Szemeid gyönyöre [RusAme]

4.rész

Én csak bele markoltam a kabátjába fejemet meg mellkasához teszem, izzadt a tenyerem ahogy éreztem kellemes illatát és szíve heves dobogását.
- Nem lesz baj.. - mondja lihegve, egyre jobban lassul. Vajon leráztuk öt?. Remélem.. Mivel még mindig semmit nem látok a szemkötö miatt..

Le akart rakni valahova, de én megijedtem ettől és belemarkoltam újra a kabátjába erősen.
- Csak a fűre raklak le, nincs semmi baj. - mondja nyugodt hangon
- B-Biztos nem valami szakadékhoz értünk?.. - nem tudok már bízni idegenekben..
- Dehogy! Várj leülök és akkor te is látod hogy itt csak fű van, semmi szikla vagy ilyesmi. - nagy nehezen leült velem, éreztem ahogyan a fű csiklandozza a bokám.
- Hol vagyok?. - kérdezem elengedve a kabátját.
- Ahol először találkoztunk.
- Ki vagy te? - kérdezem érezve hogy még mindig hevesen dobog a szíve.
- A titokzatos személy. - mondja egyszerre kuncogva, de komoly hangon.
- Köszönöm, hogy megmentettél..
- Nincs mit. - lágy és nyugodt hangon beszélt. Nagyon szeretem a hangját.
- Miért mentél a sikátorba?
- Ugy volt hogy.. - majd elkezdtem onnan mesélni mikor megláttam a csillogó tárgyat a sötétben.
- Értem. Vigyázz leközelebb nem akarom hogy bármi bajod essen.. - mondja aggódva majd a kezét a nyakamra teszi és egy zsepivel letörli a sebet.
- Nagy vágás van ott?
- Nem, szerencsére nem vészes. Pár nap és befog gyógyulni.
- Szerencse köszi!
- Nincs mit, uhm.
- Igen?
- Kitehetlek már az ölemből?
- Jaj igen persze bocsánat! - habozva kikászálodok az öléből.
- A szemkötöt nem veszem le ha neked úgy jobb. - mondom leülve a pázsitra mosolyogva.
- Renden köszönöm. - majd mind ketten lefeküdtünk a puha fűre. A Nap kellemesen melegített, a szellő kellemes volt. Nagyon megnyugtató volt, főleg mellette.. Valahogy ő egy fontos személy lett az életemben. Megváltoztatott pár dolgot, bár még a nevét se tudom. De akkor is csodálatos.. akaratlanul is, de elmosolyodtam a gondolataim közt. El is szundítottam. Olyan körülbelül fél óra múlva arra ébredtem hogy nem látok, kicsit megijedtem. Felpattantam és jobbra-balra fordítottam a fejem.
- Ne aggódj a szemkötő még mindog rajtad van de ugyan ott vagyunk. - mondja kuncogva megsimítva a vállam.
- Ja oh tényleg, elfeledkezdtem a szemkötőről! - nevetem el magam.
- Most mennem kell vigyázz magadra. - jelenti ki csak úgy hirtelen.
- Rendben, köszi te is. - hallottam pár léptét ahogy elsétál. Egy kis idő múlva levettem a szemkötőmet és újra láttam, feltápászkodtam a földről és haza felé veszem az irányt.
- Huha! Így elment az idő? - pillantok rá az órámra. Gyorsan kocogva siettem haza.
- Megjöttem! - lihegem közben lerugom magamról a bakancsom.
- Hol voltál Amerika? - kérdezi apa felhúzott szemöldökkel a konyhában teát szürcsölve.
- Csak sétálni és összefutottam pár osztálytársammal és uhm, elhúzódott egy kicsit a beszélgetés. - mondom leülve a konyha asztalhoz ahol már mindenki javában evett.
- Rendben semmi baj hozok neked enni. - mondja anyu és feláll a székről majd hoz nekem sajtos tésztát meg egy pohár vizet.
- Köszönöm anya!
- Nincs mit, remélem ízlik!
- Mmm Nagyon finom! - mondom mosolyogva. Apa háborgott egy kicsit a munka miatt, de én nem annyira figyeltem csak gyorsan megettem a vacsorát, utána meg felmentem a szobámba.
- Amerikaaa hol vagy? - kérdezi Kanada elhúzva a szavát.
- A szobámba hol máshol. - majd benyit és behajtja maga után az ajtót.
- Szóvaaal csak annyi hogy akarsz játszani?
- Mit?
- Mondjuk valamit gépen? Felhívlak telefonon aztán csapassuk!
- Okés! - majd elment a szobájába és körülbelül 8-ig játszottunk utána elmentünk fűrdeni és aludni. Jó volt ez a nap kivéve mikor majdnem meghaltam. Most vissza gondolva jövök rá mekkora veszélyben is voltam és ha nem lett volna ott ő, akkor nekem már annyi lenne. Hogy is lehettem ennyire felelőtlen? kuncogtam el magam az ágyamban. De megmentett ö.. Aahj. Aludnom kéne mielött túlgondolni kezdem a dolgokat.

Eltelt egy pár hét

Russia szemszöge

Na újra Hétfő, megint iskola és egy témazáró dolgozat a 3. órában. "Jeee"
Összekészülök és indulok.

Amerika szemszöge

Beértem ma jó korán na jó igazábol csak 30 perccel előbb mint szoktam, de az is valami! Leültem a helyemre és egyből Poland jött oda a padomhoz és elkezdett rohamozni a kérdéseivel.
- Tanultál a mai dolgozatra? Tudod, a témazáróra! Amit már egy hete bejelentettek!
- Várj-! Mi?! Témazáró?
- Igen, csak nem elfelejtetted?
- Hát de nagyon is elfelejtettem!
- Akkor mire vársz, gyorsan probálj meg felkészülni rá!
- Jó, jó rendben! - majd egyből elő is vettem a könyvem és a füzetem abból probáltam valahogy felkészülni a dolgozatra.

Russia szemszöge

Amint beléptem arra lettem figyelmes hogy Amerika valamit nagyon olvas és feszülten görnyed a székén. Leraktam a táskám a kabátomat a széktámlára terítettem majd leültem. Amerikát beszippantotta a könyv mivel nem is nézett rám, nem is köszönt vagy akármi. Ezért felkönyököltem a padra és feltűnően felé fordulva elkezdtem szugerálni a tekintetemmel. Az lett volna a tervem hogy mivel ilyen feltűnően nézek rá majd észre vesz és felém fordul.
De aztán megpillantottam a gyönyörű szép égszínkék szemeit. Csoda szépek voltak, nem láttam még soha a szemüvegje nélkül, vagy csak nem figyeltem eléggé. Elmerültem égszínkék csillogó szemeibe. Csak a füzetet olvasta nem is figyelt rám, feleszméltem arra, hogy még mindig őt bámulom szóval hozzá szóltam, végre.
- Uhm, Amerika. - nem reagált erre, gondoltam még egy probát teszek.
- Amerikaaa?
- Föld hívja Amerikát!
- Oh nézd olaj! - vettetem be a titkos fegyverem.
- Mi-? Huh? Hol? - pattan fel, újra kihúzza magát és körbe néz. Én meg csak az arcomat fogom kuncogva.
- Mi az? - kérdezi most már felém fordulva.
- Semmi semmi, amugy meg nincs sehol olaj csak vicceltem! - ahogy bele néztem íriszeibe egyből be is szippantottak.
- Russia? Minden rendben?
- Ahaaa..- húzom el a szavam majd újra észhez térek.
- Mármint, Igen persze. - rázom meg a fejem és a padot kezdem pásztázni.
- Csak uhm.. Ignoráltál és nem tudtam miért, azért szólongattalak, de nem hallottad meg és ezért mondtam az olajos dolgot.
- Ja, oké értem bocsi. - mondja kuncogva.
- Semmi baj, de miért bámulod azt a füzetet?
- Csak nem tanultam hétvégén és hááát igen nem akarok rossz jegyet kapni..
- Oh értem, én se tanultam sokat de ha akarod akkor segítek valahogy a dolgozatban majd súgok. - mondom egy mosoly kiséretében.
- Tényleg? Köszönöm Russ! - mondja vidáman majd a szájához kapta a kezét mintha megijedt volna.
- Russ? - kérdezek vissza, szemöldökömet felhúzva.
- Oh uhm. - dadogja közben egyik kezével a tarkóját vakarta.
- Bocsi véletlen hívtalak Russ-nak. Becenév szerű de ha nem tetszik akkor.. - nem hagytam hogy befejezze csak a vállára tettem a kezem.
- Tetszik, szerintem aranyos becenév! - mondom az iriszeibe tekintve és ő is az enyémbe, csillognak a szemei. Gyönyörű..
- Tényleg nem baj ha igy hívlak? - erre megráztam a fejem. A becsengő zavart meg minket elvettem a kezem Amerika válláról és mind a ketten a tanárra szegeztük a tekintetünket mintha figyelnénk, de én még le voltam ragadva az előbb történtek miatt. Valahogy olyan csendes volt minden. Csak én és Amerika. Nem is hallottam meg a többiek beszédét. Mintha teljesen néma csend lett volna csak az ő hangjára figyeltem. Egész órán ezen járt az agyam, a szünetben kikérdeztük egymást a tananyaggal kapcsolatban.Amerikával szerintem jól megtanultuk az anyagot de azért segítettem neki a dolgozatban. Szerencse észre vette a jeleket amiket mutattam, pl amikor ugy tettem mintha megkopogtatnám az asztalt, de igazábol csak a figyelmét akartam felhívni arra hogy oda irtam a választ ceruzával a padra. Majd mikor leírta a papírjára akkor könnyen az ujjammal ledörzsöltem a grafítot a padról. Még ő is segített nekem egyszer-kétszer az évszámokban. A tanár azt találta ki az óra végén, hogy cseréljünk lapot a padtársunkkal és a másikét javítsuk ki. Mind a kettönké 5 lett, ha valamit elrontottunk akkor csak átirtuk mintha az úgy lett volna. Amikor a tanár kiment reflexből egy pacsit adtunk egymásnak, megszokásbol szoktam mikor Magyarral nyerünk röplabdában vagy jól sikerül egy dolgozat.
- Oh! - kuncogtuk el magunkat. A nap hátralévő részében nem volt semmi különös, haza értem és boldogan hívtam fel Magyart hogy játszunk valamit.
- Na hali Magyar, végre felvetted!
- Hali, hali jó na bocsi csak épp még segítenem kellett tudod na!
- Okés nem baj, mit játszunk?
- Én tudjam? Válasz te!
- De foggalmam sincs!
- Ahhhjj akkor legyeeeen hmm. - pár perc gondolkodás után kiválasztott Magyar valamit és azzal elvoltunk 2 óráig utána mennem kellett mert apa haza ért. Meglepetten vettem észre hogy ma nem vitatkozott velünk az asztalnál csak csöndben ettünk. Ez egy nagyon jó nap volt!

**********************************

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész, most is 1300 szó felett vagyok jeee :D! Na mindegy, nem szeretném húzni senkinek az idejét szóval legyen szép napotok/estétek! :3