Tesóm és a maffia barátja

14.fejezet

Nem tudom, hogy mennyi lehetett az idő amikor felkeltem, de gyanítom hajnal lehetett, a nap éppen kelt fel. A torkom elkezdett kaparni és nagyon forrónak éreztem magamat. Mivel erőm nem volt felállni ezért felhívtam a bátyám.

-Bátyus gyere át kérlek.

-Mi a baj Zo? Azonnal megyek.

Nem is kellett sokat várnom, nagyon gyorsan bejött a szobába és odajött hozzám.

-Jól vagy? Nagyon rosszúl festesz. -mondta aggódóan.

-Nem..fáj a torkom és szerintem lázas vagyok. -mondtam erőtlen hangon.

-Kérek Adamtől lázmérőt. -mondta és kifutott az ajtón. Pár percre rá mind a két fiú berohant a szobába és engem kezdtek el nézni.

-Jól vagy Zoe? -kérdezte Adam. Semmi kedvem nem volt válaszolni neki.

-Add oda a lázmérőt Adam. -kérte bátyám a fiút. Ő a kezébe nyomta, majd odajött hozzám. Megmérte a lázam ami 39°-ot mutatott.

-Adam, Zoe lázas.

-Hívom a dokit, addig meg takard be. -mondta és elővette a mobilját. Miután lerakta azt mondta, hogy olyan 5 perc.

5 perc elteltével megérkezett a doki. Ő is megállapította, hogy lázam van.

-Takarják be, de ne vastagon és vizes ruházzak a testét folyton. Ha ez nem használ akkor tegyék bele a kádba és úgy próbálják csillapítani a lázat. A köhögésre pedig felírtam egy gyógyszert amit minden reggel és este be kell, hogy vegyen a hölgy.

-Köszönjük. -mondta Adam helyettem is. A doki kiment a fiúk meg egyszerre rámnéztek.

-Mi van? -kérdeztem unottan.

-Nem épp a legjobbkor lettél beteg. -mondta Adam.

-Talán nem kellett volna leönteni egy vödör vízzel. -mondtam bunkón.

-Talán nem kellett volna ennyire makacsnak lenned. -szólt vissza

-ELÉG! -kiáltott ránk bátyám aki eddig figyelmesen végig hallgatta veszekedésünket. -Zoé te pihenj, mindjárt csinálok teát és azt majd idd meg. Adam, te meg menj dolgozni. Zoét bevetés előtt kikúráljuk, legalább is megpróbáljuk.

-Mióta parancsolgatsz te nekem? -kérdezte mérgesen.

-Amióta miattad a húgom szív mindent. -mondta bátyám felemelt hangon.

-Jó, úgy látom mind ketten ellenem vagytok. Majd szóljatok ha kell valami.

-Adam. -szóltam utána. Ő kérdően hátra pillantott. -elmennél léci gyógyszerért.

-Hogyne. Majd jövök.

Elugrott gyógyszerért, majd amikor hazajött kezdetét vette a kikúrálásom.

1 hét elteltével

Az elmúlt hetek azzal teltek, hogy próbáltak kigyógyítani a fiúk miközben minden információt a fejembe nyomtak. Végül elérkezett a nagy nap. Ma van a bál amit Andrew tart. Mit ne mondjak tuti meg fog lepődni amikor meglát.

-Készen állsz? -kérdezte Nate, miközben segített a ruhámat felvenni.

-Hát azt hiszem. Nem szeretném, ha miattam lenne baklövés az egész akció. Nate mondanom kell valamit.

-Hallgat..-de nem tudta befejezni, mert Adam berontott a szobába

-Na készen álltok?

-Igen.-feleltük

-Zoé csini vagy. -mondta.

-Kösz. -feleltem. A kapcsolatunk mostanában javult, de még mindig haragszok rá.

-Na akkor induljunk, bármi baj van nyomd meg a karkötődön a gombot. A karkötő segítségével tudni fogjuk, hogy melyik szobában vagytok. A cipődbe rakunk egy lehallgató készüléket, így mindent hallani fogunk amit ti beszéltek.

-Értem. -itt az a baj, ha Andrew elszólja magát akkor tuti kapni fogok még ezért.

-Akkor gyerünk, vár ránk egy csodás este. -mondta Adam. De még mennyire egy csodás este.

Odaértünk a helyszínre, az az én feladatom volt, hogy hogyan vonom a figyelmét magamra, de ezzel a gonddal már nem kell számolnunk. Beléptem a házba és egyből az italos pult felé vettem az irányt. Szemeimmel próbáltam megkeresni a célpontot, mivel nem vettem még észre ezért tovább ücsörögtem a bárpult mellett. Kikértem egy pohár pezsgőt amit le is húztam igazán nőiesen.

-Hű ha ez volt maga a nőiesség. -mondta egy ismerős hang mögülem.

-Ugye, szeretek kitűnni a tömegből.

-Találkoztunk már esetleg? -kérdezte mosolyogva.

-Nem hinném. -mentem bele a játékába.

-Akkor had mutatkozzak be, a nevem Andrew Pirce. És a kegyedé?

-Mivel ilyen udvariasan megkérdezte, illetlenség lenne válasz nélkül hagyni. A nevem Zoe Colman.

-Milyen szerencse, hogy megismertük egymást.

-Igen, szerintem is. -feleltem

-Lenne kedve velem táncolni?

-Egy ilyen kérést nehéz lenne visszautasítani. -szegény fiúk akik végig hallgatják ezt a beszélgetést.

-Kegyed olyan ismerősnek tűnik. De nem jut eszembe hogy honnan.

-Talán találkoztunk már, esetleg egy kávézóban. -mondtam mosolyogva.

-Meglehet, lehet éppen kihúzott egy csávából.

-Igen, ezért jön még nekem eggyel.

-Ó tehát törlesztőset játszunk.

-Lehet ennek is nevezni.

-Ezesetben engedje meg nekem, hogy törlessze adósságomat egy körbevezetéssel szerény hajlékomban.

-Elfogadom, szerény hajléka olyan feltérképezhetetlen.

Na jó szerintem a kocsiban a fiúk vagy meghaltak a röhögéstől vagy épp azon agyalnak miként öljenek meg.

-Egyébként hogy hogy itt találkozunk megint? Azt hittem, hogy már nem futunk össze soha többet.

-Hidd el szerettem volna menni, de közbe jött pár nehézkes dolog. Így végül kaptam az alkalmon és megjelentem stílusosan.

-A stílusos megjelenésről jut eszembe, emlékszel arra az emberre aki lelőtt engem a sikátorban?

-Igen, persze. Netalán ő is itt van?

-Igen, sikerült kijátszani az őreimet így valahol itt van bent. Nem félek tőle, de jobb szeretném vér nélkül folytatni az ünnepséget.

-Értem. És ha megbeszélnétek?

-Hidd el vele a kommunikáció az lehetetlen.

-Tudok esetleg segíteni?

-Várjunk csak. Így bele gondolva igen tudsz.

-Mit kéne csináljak?

-Az arcát felismered ugye, akkor annyit kéne csinálj, hogy keltsd fel a figyelmét és csald be egy szobába. Onnantól én intézem.

Kicsit „Deja vu" érzésem van,

-Tehát legyek csali.

-Gyakorlatilag. A szépségeddel engem is megfogtál, neki meg aztán tényleg minden lány bejön szóval nem lesz nehéz.

-Ezt vegyem bóknak Mr. Pirce?

-Igen Mis. Colman. -majd kezet csókolt.

Szegény fiúk.

-Benne vagyok, de amíg nem kerül a látószögünkbe addig ne tegyünk semmit. -mondtam neki.

-Rendben, javaslom mennyünk vissza a bálterembe. Valahol tuti ott lesz.

-Oké.

Visszasétáltunk a bálterembe, ahol minden ember táncolt, vagy beszélgetett.