Tesóm és a maffia barátja

5.fejezet

~Zoe pov~
Az igazat megvallva féltem az eredménytől. Nem akartam, hogy komolyabb bajom legyen, de az igazat megvallva saját magamnak okoztam ezt a galibát, így nekem is kell, hogy megoldjam. Miután behívott a doktor kérdéseket tett fel, amire válaszoltam is. Valami vizsgálatot csinált és utána kiküldött azzal a mondattal, hogy 'várjon egy keveset, nemsokára megjön a lelet'. Kimentem és leültem Adam mellé. Átölelt és én visszaöleltem őt.

-Mit mondtak? - kérdezte

-Mondták, hogy várjak kint, amíg megjön a lelet.

-És hogy érzed, mi lesz az eredmény?

-Tudom jól, meg persze érzem is, hogy nem fogom megúszni egy pihenéssel, de az biztos, hogy ezért még megkapja a magáét.

-Előbb gyógyulj meg, majd utána jöhet a bosszú.

-Persze...biztosan..-mondtam és gonoszan elmosolyodtam, neki is feltűnt, de csak megforgatta a szemét és tovább ölelt.

-Kisasszony megérkeztek a leletei. -szólt ki az orvos.

-Köszönöm.

-Az eredmény kimutatja, hogy van egy zúzódott bordánk, illetve egy repedt is. Amit javasolni tudok az az, hogy pihenjen sokat, ne erőltesse az emeléseket, és kerülje el az ilyen helyzeteket amiben ezt a sérülést szerezte.

-Értem, köszönöm.

-Köszönjük, viszlát.

Kisétáltunk az épületből Adam kocsija felé. Kinyitotta nekem az ajtót, beültem és elindultunk magam sem tudom, hogy hova.

-Adam, hova megyünk?

-Hozzám. -felelte nemes egyszerűséggel.

-De hát haza kell mennem pihenni stb, meg a bátyámnak is szólnom kell.

-Pihenni nálunk is tudsz, a bátyádnak meg szólok én.

-Köszi, de otthon jobban érezném magam...

-Zoe, kérlek tedd azt amit mondok most az egyszer. Egyébként meg, ha nem játszottad volna a hőst akkor nem kéne, hogy most itt legyünk. -felelte bunkón.

-Köszönöm a semmiből jött szemrehányást. Csak hogy tudd bármikor máskor 'játszanám az eszemet', ha egy barátnőm bajban van.

-Ő nem tudta volna elintézni?

-De képzeld azért hívott, mert egyedül megbirkózótt volna vele. Ennyire hülye te sem lehetsz.

-TESSÉK? -kérdezte felemelve a hangját.

-Jól hallottad, hülye vagy! Ja és persze gyerekes. Meg gyáva! -üvöltöttem az arcába. Láthatóan nem tetszett neki, hiszen hirtelen rátaposott a fékre és megállt a kocsi. Túlságosan mérges voltam, így érthető volt, hogy észre sem veszem, hogy épp próbál kiráncigálni a kocsiból.

-Mit akarsz már? -förmedtem rá.

-Fogd be és gyere.

Nem értettem, hogy mi a baja, azt meg pláne nem, hogy hova visz.

-Hova megyünk?

-Majd meglátod, most pedig gyere! -rántott egyet rajtam, amitől megfájdult az oldalam, de ahogy láttam őt nem nagyon érdekli. Hirtelen lelasított és egy nagy raktár vagy nem is tudom minek nevezzem, előtt álltunk meg.

-Mi ez? -kérdeztem tőle. Szerintem a kérdéseimmel már az agyára mentem.

-Azt mondtad gyáva vagyok, meg gyerekes, na meg persze hülye. Akkor most bebizonyítom, hogy nincs igazad.

-Értem és ezt nem lehetne úgy, hogy közben nem virít a szádon egy olyan 'mindjárt megölök valakit' mosoly?

-Majd meglátod törpilla, na gyere nem érünk rá egész nap. No meg persze pihenned is kell.

Lementünk egy lépcsőn, dohos, penészes szag volt amitől rosszul lettem. Nagyon nem bírom az ilyen helyeket.

-Mi van? Tán nem bírod a pincéket? -kérdezte gúnyosan.

-De bírom képzeld, véletlenül sem azért hányom el mindjárt magam.

Megfogta a kezem és berántott egy ajtón, az ajtón túl egy embert láttam meg aki meg volt kötözve és véres volt. Nem értettem, hogy milyért van ez itt, de szerettem volna segíteni neki, de ebben egy erős kéz megakadályozott.

-Hova, hova angyalom? -és átváltott egy mosolyra amitől menten elástam volna magam, annyira féltem.

-Izéé...seg..segíte..ni..

-Elakadt a lemez?

-Jó most már mond el, hogy mi van, mert nem értek semmit.

-Nem kell mindent tudnod, elég annyi, hogy bármikor megölhetnélek. Sőt nem csak téged, hanem az egész családodat. Remélem érted.

-Na jó, mi van veled?

Ekkor előrántott egy fegyvert és egyenesen rám szegezte.

-Tudod már számtalanszor öltem embert és egyáltalán nem hatott meg. De egy dolgot nem tűrők. -egyre jobban kezdettel felém sétálni a fegyverrel- az pedig, ha valaki elhord mindennek. Ugye vetted a célzást? -kérdezte gúnnyal teli hanggal.

-Adam...-kezdtem el suttogni, közben pedig visszatartani a sírásomat. Egyre jobban közeledett felém, én meg próbáltam hátrálni, de egy fal megakadályozott ebben.

-Csak nem félsz? Hiszen gyerekes vagyok, de hát a gyerekek szeretnek játszani, ugyan akkor elég ügyetlenek is néha-ekkor lőtt egyet pont mellém. Nagyon megijedtem és összehúzódtam. Aztán lőtt még egyet, de ügyelt arra, hogy ne sérüljek meg. Miután ki lövöldözte magát oda fordult az emberhez és a fejébe eresztett egy golyót. Annyira megijedtem, hogy lerogytam a földre és össze gömbölyödtem. Nagyon féltem...

-Látom félsz, de ne aggódj téged nem tudnálak bántani. Most meg kaptad a büntetésed, de legközelebb nem leszek ilyen kegyes.

-Ki...ki vagy te? -kérdeztem remegő hanggal.

-Idővel rájössz majd. -megfogott és kicipelt a kocsiig. Beültetett és elhajtott a házunkig. Kiszálltam, de nem köszöntem neki, csak fogtam magam és bementem a házba. A bátyám még nem volt itthon, ezért felmentem a szobámba, befeküdtem az ágyamba és vártam, hogy hazaérjen...

Adamnak ma egy olyan oldalát ismertem meg, amit szerintem soha nem akartam volna. Ott lent a pincében nagyon féltem tőle...és amikor lelőtte a férfit...a félelmem csak még erősebb lett.

Összekuporogva vártam a tesómat amíg hazaért...