21.rész

64 4 0
                                    

Közel egymához

Meg Amerikát is zavartam gondolom. Haza vánszorogtam majd ledobtam a kabátom a székemre és bevetödtem az ágyamba.
Majd elkezdtem gondolkodni random dolgokon.
- Mi a franc van veled Russia.?! - ütögetem a kezemmel a fejem.

Hétfő reggel

Amerika szemszöge

Nagyon fáradtnak éreztem magam, nem is csoda 5-kor keltem mivel EU azt kérte hogy 6 kor érjünk a suliba mert a busz nagyon ritkán jön. És nem lenne jó lekésni a busz miatt a vonatot. Összeszedtem magam majd az órámra tekintettem ami az éjjeli szekrényemen porosodott már egy jó ideje. Csodálkozva pillantottam meg az időt 5:48.
- Te jó ég, ennyi idő volt elkészülnöm?! - pánikolok be. Felkapom a hátamra az egyik táskám. A többit meg a kezembe veszem, persze a szemüvegemet magamra vettem. Sonicot megszégyenítő sebességgel rohantam le a lépcsőn nem törödve testvéremmel aki csiga lassú tempoban falatozik. Csak néz rám kikerekedett szemekkel.
- Siess! Már 5:53 van! - majd gyorsan a buszhoz szaladok és mikor a suli buszmegállójába érkezdtem akkor loholva felszaladtam a lépcsőn. Szinte kitéptem az ajtót úgy siettem be az osztályba. Mikor beértem Poland értetlenül nézett rám én meg csak lihegtem. Az osztályba nem voltak sokan Poland meg Japán és Italy, Német, meg még páran.
- Mi ez a nagy sietség Amerika?
- Hát-hát. - dadogtam.
- Már elmult 6 óra, nem úgy volt hogy akkor indulunk?
- Uhm, szerintem te elnézted az időt! - kuncogja Poland.
- Mi? Várj megnézem a telefonom. - majd megpillantom hogy 5:40-et mutat.
- Micsoda? Dehát-! - majd mikor rájövök a homlokomra csapok.
- Na?
- Elfelejtettem hogy az az óra amit én néztem az rosszul jár!
- Jaaa mostmár világos! Na ülj le pihenj kicsit, ebben az izgalomba biztosan elfáradtál.
- Jó rendben. - majd a helyemre sétálok és lepakolok.
- Magyar amugy mikor jön?
- Körülbelűl 8 vagy 7 perc múlva jön azt írta!
- Okés!
- Russiaról tudsz valamit esetleg? - kérdi Poland leülve Russia helyére.
- Nem. - válaszolok közben a tarkomat vakargatom, szégyelve magam.
- Oké, akkor addig várjunk míg meg nem érkeznek. - majd bólintok egyet és nem sokkal ez után Magyar lép be.
- Megjöttem! - mondja Magyar büszkén a csomagjaival a kezében mint aki egy hosszú repülő út után haza ér.
- Jó reggelt Magyar! - köszönünk neki majdnem egyszerre.
- Meg vagytok menve'? Reggel? Ez nekem olyan mintha 4 óra lenne még csak! Nem szoktam ilyen korán kelni sőt meg messze is lakok, szóval nekem még korábban kellett keljek. Ott kellett hagynom a jó puha meleg ágyam! - panaszolja pakolászva a dolgait.
- Jaj te! A vonaton majd henyélhetsz órákat! - mondja Poland kuncogva megforgatva a szemét.
Ekkor halljuk az ajtó nyílását. Oda fordítjuk tekintetünket hogy láthassuk ki is érkezett meg.
- Szevasz Russia! - köszön oda Magyar a bejövő orosznak.
- Hello. - köszön hallkan és röviden.
- Ki mennyire fáradt? - kérdi Poland felállva Russia székéről, átadva Russianak a helyét.
- Én eléggé ramatyul érzem magam, nem szoktam ilyen korán kelni! - vallja be az igazat Poland kuncogva. Majd Magyar egyetértően bólint.
- És ti?
- Meg vagyok, de a vonaton nagy valószínűséggel aludni fogok majd, hoztam párnát! - kotorászom ki a párnámat a táskából majd vissza gyömöszkélem a helyére.
- Te aztán jól előre gondolkodtál! Bárcsak én is hoztam volna!
- Jaja! - vigyorog Magyar ásítozva.
- Russia te hogy vagy? - kérdi a kíváncsiskodva Poland.
- Háát voltam kipihentebb az igaz, de szerintem majd a vonaton bepótlom az elmaradt szundikat.

Az állomásnál.

Sikerült mindenkinek felpakolni? - kérdi Eu az osztálytól. Mi Magyarékkal közép tájt álltunk mivel sorba kellett állnunk hogy megtudjon minket számolni Eu. Mindenki csomagját feltették a vonatra kivéve azt amit az útra a vonatra akartunk felvinni.
- Igen! - szólnak páran, valakik csak bólogatnak.
- Akkor jó, gyerekek mindenki szálljon fel és keressetek magatoknak helyet! - majd beözönlöttünk a vonatba.
- Wáo! - nézelődik mindenki csodálkozva. Minden részen volt egy kabin szerű valami amivel nem tudtak mások belátni, ilyen elhúzós ajtó szerűség. Magyar, Poland és Russia meg én egy helyre ültünk. Russia belülre én meg mellé. Szembe Magyartéktól egy asztal választott el. Gondolom arra tudjuk tenni a cuccainkat vagy az ennivalókat. A székem alá betettem a táskám ahogy mindenki más is, majd csöndben ültünk hallgatva mit mond a vezető, szabályok meg hogy hol a mozsdó bla bla bla. Magyar már be is aludt, felszálltunk unatkozott majd bealudt még mielőtt elindultunk volna.
- Jaj már Magyar, te lusta! - mondja durcásan Poland. Majd valamit elkezd kotorászni a táskájában.
- Akkor én is pihenek, mert hát fáradt vagyok! Ha történik valami izgi akkor költsetek fel! - mondja mosolyogva Poland egyet kacsintva majd a kényelmes a széktámlára helyezi a fejét és ő is elszenderedik.
- Uhm én is alszok. - mondom Russianak mielőtt még elindulnánk. A nyakamhoz szorítom a párnát majd lehunyom a szemem. Elnyomott az álom engem is egy kis idő után.

Russia szemszöge

Már vagy fél órája úton voltunk. Én csak hátra dölve az ablakon kitekintve pislogtam nagyokat, fáradtnak éreztem magam de mégse volt olyan könnyű az elalvás mint a többieknek. Valahogy zavart az a kis rázkodás, de egyben a táj nagyon szép volt. Hirtelen valami hozzám simult én csak mereven mozdulatlanul voltam egy darabig. Majd oda fordultam, aki a vállamon szuszogott hallkan az Amerika volt.
- Ame uhm izé alszol? - kérdem meg tőle, de hiába biztos voltam benne hogy aludt. A vállamon pihent a feje kezei a lábán, a párnája gondolom kicsúszott a feje alól. Az már az ülésen hevert, felraktam az asztalra nehogy leverjem a földre.
- Aludj jól.. - suttogom a fülébe majd közelebb csússzanok hozzá hogy ne essen le a feje a vállamról alvás közben, meg az kényelmesebb is mind kettőnknek. Már nem vettem tudomást az alattam rázkodó székről, nem zavart már. Érdekes módon engem is elnyomott az álom aközben mikor Amerika alvó tekintetét szemléltem. Kényelmesen és óvatosan már szinte tudatlanul ráhelyeztem a fejem az övére és lehunytam szemeimet is. Kissé éreztem a haját ahogy csikizi az arcom meg a levegő vételét a nyakamon de nem zavart csak félálomba hallkan kuncogtam egyet majd elnyomott az álom engem is.

************************************
Általában 6:40-kor szoktam kirakni új részt most kicsit előbb raktam ki :D ( 6:20)

( 960 szó)

Szemeid gyönyöre [RusAme] Where stories live. Discover now