Tesóm és a maffia barátja

1. rész

~Zoe pov~

Reggel szokás szerint felkeltem és elkészülődtem. Mivel még gimnazista vagyok ezért nekem sem maradhat el a reggeli kávé. Utolsó évemet járom a Rige Nor Highschool-ban. Kitűnő tanulmányi eredményem van, és kimagasló magatartásom, amit nem is értek, mert folyton minden balhéba benne vagyok, szerintem ezt anyámtól örököltem.

Miután leballagtam a földszintre reménykedve abban, hogy egy finom reggeli vár engem az asztalon. Nem csalódtam, egy nagy palacsinta volt a tányéromon, mosolygós fejjel. Igaz a szüleim már nem voltak itthon, mert apu ügyvéd tehát korán megy és későn jön, anyukám pedig szakács. Engem is tanított pár alap fogás elkészítésére, ami bevallva nagyon jól ment. Általában a bátyám szokott vinni suliba, de ahogy látom ő is ma hamar ment el itthonról. Gyorsan megreggeliztem és kabátomat felvéve indultam ki az ajtón. Bezártam az ajtót, és a buszmegálló fele vettem az irányt. Pár percre rá meg is érkezett, hamar odaértem a sulihoz és bementem a terembe, ahol lesz az órám.

Az első órám Biológia volt. Személy szerint ez az egyik kedvenc órám, imádok tanulni az emberi felépítésről és nagyon érdekes is. Miközben vettem elő a biosz cuccom, arra lettem figyelmes, hogy drága barátnőm lehuppan mellém, és ő is elkezdi kipakolni a cuccát.

-Szia Zo-köszönt nekem.

-Szia Am, látom te is egy kávéval indítottad a napod.

-Hát igen, ha nem létezne az a csoda ital már a fél gimnazista éveiben járó fiatal csapat halott lenne.

-Igen, főleg, hogy vizsgaidőszak is van. Hát nem könnyítik meg a napjainkat.

-Bárcsak megélnénk egy olyan napot amikor a tanárok azt mondják nekünk, hogy „ma nincs házi, pihenjetek nyugodtan". De persze ez csak egy álom.

-Na a fizika tanárunk szájából ilyet tényleg soha nem hallanánk. -mind a ketten felnevettünk, és beszélgettünk még egy keveset.

-Sziasztok lányok! -köszönt oda nekünk Shawn, az egyik osztálytársunk, plusz a suli legmenőbb sráca. Valójában mi folyton veszekszünk valami hülyeségen, de szeretjük egymást, mint barátok.

-Szia Shawn. -köszöntem neki.

-Szia. -köszönt neki barátnőm.

-Gondolom ma sem maradhat ki a csodás veszekedésünk az órákon, ezzel is bátorítva a többieket, hogy jöjjenek be. Addig sem unatkoznak.

-Tény, de persze a napunk fő pontja kihagyhatatlan. -feleltem neki.

-Akkor nemsokára beszélünk, Sziasztok. -köszönt el tőlünk.

-El sem hiszem, hogy hogyan tudtok minden nap kitalálni valami olyan nevetséges ürügyet, hogy veszekedés legyen belőle, szinte lehetetlenek vagytok. -mondta nevetve barátnőm.

-Nyugi, mi is csak rögtönözünk. -mondtam én is nevetve

Lassan bejött a terembe a tanár. Ki nem állhatom ezt a tanárt, de szerintem ő ugyan így van velem. Folyton kivételezik és persze, hogy csak a kedvenceinek ad jó jegyeket, a többieknek folyton lefelé kerekíti. Nem különösebben érdekel, de szerintem egy tanártól ez tényleg bunkóság.

-Látom szép számban vagyunk jelen, akkor kezdjük a napot egy rövid feleléssel. Ahol a napló kinyílik az az ember felel.

Mindenki magában elkezdett imádkozni, hogy ne ő feleljen. Senki sem szeretett felelni, mert direkt nehezeket kérdezett, amire voltaképp nem is lehetett válaszolni, de ő elvárja tőlünk, hogy tudjuk (?!)

-Nos a szerencsés felelő Shawn. Gyere ki.

-Persze tanár úr, csak előbb megkeresem a füzetem.

-Még is minek az neked?

-Na látja ez egy jó kérdés. – elindult a tanár felé és megállt mellette.

-Akkor kezdhetjük. Kérem sorolja fel a tudományos rendszertanba tartozó csoportokat.

-Persze egy pillanat, csak gondolkodnom kell...Ááá, megvan. Ugye vannak a csontik, a fajok, nemzikék ja és az országocskák.

-Ahogy észreveszem jó kedvében van.

-Persze, hiszen egy csodálatos napra ébredtem, a madarakkal. És a kedvenc órámmal kezdhettem. -mondta mosolyogva a tanár fejébe.

-Ha nem akarja, hogy bevágjak magának egy egyest, akkor ajánlom, hogy sorolja fel rendesen!

-Jó nekem az egyes is, de szívesen elfogadok egy kettest is, hiszen tudtam, hogy miket kell mondani.

-Elég! Nem érdekel mit gondol, vagy hisz, ha nem akar kettő egyest akkor mennyen a helyére és örüljön, hogy csak ennyit kapott.

-Igen is tanárnő! -és felemelte a kezét tisztelgést jelezve. -És hálás köszönetem az egyesért.

-SHAWN! Utoljára szólók!

Miután Shawn visszaült a helyére elkezdődött az óra. A tanár az óra felénél megállt az írásban és felkiáltott.

-SHAWN!!! MÉG IS MILYÉRT NEM ÍROD LE A FÜZETEDBE, AMIT ÉN A TÁBLÁRA ÍROK?!

-Tanárnő hisz ön mondta, hogy minek az nekem. Ön is egyet ért abban, hogy szükségtelen használnom.

-Fiam, te minden áron kiakarod húzni nálam a gyufát?

-Én? De hogy, hiszen az tiszteletlenség lenne, és tudja jól, hogy én milyen tisztelettudó gyerek vagyok.

-Persze, egy igazi angyal.

-Maga mondta, nem én.

Miután a tanár megelégelte Shawn folytonos dumálását nem figyelt rá, hanem a táblára írta fel a dolgokat. Hála istennek kicsöngettek, aminek nagyon örültem. Mehettünk a következő órára, azaz törire. A tanár mindenkit szeret, és nagyon jól adja le az anyagot is.

Egy unalmas és eseménydús nap után, kifelé menet az iskolából megláttam a bátyám kocsiját. Egyből odafutottam és átöleltem.

-Szia bátyus.

-Szia hugi, milyen napod volt?

-Hát nagyon vicces, Shawn megint kitett magáért. Voltaképp megérdemelte a biosz tanár. De a többi órám az átlagos volt. Tesin futottunk, és azt osztályozták.

-Na az jó, majd otthon ha gondolod meséld el részletesebben is, nagyon kíváncsi vagyok.

-Oksi.

Beszálltunk a kocsijába és indultunk haza. Ő beparkolt a garázsba én meg felrohantam a szobámba, és elővettem a leckém. 

Remélem tetszett nektek. Várom a visszajelzéseket.