Tesóm és a maffia barátja

4. fejezet

~Zoe pov~

Egy unalmas matek órán voltam éppen, baromira nem volt kedvem itt ülni a teremben és hallani a nyamvadtt matek tanárom hangját. Már alig vártam, hogy kicsöngessenek, tudom jó tanuló vagyok meg minden, de na azért én sem szerethetek minden tantárgyat. A tanár látva az unalmat az arcomon megállította az órát és megszólalt.
-Mis. Colman, csak nem unalmas az órám? -szólalt meg.

-Nem tanárnő, de hogy csak szimplán nem vagyok jó hangulatomban.

-Köszönöm, hogy megosztotta velem életét, de figyeljen oda az órámon. Egyébként meg, otthon kéne aludni.

-Próbáltam, csak rémálmaimban a matek tanárom kioktatott. -az egész osztály felnevetett.

-Még is hogy beszél maga egy tanárral? Nem elég, hogy elalszik az órán, de még vissza is szájal? Hogy meri?

-Higgye el van jobb dolgom is, mint, hogy most azon aggódjak, hogy milyen hangnemben beszélek a tanárommal.

-Akkor aggódjon azon, hogy az igazgató mit fog szólni a viselkedéséhez. -mondta gorombán.

-Persze, minden álmom hallgatni az igazgató prédikációját. -mondtam szememet forgatva.

-Elég legyen! Mis. Colman indítson fel az igazgatóhoz, és beírom igazolatlanra az óráját!

-Aha...értem. oke. -mondtam unottan, felkaptam a táskám és kimentem a teremből. Mivel a tesi tanárom is ez a hárpia, ezért még ma találkoznom kell vele.

Elindulva az igazgatóhoz azon gondolkodtam, hogy miként vághatnék vissza. Hiszen gyakorlatilag miattuk vagyok most ilyen hangulatban. Nagyon fáj mindenem, és alig bírok járni is, de nem adhatom meg nekik azt az örömöt, hogy látnak fájdalmak között. Inkább megpróbálok erősnek mutatkozni, de még ki kell bírnom egy tesit is. Érzem, hogy szívni fogok. Odaérve az ajtóhoz bekopogtam és benyitottam.

-Áhh, Mis. Colman. Minek köszönhetem látogatását?

-A matek tanár felküldött, mert szájaltam vele. -mondtam nemes egyszerűséggel.

-Értem, pontosabban?

-Mondta, hogy ne ilyen látványosan unatkozzak, mire megszólaltam, hogy van jobb dolgom is, és ja kb ennyi. -feleltem neki

-Nem szeretném felfüggeszteni, hiszen egy remek tanulója az iskolánknak, de büntetés nélkül nem maradhat. Szóval suli után itt marad és segít a takarító nőnek kitakarítani a termeket.

-Rendben. Ennyi? Vagy még szeretne valamit mondani?

-Látom nem vagy jó hangulatban, de igen ennyit szerettem volna. Köszönöm, mehet az órájára.

-Viszlát. -köszöntem el, annyira örülök a büntetésemnek. Remélem érződik a gúny. Baromira fáj mindenem, alig bírok mozdulni, de nekem persze, hogy még itt kell maradjak takarítani. Következő órám infó volt, ami chilles óra szerencsére. Az infó terem felé vettem az irányt.

Megálltam és várakoztam a csöngőre. Olyan 10 perc múlva meghallhattam iskolánk csodás csengőjét ami inkább hasonlított egy macskakaparásra, mint dallamra. Nem is értem, hogy milyért kell ezzel kínozni a gyerekek fülét. Nemsokra rá drága barátnőmet pillantottam meg, aki felém közeledik.

-Szia Zo, na mi volt a dirinél?

-Itt kell maradjak suli után takarítani.

-De hát alig bírsz járni, nem hogy még takarítani. -akadt ki barátnőm.

-Hogy hogy alig bírsz járni? -jött a kérdés Jacksontól.

-Hosszú story, de a lényeg az az, hogy alig bírok megmozdulni, de a nyomorék diri kitalálta, hogy itt kell maradjak takarítani suli után. -feleltem neki unottan.