Tesóm és a maffia barátja

11. fejezet

Reggel kivételesen nem kellett korán kelje, legalább is ezt hittem. Mikor épp fordultam volna a másik oldalamra valaki rám ugrott, amitől egyből felriadtam.

-Ki a fene az. -kérdeztem álmos hangon, csukott szemmel.

-Na ki az ágyból nagy lány, vár ránk a munka.

Amint elkezdett beszélni egyből rájöttem, hogy Adam az aki ilyen kedvesen keltett engem. Várjunk csak, én este becsuktam az ajtót.

-Hogy jöttél be, ha bezártam az ajtót? -kérdeztem és felültem az ágyon.

-Van kulcsom. -felelte majd rám mászott és a fejét a mellkasomra hajtotta.

-Olyan cuki vagy. -mondtam, majd mikor észbe kaptam, hogy mit mondtam elnevettem magam kínomban.

-Tudom. -felelte és fejét belepréselte arra a helyre ahol feküdt.

-Persze kihagytam, hogy egoista is.

-Ugye tudod, hogy ezt később még visszakapod. -mondta majd felült és a csípőmre nehezedett rá.

-Igen, már alig várom. -mondtam, majd hogy leszálljon rólam gyorsan nyomtam egy puszit az arcára. Kihasználva az alkalmat kibújtam alóla és berohantam a fürdőbe.

-Ha ki jössz ezt még megbánod. -mondta nevetve.

-Álmodik a nyomor.

Gyorsan lefürödtem, majd mikor kiszálltam a testem köré csavartam egy törölközőt. Én hülye elfelejtettem, hogy ruhát nem hoztam. Kiszóltam hátha Adam még itt van, de mivel nem hallottam semmit ezért elkönyveltem, hogy már kiment. Én kis naiv, ahogy kitettem a lábam két kéz fonódott a derekam köré, majd nekidöntött a falnak.

-Hmm...merész döntés törölközőbe kiállni egy férfi elé. -mondta majd szemei levándoroltak.

-Khm. A szemembe nézz ha kérhetem. Egyébként ha hagynád, hogy felvegyem a ruháimat akkor nem kéne ilyen nagy dilemmát átélj. -mondtam a végét szarkasztikusan.

-Csábító a szemed is, de ott lent az valamilyért jobban vonz.

-Ti férfiak reménytelenek vagytok. -mondtam majd kibújtam karjai közül. Ő visszarántott.

-Hova hova? -kérdezte majd a fülem mögé elkezdett suttogni.

-Nem szép dolog így itt hagyni a másikat.

-Ugye tudod, hogy egy szavamba kerül és a bátyám már itt is lesz.

-Ugye tudod, hogy én vagyok a főnöke és ez az én házam.

Na igen itt sakk mattot adott nekem, tény, hogy az ő háza de nem ér ezzel támadni.

-Nem vagy fair. -mondtam sértődötten.

-Csak kihasználom amim van. -mondta majd megpuszilta a homlokom.

-Gyere le ha felöltöztél. -mondta majd kiléptem az ajtón

~Adam pov~

Kimentem a szobájából egyenesen le a konyhába. Próbáltam nem arra gondolni ami az imént történt, szívesen megcsókolnám, de egyszerűen félek a következménytől. Meg Nate is kiherélne, ha megtudná hogy lesmároltam a húgát. Olyan 10 percre rá lesétált a lépcsőn edzős ruhába. Gondoltam magamban okos lány, tudta, hogy miért keltettem fel.

Na szépen lassan lejött a lépcsőn, szerintem húzni akarta az agyam.

-Lassabban nem megy? -kérdeztem nevetve.

-Ó, de hogy nem. -na igen néha be kéne, hogy fogjam a számat, elkezdett tyúklépében lejönni. Ezt megelégeltem, majd oda mentem hozzá.

Látszólag megijedt ezért elkezdett gyorsabban jönni, oda mentem és felkaptam a vállamra. Meglehetősen könnyű volt, vagy csak én vagyok ilyen erős? Na ez jó kérdés, szerintem az utóbbi.

-Tegyél le. Van két lábam, tudok rajtuk járni. -mondta unottan.

-Majd leteszlek, nem akarom, hogy mire beérünk az edző részre lemennyen a nap.

Végig vittem kb a fél házon, a többiek a konyhába ültek és amikor megláttak minket értetlen fejjel néztek ránk, majd kitört belőlük a nevetés. Szerintem is szép látvány lehetett az, hogy én mosollyal az arcomon sétálok egy lánnyal vállamon aki unott fejet vág. Ilyenkor amúgy elgondolkodok, hogy ők dolgoznak is vagy csak bejárnak és leülnek?

-Srácok, munkára!

-Igen is főnök! -mondták nevetve.

Csodás csapattal rendelkezem mit ne mondjak.

Na törpillát levittem az edzőterembe. Ott leraktam a földre, majd amikor leérkeztem megfogott és áthajított a vállán. Értetlen fejjel bámultam rá, de amikor észbe kaptam egyből feláltam.

-Ez mi volt? -kérdeztem.

-Ja csak egy kis ízelítő, ha netalán még egyszer eszedbe jutna ilyen. -mondta mosolyogva.

-Inkább kezdjük el, mielőtt olyat mondok amit megbánok. -mondtam mérgesen.

-Jajj, csak nem sikerült felhúzzalak? -kérdezte önelégült fejjel. Ha nem lány lenne és nem szeretném már eskü megfojtottam volna.

-Az az egy szerencséd hogy szeretlek, köszönd ennek az életed. -mondtam, majd a kezébe nyomtam két boxkesztyűt.

-Ha nem szeretnél, már halott lennék? -kérdezte nevetve.

-Igen. -mondtam nemes egyszerűséggel.

-Azért képes lennél megölni egy embert, mert felhúzott, vagy mert éppen elmondta az igazat neked.

-Igen. Nem tűröm, ha úgy beszélnek velem, ahogyan nem kéne. Elvárom a tiszteletet másoktól, ha olyan kedvem van vissza is adom nekik.

-Annyira gyerekes vagy. Nem minden körülötted forog. Fogadd el, hogy másoknak is vannak véleményei amiket ki is mond.

-Emlékeztesselek arra, hogy mi történt a múltkor amikor azt mondtad rám, hogy gyerekes vagyok. -mondtam mérgesen neki.

- Emlékeztesselek arra, hogy ki jött ki belőle rosszúl? -kérdezte felhúzott szemöldökkel.

~Zoé pov~

Elegem van mára belőle. Nem értem mi van vele, de leszállhatna a magas lóról.

-Szerintem inkább hagyjuk ezt a gyerekes veszekedést, mert nem megyünk vele semmire. -mondta.

-Ó igen? Akkor magyarázd már el, hogy mi a francért vagy ilyen? -üvöltöttem az arcába

-Milyen, ha? És ne üvöltözz velem!

-Ilyen elviselhetetlen! -mondtam és meglöktem a vállát.

-Ne lökdöss! -szólt rám erélyesen

-Mert ha lökdöslek mi lesz? Megütsz vagy netalán megölsz? -üvöltöttem az arcába.

-Állj le! Ne akard, hogy megüsselek!

-Tessék, tudtam én. Gyerünk, hajrá üss meg!

-Tényleg állj le Zoe! Nem akarod, hogy megüsselek! -szólt rám.

-Félsz, hogy elverlek? -kérdeztem öntelt fejjel.

-Aranyom, kettőnk múltját tekintve előbb küldenélek a földre, mint hogy pislognál.

-Akkor mitől félsz ennyire? -és közelebb menve elkezdtem ütögetni a mellkasát.

-Ne kezdj már el hisztizni. Nem ütlek meg, de az istenért kussolj már el végre! -üvöltött rám.

Már elegem volt belőle, teljesen felhúzott. Fogtam magam és behúztam neki egyet.

-Ezt határozottan megérdemelted. -mondtam neki, majd sarkon fordulva kimentem a teremből. Felmentem a lépcsőn és magam után bevágtam az ajtót.