Just because! (Jikook ff)

44.rész

Az elmúlt pár napban szinte folyamatosan volt mellettem valaki.
Kezdem úgy érezni magam, mint valami idol, akit testőrök vesznek körül éjjel nappal.
Zavaró.
Jungkook megint feszült, szinte robban, Seungmin titkos ügynöknek képzeli magát,Changbin feje olyan mint a napraforgó, folyamatosan körbe jár, Wonhoo pedig úgy feszít mellettem, hogy sokszor attól félek elszállnak a gombok az ingén.
Még Ahn Hyo-seop is képes volt szabaddá tenni magát, mert Sejeon telebeszélte a fejét, végül a srác bepánikolt, hogy mi lessz ha egyedül maradok.
A délutánjaim persze továbbra is kemény munkával telnek, hisz már nyakunkon a bemutató, és hát mindenki azon van, hogy minél jobb eredményeket produkáljon, köztünk természetesen én is és Jungkook is.

Namjoon Hyung sikeresen előállította a Jungkook apaságáról szóló nyilatkozatot, így a feketehajú immár hivatalosan a születendő gyermek apja, Jungkook emiatt legalább nyugodtabb lehet.

Anyáéknak nem mondtuk el mi a helyzet, bár apa sejti, hogy valami nincs rendben.
Anya lázasan bele vetette magát a baba cuccok vásárlásába, és már most keresi a megfelelő lakást, ugyanis apával úgy döntöttek, hogy Seulba költöznek, és Junghyun át fog cuccolni hozzájuk, amit Jungkook-al ugyan sajnálunk, de neki jobb lesz, hisz a kicsi miatt nem biztos, hogy pihenni tudna, meg hát ez a mostani lakás kicsi négy embernek. Junghyun meg amúgy is imádja anyáékat, ami kölcsönös, és mikor felajánlották neki, hogy költözzön majd hozzájuk, szinte úszott a boldogságban.
Mi pedig örülünk a boldogságának!

Nem egyszerű úgy tengetni a napjaidat, hogy konkrétan csak annyi önidőd van, míg a budin ülsz!
Így két hét eltelte után pedig kezd már iszonyat stresszes lenni!
Jungkook érzi ezt rajtam, és igyekszik ezt a terhet enyhíteni, de őt legalább annyira kifárasztotta már ez a helyzet mint engem.
Meg szorítja a kezem, és bíztatóan mosolyog.
-Ideges vagyok.-mondom lehangoltan.
Pár perc, és a tánc bemutató elkezdődik, a tanárok már elfoglalták a helyüket a szinpad alján.
Jungkook bíztatóan szorítja meg a kezem, én pedig gyorsan hozzábújok.
Mindenki igyekszik valahogy levezetni a feszültséget, Changbin is Ahrin társaságát keresi, míg Seungmin Seorina társaságában tengeti még szabad perceit.
Aztán a hangszóróban felcsendülő női hang meg kér mindenkit, hogy foglalja el a neki kijelölt helyet, így Seo ki megy hogy a nézőtéren keressen ülő helyet.
A tanári kar úgy döntött, hogy ha már ilyen nagyszabású cécó lesz, akkor hívjunk meg mindenkit aki számít.
Így most a szüleim, meg a bátyámék, illetve Junghyun, sőt még Namjoon hyung is, akivel nem mellesleg egyre szorosabb kapcsolatot ápolunk, a nézők között vannak.
És nem mellesleg, néhány igen fontos személy, különböző nagy zenei vállalatoktól, akik a jövő nagy táncosait keresik!

Negyedikként mutatjuk be a koreográfiánkat, így nem kicsit vagyok ideges.
Seungmin és Chan a második, előttük egy lánycsapat, illetve harmadikként is egy lánycsapat. Így állították össze a sorrendet, egy lány és egy fiú csapat felváltva.
Mindenki nagyon ügyes, szinte szájtátva bámulom ki mivel állt elő, hisz attól még hogy adott egy alap, teljesen a fantáziánkra bízhattuk magunkat.
-Nagyon jók!-szólal meg mellettem Jungkook elismerően, mire rábólintok.

Mi következünk, és meg kell vallanom, bizony remegnek a lábaim.
A szinpadon el foglaljuk a pozicióinkat, majd hírtelen megvilágítanak minket, ezzel egyidőben a zene is felcsendül.
Először Kook mozdul meg, apró mozdulatokkal, majd egy hullámzást imitáló fogással rám kerül a sor, a hullámzást átveszem, és a testem berobban a zenére.
Már nem érzem hogy ideges lennék. Az érzékeimet ellepi a zene, a testem pedig átveszi az uralmat fölöttem, és együtt lüktet a zenével, Jungkook mozdulataival, amik teljesen magukkal ragadnak, és a többi táncoséval.
Minden apró pillanat, mozzanat magával sodor, mámorral lepi be elmém, úgy sodor mint hajót a hullámzó tenger, majd végül lecsendesedve vet a partra.
Hangos tapsot kapunk, hangosabbat az eddigieknél, és szinte fel sem fogom, hogy már túl is vagyunk rajta, csak Jungkook-ot utánozva hajolgatok, majd engedelmesen elhagyom a szinpadot, végig a feketehajú nyomában lépkedve.
-Egyszerűen csodás voltál!-mondja Kook ragyogó szemekkel nézve rám.-Örökké Veled akarok táncolni, senki mással! Olyan volt, mint egy álom.
Boldogan bólogatok, hisz én ugyanezeket érzem vele kapcsolatban. Jungkook egyszerűen egy őstehetség, sugárzik belőle az energia, az élet, és a tánc iránti elkötelezett rajongás!
-Nyugodtan mondhatom, hogy még sosem láttam két embert ennyire harmonikus összhangban dolgozni. Mintha nem is két ember lennétek, hanem egy elme két testtel. És ezek a mozdulatok, srácok!-lelkendezik Seungmin.-Ahogy fel álltok, minden nehézség nélkül, tényleg olyan volt mintha húznád Jimint. Nekem a bokám tört volna!
-Nekem az emelések tetszettek. Egy pár sem csinálta eddig!-int Changbin a fejével a színpad felé. Valóban, eddig egy pár sem használta a levegőbe emelős elemeket, max ilyen kézfogásos koreókat.
-Ez a baj az egynemű táncospárokkal. Kicsit földhözragadtak, magunkat is beleértve!-mondja Seungmin szomorúan.-Na de majd legközelebb!
-Miért, lesz legközelebb? -kérdezi Changbin tátott szájjal, mire Seungmin bólint.
-Szerettem együtt dolgozni veled! Vagy Te nem?-Changbin nem válaszol, csak egy hatalmas vigyorral borul legjobbam nyakába.- Ezt egy igennek veszem!-nevet Seungmin visszaölelve Chant.

Türelmesen végig üljük, míg mindenki előadja táncát, majd a tanári kar elvonul egy gyors értekezletre.
Itt most nem helyezések lesznek, mint a normális rendezvényeken, hanem értékelések. Rendes jegyeket kapunk, aszerint ahogy a tanárok a munkánkat értékelik.

Végül be vonul a tanári kar, és el mondják az értékeléseiket, bár szerintem nem meglepő, hogy közepes értékelésnél rosszabbat senki nem kapott, hisz mindenki nagyon jó volt.
Jungkook-al a legjobb értékelést kapjuk, Seungmin és Chan is, sőt még a barátaink is, és még néhány diák, de a többiek sem panaszkodnak.
Alapjában véve, elégedett mindenki.

-Jeon Jungkook és Park Jimin?
A hangra hátra fordulunk, és egy igencsak vigyorgó sráccal akadunk össze.
Nem sokkal lehet idősebb nálunk, és mi kívancsian varjuk a mondandóját.
-Sziasztok, a nevem Jung Bae.-hajol meg.- Nagyon tetszett a koreográfiátok, és szeretnék együtt dolgozni veletek, idővel, de akár az egyetemi éveitek alatt is lehet róla szó!
Illedelmesen meg hajolunk a férfinak, majd Jungkook átveszi a szót.
-Meg tisztel uram, köszönjük a bizalmat, de mi csak együtt vagyunk hajlandóak táncolni.
A férfi megértően bólint.
-Ennek semmi akadálya, hisz látszik mennyire kiegészítitek egymást. Itt a névjegyem, keressetek, ha áll az alku!
A férfi egy újabb meghajlás után elsétál, mi meg lesünk utána.
-Pazar, a legnagyobb tánc stúdió Seulban ezé a fickóé. Ugródeszkának elsőosztályú! -motyogja Jungkook.
Vigyorogva húz magához egy csókra, én pedig egy pillanatig elhiszem, hogy tökéletes az élet!

Sziasztok kedveskéim!

El hoztam az újabb részt, ami ugyan light-os lett, de kell egy ilyen is.
Ne feledjétek, ha tetszett nyomjatok a csillagra, vagy kommenteljetek!
Puszi😘