Tesóm és a maffia barátja

19. fejezet

Reggel épp nyugodtan aludtam volna, amikor valaki úgy gondolta, hogy rám ugrik. Én fél kómában alig tudtam, hogy hol vagyok, nem hogy felfogni a helyzetet. Amint végre kitisztult a látásom rájöttem, hogy Adam keltett ilyen kedvesen.

-Igazán leszokhatnál, a kedvesebbnél kedvesebb keltésekről. -mondtam, miközben a fejemet belenyomtam a párnába.

-O, hidd el van még pár ötletem. -mondta mosolyogva.

-Már alig várom, hogy tapasztalhassam őket. 

-Amúgy reggeli után gyere az irodámba, szeretnék veled beszélni. 

Remélem arról akar beszélni amire gondolok. Szeretném, ha Andrew végre biztonságos helyen lenne és  ha Adam képes lenne megbocsátani. Bele sem merek gondolni, hogy ebbe a pár napban miket élhetett át, mondjuk hozzá van szokva, de akkor is. 

Gyorsan megreggeliztem és rohantam fel az iroda felé, mielőtt beléptem volna kopogtam az illem kedvéért. 

-Kérlek ülj le. -intett a szék felé.

Leültem és próbáltam arra koncentrálni, amit most fogok hallani. 

-Andrewról lenne szó, pontosabban arról, hogy mit tervezek vele. A tegnapi beszélgetésünk rádöbbentett arra, hogy amit teszek az egyáltalán nem helyes. Átgondolva a helyzetet arra a döntésre jutottam, hogy szabadon engedem. -nekem sem kellett több, amint meghallottam amit mond egyből a nyakába ugrottam és szorosan öleltem. 

-Nagyon köszönöm. -kezdtem el könnyezni. 

-Mivel tudom, hogy jóban vagytok ezért arra gondoltam, hogy gyere te is velem. Andrew bizonyára örülne a jelenlétednek. 

-Persze, megyek veled. Ez nem kérdés. 

Bepattantunk a kocsiba, és egy raktár előtt álltunk meg. Kiszálltunk a kocsiból és bementünk a rozoga épületbe, fogalmam sincs, hogy még is miért kell a filmekben ilyen helyen tartani a foglyokat, jó nem várom el, hogy ötcsillagos hotelbe, de na ennél még egy lepukkant vidéki ház is jobb. 

Egy lefelé vezető lépcsőn sétáltunk le, egyesével szedve a lépcsőfokokat. Egy szürke, rácsos ablakú ajtó előtt álltunk meg, ő elővette egy kulcsot és kinyitotta az ajtót. Amikor beléptünk Andrew komor arcával találtuk szembe magunkat, nem ítélkezem tényleg megérdemeltük. 

-Miért hoztad őt ide? -kérdezi gyengén.

-Nem ez a lényeg, hanem, hogy elengedlek. -mondta azt hiszem kedvesen Adam.

-Ez valami trükk? Vagy ennyire meggyengültél? -nevetett fel Andrew.

-Adam kérlek kimennél, Andrew-val beszélnem kéne négy szem közt. 

-Renden, kint megvárlak titeket. -felelte és kilépett az ajtón. 

-Andrew rengeteg dolgot kell neked elmondjak, de a lényeg az az, hogy szabad van, Adam nem tart már fogva és szabadon kiléphetsz az ajtón anélkül, hogy valaki a fejedhez tartana egy fegyvert. 

-Ennek örülök, de tényleg, ez a hely valami borzalom. Habár nekem sem jobb a vallató raktáram. -mondta mosolyogva.

-Örülök, hogy ezt megosztottad velem. -nevettem fel.

-Mondtad, hogy elég sok dolgot kell megbeszélnünk, tehát hallgatlak. Mi az amiről nem tudok? 

-Hát elég hosszú a történet. -kezdtem bele. -Először is amikor találkoztunk az tényleg véletlen volt, és mielőtt azt gondolod, hogy elárultalak tévedsz. Nem tudtam róla, hogy ki vagy, csak infókat kaptam rólad a srácoktól. Na de a lényeg, hogy részben nekem is köszönheted azt, hogy Adam úgy döntött, hogy elenged. -vártam pár percet míg felfogja, hogy mit mondtam, majd amikor láttam rajta, hogy nincs kérdezni valója folytattam - Amikor bementem hozzád az egyik reggelen akkor jöttem rá, hogy te ki is vagy valójában és hogy nekünk nem kéne jóban lenni, ennek ellenére úgy gondolom, hogy jól döntöttem, hogy nem hagytalak ott. A bálon azért jelentem meg, mert ott kellett volna kiiktassalak, de mikor rájöttem, hogy Diaz is ott van szóltam Adamnak, hogy álljanak le. Mikor kijöttem a mosdóból, akkor már teljes mértékben rád figyeltem és nem arra ami eleve a feladatom lett volna. Mikor Adam a kertbe le akart lőni én a golyó elé ugrottam, mert nem szerettem volna, hogy megsérülj, mert akár hiszed akár nem eléggé megkedveltelek ezalatt a pár nap alatt. 

-Tehát akkor azért vagyok itt és nem a föld alatt, mert te voltál olyan kedves és feláldoztad magad azért, hogy megments? 

-Azért ennyire nem kell dramatikusan venni. -nevettem fel. 

-Minden esetre megértem, de örülök neki, hogy segítettél. És végre kipihenhetem maga. -nevetett fel. 

-Gyere, szerintem Adam már azt hiszi, hogy egy könyvet olvasok fel neked amíg el nem alszol. 

Kioldoztam a köteleket és felsegítettem őt. Együtt kibicegtünk a rettenetes szobából és Adam segítségével beültettük a kocsinkat és elhajtottunk. 

------------------------------------

Sziasztok!!

Elég rövid rész lett, tudom, de nemsokára vizsgám lesz és arra tanulok.