kezemre erősen, ettől elállt a szavam.
- Ne érj hozzám! - tiltakozik, szeméből szikrákat szór én meg ülök lefagyva nézve ideges tekintetét. Nem gondoltam volna hogy van ilyen oldala is, ilyen zort, kirázott a hideg is.
- Ame.. Én tényleg nem tudtam hogy te leszel ott. Esküszöm nem állt szándékomban bántani téged! Soha nem tenném, hogyan engeszteljelek ki? Kérlek, csak van valami mód amivel megbocsájtassz nekem!
- Az lenne ha most magamra hagynál gondolkodni! - szól rám inegrülten egy kis idő múlva.
- Ha ezt akarod hát legyen.. De ha kell valami víz vagy étel csak hívj fel telefonon rendben? - majd lerakom a telefonnyát az ágya mellé. Ami a földön hevert mikor elesett, szerintem ki eshetett a zsebéből.
- Kösz. - majd a telefonját a kezébe veszi megnézve mennyi is az idő.
- Akkor én most magadra hagylak. Egy kérdésem lehetne?
- Mi az?
- Azért még leszünk egy szobába?. - sóhajt majd bólogat komolyan a takarójára szegezve a tekintetét.
- Köszönöm Amerika. - majd mosolyogva elhagyom a szobát, mikor kilépek az a mosoly eltűnik az arcomrol. Görcsbe rándul a gyomrom és bűntudatot kezdek érezni. Nem volt még ilyen szóval nagyon rosszul esett ez nekem de meg is értem az aggodalmát.. Minden az én hibám, ha nem egyeztem volna bele Kína hülyeségébe akkor most nem itt lennénk.
-Annyira hülye vagy Russia.. - suttogom a falnak támaszkodva majd szinte ledobom magam a földre és lekuporodok.    Mennem kéne órára, de nem akarok nincs most semmi kedvem hozzá hogy kérdezgessék, hogy hol voltam. Haza megyek, de akkor gyorsan mielőtt valaki meglátna. Haza sétáltam kerülve mindent és mindenkit. Haza érve bezárkoztam és ki se mentem onnan egy jó darabig.
Kop-kop. - hallom hogy valaki kopogtat az ajtómon. Félálomba voltam mióta haza jöttem egész végig csak heverésztem és bámultam ki a fejemből.
- Ki az? - kérdem egy nagyot sóhajtva.
- Ukraina.!
- Mit akarsz?
- Csak beszélni, nem akarlak zavarni! - nem vagyok Ukraina-ra mérges, csak magamra. Lehet elkéne neki mondanom a történteket hátha ad valami jó tanácsot.
- Gyere be! - szép lassan benyit majd leül a padlóra és csak néz rám. Nézi a tekintetemet hátha valamit ki tud venni belőle.
- Elmondom mi történt de maradjon köztünk ez rendben?
- Rendben! - majd arrébb csusztam az ágyamon hogy letudjon ülni. Felvázoltam neki a történteket. Mikor abba hagytam a mesélést lehunytam a szemem látva értetlen tekintetét gondoltam Ukraina is csak ki fog akadni és itt hagy vagy leszíd és felesleges dolgokkal kezd majd bombázni. Nem így történt, átölelt váratlanul ért de jól esett. Majd nyugtatni kezdett engem azzal hogy "Minden rendben lesz" vagy "Amerika csak megijedt és most nem tudja mit tegyen, hadj neki egy kis gondolkodási időt!"
- Képzeld magad a helyébe te is kiakadtál volna!
- Talán. - majd a karommal takarom az arcom. Már nem ölel át csak ül mellettem némán.

Amerika szemszöge

Haza értem már egy pár órája, anya sokat segített azt mondta hogy ma ne menjek ki a szobámbol és pihenjek. Behozta nekem a vacsorát egy tálcára is. Canada-nak elmondtam mi történt anyának meg apának nem mondtam el részletesen. Canada hozott nekem vizet meg ha kértem akkor segített nekem ha kértem, játszottunk is most csak az ágyba fekve a telefonomon de nagyon jól esett hogy ennyire segítőkész testvérem és családom van.  Hamar elmentem aludni mivel nem éreztem jól magam aluszékony voltam egész nap. Reggel 10-kor keltem, nem szoktam ennyire későn kelni. Felöltöztem majd lementem reggelizni már jobban éreztem magam egy fokkal de a fejem még fájt. Ettem egy kis müzlit, mivel nem kívántam semmit de azért enni szerettem volna valamit. Ma megbeszéltem egy találokozót a titokzatos személlyel szóval kikészítettem magamnak egy egyszerű ruhát, meg ébresztőt is állítottam be a biztonság kedvéért hogy időben eltudjak készülni. Az ágyamhoz vánszorogtam és befeküdtem.

( 806 szó)