Tesóm és a maffia barátja

20. fejezet

Andrewt hazavittük, hisz nem éppen a környéken lakott, meg hát ilyen sebekkel kinyírtam volna Adame-et ha egyedül elengedi. Út közben nem szóltunk egymáshoz, mindenki el volt foglalva a gondolataival. Gyorsan el is értünk Andrew házához, kipattantunk a kocsiból és elköszöntünk tőle.

-Hát akkor szia, remélem még találkozunk, csak ne egy sikátorban miközben épp haldokolsz.- mondtam mosolyogva neki.

-Köszönök, mindent.- szorosan a karjaiba zár. -Adam, vigyázz erre az angyalra.

-Ez alap, és sajnálom. 

-Fátylat rá, megérdemeltem. 

Bement, mi meg beültünk a kocsiba és hazamentünk. Nem volt szó arról, hogy most mi lesz, vajon még itt maradunk vagy Adam hazaküld minket. Nagyon sok értelme nem lenne hogy itt maradnánk, hisz már vége az akicónak, igaz a bátyám még nekik dolgozik de azt otthonról is tud. 

-Min gondolkozol?- kérdezte fél szemmel rámnézve.

-Ezek után mi lesz? Mármint az akicónak vége, tehát nem lenne sok értelme nálatok maradni. -hát igen, finomabban nem is fogalmazhattam volna.

-Igaz, de én nagyon örülnék neki ha maradnátok. A bátyádnak is könnyebb lenne a munka, és persze szeretném ha te is a közelembe lennél. 

-Szívesen maradok, ha nem zavarok. -mondtam mosolyogva.

-Te sose zavarsz. Mindig örülök neki ha feltűnsz a semmiből, sokkal jobb lesz utána a hangulat, mindenki feloldódik és nem a munkára figyel. 

Nem tudtam nem elfojtani a mosolyom, egyszerűen annyira meghatott amit mondott. Sokan mondják hogy egy energiabomba vagyok, de eddig a negatívumot látták benne, de most először kaptam pozitív visszajelzést erről. 

-Köszönöm.

Kiszálltunk a kocsiból és bementünk a házba, a többiek időközben szétszéledtek a házban, de úgy voltunk vele, hogy keresse meg őket az akinek két anyja van, nyilván nem fogunk egy egész villát utánuk felkutatni. Mivel éhesek voltunk Adammel bementünk a konyhába és szétnéztünk a hűtőben.

-Hát itt nincs főttkaja. -mondta kihajolva a hűtőböl.

-És alapanyag? Az csak van.

-Megnézem, várj. 

Elment a kamrába és elkezdte felsorolni, hogy miket lát. Mivel nem volt ott sem nagy a választék úgy voltunk vele, hogy feladjuk a főzést és inkább rendelünk valamit. Nyilván pizzát, hiszen abból mindenki tud enni, meg hát a világ legfinomabb "étele". 

Nemsokra rá meg is jött a pizza, na persze ezt mindenki megérezte, hisz mikor megfordultam már az összes fiú éhes szemekkel nézte az előttem lévő csodát.

-Fiúk, úgy néztek ki mint akik egy éve nem ettek. 

-Ne sértegess, folyton eszek. Az étkezés elengedhetetlen feltétel a fejlődéshez. -mondta Nate

-Hát rajtad nem nagyon látszik, hogy fejlődsz. -reagált egyből Cole. 

-Max visszafele. -szálltam be a bátyám oltogatásába. 

-Ez jó volt csajszi. -pacsizott le velem Cole. 

-Tudom, én vagyok a legjobb. Na de együnk mert kihül. Cole, neked itt a Bacon-ös, mindenki más meg válassza ki magának. 

Egesz este filmeztünk, beszélgettünk és ehhez hasonlók. Felmerült az ötlet, hogy játszunk valami társas játékkal, de akár mennyire nem meglepő, ebben a házban nincsenek ilyesfajta játékok. Szóval maradtunk az alap dolgoknál, este mindenki elment fürdeni (remélem) és a hálószoba felé vették az irányt.

-Jó éjt Zoé.- ölelt meg Adam

-Aludj jól. -öleltem vissza. Megpuszilta a fejem tetejét, majd elhajolt tőlem és pár perc szemezés után ajkait az enyémnek nyomta. Lágy volt, nem erőszakos. Az előző csók óta azt hittem nem ismétlődik meg és csak felindulásból mondta, de ezek szerit akkor nem. Mikor elhajolt tőlem mind a ketten mosolyogtunk, majd egy újabb ölelés után kiment a szobámból. 

-------------------------------------

Sziasztok!!

Először is bocsánat, hogy nem volt rész majdnem egy éve. Sok dolgom volt, illetve nem volt ötletem sem, de sok kihagyás után megérkezett a következő rész.

Remélem tetszett nektek!! :)