Tesóm és a maffia barátja

17. fejezet

Miután mondtam neki, elengedett és így egymással szemben álltunk tovább.

-Adam továbbra sem kaptam választ.

-Még meglátom. Tény, hogy haragszok rád, és az is igaz, hogy szeretlek, de a munkám és az életem között semmi összefüggés nincs. Amikor Andrew élete a téma, nem úgy kezelem a javaslatodat, mint általában. Ez az én döntésem és az érzéseim irántad nem befolyásolják! -mondta kimérten és közben a szemembe nézett.

-Adam az istenért, állj le! Amit csinálsz az baromira hülyeség, nem tudom miért akarod megölni, de nem is akarom megtudni. Egyet kérek tőled és te még azt sem vagy képes teljesíteni, komolyan olyan nehéz lenne életben tartani?! -emeltem fel a hangom.

-Ne emeld fel velem a hangod! Elvégre én vagyok a főnök és az én döntésem számít! -kiabált velem.

-Igen, igaz, hogy főnök vagy, de nem az én főnököm! -mondtam majd kinyitottam az ajtót, és magam után becsapva mentem a saját szobámba.

Fogalmam sem volt arról, hogy Andrewt még is hol tartja fogva. Féltettem őt, hiszen ezalatt a pár hét alatt egy teljesen más embert ismertem meg, mint amit a papír mutatott nekem. Aláírom ő sem egy álszent ember, de mindenki hibázik és ő legalább próbálja is rendbe hozni.

Bármi áron meg kell védenem őt, ha kell Adam akaratával is szembe szállok bármikor. Csak meg kéne tudjam, hogy még is hol a fenébe tartják fogva. Onnantól jönnek a gondok.

Nate tuti tudja, de nem fogja elmondani nekem. Jackson még talán elmondaná, de ez is kérdéses. Maradt Col, őt kajával bármire rá tudom venni, tehát rajta keresztül elindulhatok.

Kisiettem a szobámból egyenesen Col szobájához. Kopogtam az ajtón és utána benyitottam.

-Hali Col. -mondtam kedvesen.

-Tudom mit szeretnél Zoé, de sajnálom Adam mondta, hogy nem mondhatunk neked semmit Andrew tartózkodási helyéről. -mondta szomorúan.

-És semmivel sem tudlak rávenni? -kérdeztem boci szemekkel.

-Mivel hozzám jöttél, tudod jól, hogy a többiek úgy is nemet mondanának az érveidre, tehát biztos előálltál valamivel, ha hozzám jöttél. -mondta mosolyogva.

-Ami azt illeti-itt elkezdett nevetni- szóval, tudom mennyire szereted a Bacont ezért gondoltam elmegyek veled valahova ahol van egy csomó Bacon. -mondtam aranyos mosollyal az arcomon.

-Rendben, de akkor megyek veled. -mondta

-És Adam mit fog szólni, ha látja, hogy elmegyünk?

-Majd intézem. -mondta majd velem együtt kisétált a házból.

Mikor az autóban ültünk egyszer csak megszólaltam.

-Ez túl könnyen ment, nem gondolod? -kérdeztem félve.

-Adam okos, biztos van valami terve. -mondta és továbbra is az utat nézte.

Valami nem tetszett nekem, túl könnyen belement és túl könnyen kijutottunk a házból. Rá néztem Colra, aki ahelyett, hogy mosolygott volna komoran nézett az útra.

-Állj meg Col! -mondtam neki, ő szó nélkül félre állt.

-Mi a baj? -kérdezte.

-Mi a csapda? -kérdeztem mérgesen.

-Túl hamar jöttél rá, ez így nem vicces. -mondta.

-Col, megbíztam benned. Egyáltalán merre megyünk? -kérdeztem kétségbeesetten.

-Nyugi, Adamék is nemsokára ideérnek. -mondta

-Kösz, ettől most jobban kéne éreznem magam?!

-Nem feltétlen.

Durcásan fogtam magam és becsaptam a kocsi ajtaját. Annyira mérges voltam, hogy már csak arra lettem figyelmes, hogy megáll mögöttünk egy kocsi és a csapat száll ki belőle.

Unottan megforgattam a szemem és kiszálltam a kocsiból.

-Túl hamar rájött, ez így nem buli. -mondta Jackson.

-Igaz, de legalább rájött. -mondta Nate.

-Hű ha, ennél jobban nem tudnátok úgy beszélni, mint ha itt sem lennék? -kérdeztem bunkón.

-Hugi, nyugi. -nyugtatott Nate.

-Hagyjál. -mondtam és újra beszálltam durcásan a kocsiba. Adam szövegét még sikerült meghallanom.

-Srácok, hagyjátok. Piros napjai vannak. -na itt lett elegem belőle. Kiszálltam a kocsiból és egyenesen felé vettem az irányt, fogtam magam és gyomorszájon rúgtam. Otthagyva őket elindítottam a kocsit és csak vezettem valamerre.

Nem érdekelt, hogy mit fogok kapni ezért, Adam igazán leállhatna a hülye poénjaival. Határozottan megérdemelte. Most már kettő dolgon is aggódhattam.

1. Merre van Andrew.

2. Még is hol a fenében vagyok?

Na igen nem is én lennék, ha nem tévednék el, szerencsére a GPS- be sikerült valami olyan helyet beírjak amit ismerek, habár tuti, hogy ott keresnének először, se baj.