Tesóm és a maffia barátja

15.fejezet

-Szerinted merre van?-kérdeztem.

-Nem tudom, de furcsa módon az őreim sincsenek a helyükön. -na igen ezt a mi csapatunk intézte.

Ekkor egy őr jött oda hozzánk aki elkezdett beszélni.

-Főnök baj van.

-Mondjad.

-Nem csak Mr. Diaz van itt hanem Adam bandája is.

-Mit keres itt az a gyökér? -jajj, szerintem innentől jönnek majd a gondok.

-Ki az az Adam? -kérdeztem

-Mindjárt elmondom. -fura, hogy ilyen könnyen megbízik bennem, pedig ha tudná, hogy én vagyok az aki a vesztét okozza, tuti mérges lenne.

-Köszönöm, ha van valami értesítsetek. Nekem most el kell mennem beszédet mondani. Ha észreveszitek Diazt akkor hívjatok.

-Igen is uram. -majd elment az őr.

-Gyere Zoé, akkor kezdődjék a bál.

Andrew felállt egy pódiumra és elkezdte mondani a beszédét.

Kedves egybegyűltek!

Sok szeretettel köszöntök mindenkit eme csodás bálon. A célja, hogy a maffia vezérek jobban megismerjék egymást és akár üzlet láncot is tudjanak kialakítani. A fejlődés a cél, ehhez pedig szükségünk van a másik segítségére. Fontos a bizalom és az együttműködés is az ügyfelek között. Ne feledjék az élet múlandó ugyan úgy, mint a hatalom is, de ha rendesen tudjuk kezelni akkor mind a kettőt a tulajdonunkban tudhatjuk.

Jó szórakozást a bálhoz! Köszönöm.

-Hű el kéne menned valami beszéd mondó embernek. -mondtam nevetve

-Ne sértegess. -mondta ő is nevetve.

-Láttad a tömegből? -kérdeztem

-Nem. Lehet, hogy bujkál valahol.

-Figyelj van időnk nem de? Meddig tart a party?

-Éjfélig, gyanítom a végéig marad itt. Kérlek te menny el a vége előtt, nem akarom, hogy bajod essen.

-Méltánylom, hogy aggódsz, de nem kell. Meg tudom magam védeni plusz a múltkor is tudtam segíteni, lehet most is kellenék.

-Kedves, hogy segíteni akarsz, de fegyvered sincs és nem hiszem, hogy tudod használni.

-Erre most meg kéne sértődjek, adtál rólam egy véleményt amiben nem vagy biztos. Előbb bizonyosodj meg róla, hogy igaz-e mielőtt kimondod.

-Tehát akkor tudsz lőni?

-Szerinted.

-Akkor segíthetsz, az őreim, mint ha meghaltak volna. Nem tudom, hogy hova tűntek.

-Én viszont ki megyek a mosdóba, tali a bálteremben.

-Rendben.

Elindultam a mosdó felé, bementem és azon gondolkodtam, hogy hogyan kéne szóljak Adaméknek, hogy álljanak le, mert ők hallják amit mondok, de én nem amit ők.

-Adam, figyelj tudom, hogy minden áron bosszút akarsz állni, de ne most. Andrewnak most van nagyobb gondja is, kérlek hagyd most békén. Segítek neki, ha akarod ha nem. Ezzel lefújom az akciót.

Miután kimondtam levettem a karkötőt és a cipőből kivettem a lehalgató készüléket és kidobtam. Remélem nem csináltam hülyeséget.

Bementem a bálterembe amikor valaki utamat állta az ajtóban.

-Kishölgy, láttam önt Mr. Pirccel beszélgetni, esetleg önök között van valami? -ez volt az a pasas aki meglőtte Andrewt, ahogy láttam ő a távolból nézett minket. A gond az volt, hogy most nagyon jó színészi képességemnek kéne lennie ahhoz, hogy élve kijussak innen.

-Biztosíthatom uram, hogy semmi közöm nincs Mr.Pirchez.

-Akkor hogy hogy ilyen könnyedén tudtak cseverészni.

-Tudja tehetségem van mások elhódításában és a meggyőző képességem is nagyon jó. -feleltem.

-Ahogy látom igen. Ez esetben szívesen megismerném önt. -fantasztikus, komolyan én mint ha vonzanám a rosszat.

-Ezer örömmel. Talán önnel is sikerül olyan jó beszélgetést kialakítani mint Mr. Pirccel.

-Ha nem tolakodás miről beszéltek? -hű a tapintatosság nem az erőssége.

-Nincs mit titkolni, nem beszéltünk olyan fontos dolgokról. Körbevezetett a házban, megmutatta fegyver gyűjteményét és invitált egy táncra. Ó és igen mondott valami olyat, hogy megmutatna nekem egy fontos dolgot amint visszaérek a mosdóból, de az utam össze fonódott önnel, így várnom kell még. -mosolyogtam kedvesen.

-Ez mind érdekes téma. Akkor nem is zavarnám önöket, később még találkozunk. Örültem, hogy megismerhettem önt.

-Részemről a szerencse. -mondtam a lehető legkedvesebb hangomon egy bájos mosoly kíséretében.

Oda sétáltam Andrewhoz aki nagyot nevetett nyomoromon.

-Hú anyám a tapintatosság nem az erőssége. -mondtam

-Hát igen, milyen volt beszélgetni vele?

-Kellemes, de kár hogy ilyen tapintatlan és érzéketlen. Túl sok dolgot akart megtudni. Egyébként azt mondtam neki, hogy valami titkos helyet akarsz mutatni. Szóval keressünk valami olyan helyet ami titkos és ott remekül rajtaüthettek. Biztos vagyok benne, hogy követni fog minket.

-Rendben, hívom az őröket. A kertbe megyünk, ott viszonylag kevés ember van. -Rendben. -mondtam

Amikor megfordultunk megláttuk, hogy Adamék jöttek be az ajtón és felénk kezdtek el jönni. Jaj, nekem végem van. Főleg ha Adam le fog buktatni.

-Andrew, milyen kellemes meglepetés.

-Adam. Mit kerestek itt? -kérdezte komolyan

-Hát benéztünk, gondoltuk mi sem maradhatunk ki. -mondta gonosz vigyorral. -Be sem mutatod nekünk a kedves hölgyet? -hú ez eléggé gáz helyzet.

-Adam, fiúk. Ő itt Zoé.

-Milyen csinos. -mondta Adam. Ha nem ismerném el is hinném.

-Már foglalt. -mondta Andrew. Itt mindannyian meglepett fejjel néztünk rá. -Már vagy egy hete ismerjük egymást és a szívünk úgy érzi, hogy egymáshoz valóak vagyunk. -Nee ez egyre csak rosszabb. Adam, ha gyilkolni tudott volna a szemével már halottak lennénk.

-Ezesetben gratulálok nektek. Az első csókotok megvolt már, vagy odáig még nem jutottatok el? -kérdezte tovább Adam, hogy húzza az agyam.

-Tudom nem ismerem magát, de elég tapintatlan kérdés ez. -mondtam mélyen a szemébe nézve.

-Kiscsillag gondolom Andrew elmondott mindent erről a világról. Itt nem számít tabu kérdésnek egy szimpla csók. -tudta jól, hogy nem volt még első csókom, szóval direkt szivatott.

-Édesem, mutassuk meg neki, hogy a mi csókunknál nincs jobb a földön.

-Drágám nem akartál valamit mutatni nekem a kertben? -kérdeztem tőle mélyen a szemébe nézve.

-De igen bocsáss meg aranyom. Ha megbocsátottok nekünk.

-Öröm volt önökkel találkozni. -mondtam

-Remélem nemsokára találkozunk majd. -mondta Adam. Én szerintem innen egyenesen a temetőbe megyek.