Just because! (Jikook ff)

35.rész

Sosem volt egy mintaapa...a szavai fájdalmasabbak voltak, mint az öklei...tizenkettő múltam mikor először megütött, mert rájött, hogy egy fiú tetszik...a zene és a tánc volt az egyetlen menedékem...anya tudott róla, látta, de sosem tett semmit...mindennap hatalmas küzdelem volt, hogy önmagam maradhassak...inkább bevállaltam a veréseket, csak az öcsémet ne bántsa...tizenhat lehettem, mikor először vissza ütöttem, a kick-box eredményes volt...a szavai, a tettei, belülről emésztettek, szinte felfaltak...

Jungkook szavai, egész úton a fülemben csengenek, hiába igyekszem azokat kiűzni a fejemből.
Miután anyáék meg kérték, hogy meséljen a szüleivel való viszonyáról, a feketehajú teljesen megnyílt, és mindent el mondott nekünk!
Szörnyű volt hallani, ahogy visszaemlékezett, és látni, ahogy az emlékek hatására teljesen maga alá került.
Mégis, mikor végzett, hálás mosollyal nézett ránk.
-Jó volt végre kibeszélni magamból...

Az új lakásom előtt áll meg, én pedig csak most eszmélek fel gondolataimból.
-Oh, hát...köszi, hogy el hoztál.-mondom csendesen ki nyitva az ajtót, de Jungkook kezem után kap.
-Jimin! -mondja csendesen, de én meg rázom a fejem, ezzel egyidejűleg a kezem is elhúzom.
-Ne, kérlek, nekem most ez nem megy, szeretnék kicsit magamban lenni! Nekem most sok volt ez a hétvége!
-Jimin, amit mondtam, hogy ...szeretlek-kezdi, mire csodálkozva nézek vissza.-komolyan gondoltam. Szeretlek! És ha neked időre van szükséged, akkor azt is megadom neked, csak kérlek, ne ignorálj! Semmit nem viselek rosszabbul, mint azt ha levegőnek nézel!
A hangja, és az arca mind mélységes szomorúságról árulkodik, és bármennyire is vagyok mérges, és zavarodott, képtelen vagyok tovább haragudni.
-Rendben, de kérlek, csak ma este hadd maradjak kicsit egyedül.
Jungkook szemei gyémántként ragyognak rám, mire szívem ezerrel lódul meg.
Biccentek, és sietve szállok ki a kocsiból, mielőtt még meggondolnám magam.

Sóhajtva teszem poharam a mosogatóba, mikor meg szólal a telefonom.
Szemöldököm ráncolva veszem azt fel.
-Anya, baj van?
Anya halk nevetése azonnal meg nyugtat.
-Küldtem neked két linket, nézzétek meg őket, édesem, holnapra el kellene döntenetek, melyiket szeretnétek. Jungkook pihen már?
Hitetlenkedve rázom meg fejem, majd eleresztek egy halk sóhajt.
-Bizonyára, elég későn van már, én is feküdni készültem!
-Óh, azt hittem...na mindegy, csak nézzétek meg, holnapra döntenetek kellene, édesem!
-Már nézem is!-mondom a laptopom elé ülve, majd az egyik linkre kattintok.
-Nagyon kis...csinálós...-motyogom ahogy a képeket lapozgatom.-Szép, hangulatos, nagyon tetszik, de ez csak két szobás.
-Igen, az egyik az. Viszont a szobák nagyok, és egy szobába ketten is simán elférnek.
-A másik sem rossz, csak...nem is tudom.Kicsi? Asszem...
-Igen, a szobák is azok, meg úgy az egész, de kis hangulatos.
-Igen, ahm...akkor felhívom Kook-ot, meg mutatom neki is.
-Rendben kicsim, akkor holnap találkozunk. Szia!
Anya leteszi a telefont, én pedig kis habozás után hívom Jungkook-ot.
-Szia!-szól bele szinte azonnal.
-Szia!-mondom, es igyekszem egyből a lényegre térni.-Küldtem két linket, át néznéd? Holnapra döntenünk kell!
-Persze, máris!-mondja, és a hangja teljesen ébernek tűnik. Persze, hisz ő még ilyenkor tanulni szokott!-Óh, hát ezek nagyon szépek, bár a két szobás sokkal jobban tetszik...
A hangja a végére elhalkul, és tudom, hogy most az ő fejében is az jár mint az enyémben.
Szétnézek a kis lakásban, ami már nem sokáig lesz a tulajdonomban, és hirtelen minden tisztábbnak tűnik előttem.
-Mit...mit csinálsz most?-kérdezem, amit egy pillanatnyi csend követ, majd egy reszketeg sóhaj.
-Próbáltam tanulni, de...
-Hiányzol!-mondom hirtelen, ami annyira meglep még engem is, hogy számra szorítom tenyerem.
Egy könnycsepp szökik ki a szememből, és nem bírom tovább tartani!
Szipogva szólalok meg újra.
-Csak, esetleg...nincs kedved átjönni?
-Tíz percet adj!-hallom a választ .
-Hozz...váltóruhát!-mondom beharapva alsóajkam.
-Sietek, baby...-a vonal megszakad, én meg bambán tartom a telefont a kezemben, miközben elemezni próbálom a saját zavaros viselkedésem. Mint egy tinilány! Azok ilyen bizonytalanok, nem?
Hogy lehet, hogy ennyire képtelen vagyok ellenállni Jungkook-nak, és a saját lépéseim is megkérdőjelezem, ha róla van szó?
Miért hívtam át? Jó ötlet ez? Hisz most akart eljegyezni egy lányt!
Még akkor is a nappali közepén állok, telefonnal a kezemben, magamat emésztve, mikor meg szólal a csengő.
Felriadva lépkedek az ajtóhoz, hogy be engedjem őt.
Szívem őrült tempóban ketyeg, mint mindig, és még a lélegzetem is elakad, ahogy tekintetem megtalálja éjfekete mélységét.
-Szia! -mondja csendesen, egy finom mosollyal ajkán, mire magamhoz térve viszonzom köszönését, és félre állok, hogy be jöhessen.
Le veszi cipőjét, kabátját, majd táskáját vállára véve, kiváncsian nézelődve lépked be a lakásba, aztán elismerő mosollyal fordul felém.
-Szép, kellemes hangulata van. És illata!-szimatol a levegőbe.-Jimin illata van...
Elpirulva bökök fejemmel a fürdőszoba ajtaja felé.
-Ott a fürdőszoba, ha esetleg...
-Azelőtt fürödtem, hogy hívtál, szerintem meg sem szaradt rendesen a hajam.-mondja fürtjei közé túrva, mire bosszúsan nézek rá.
-Nem okos dolog télen vizes hajjal flangálni! Talán nincs sapkád?
-Valahol van egy, de elhiheted, most nem annak a keresésével akartam az időt tölteni! -mondja, közben ledobja válláról hatizsákját.
-Ok, éhes vagy?-kérdezem, mire megrázza a fejét.
-Anyukád főztje után szerintem egy hétig nem fogok egy falatot sem legyűrni, úgy tele ettem magam!
-Jó, akkor...
-Jimin...-lép közelebb, mire zavartan nézek rá.-Te is hiányzol nekem!
Ennyi kell ahhoz, hogy a mellkasomat szorító erzés kiengedjen végre, és egy megkönnyebbült sóhajjal bújok a magasabbik mellkasába!
-Szeretlek, baby!-mondja ujjait az állam alá téve, és gyengéden kényszerít, hogy rá nézzek.
-Én...én is szeretlek, Kook...
Remegve nyilnak ajkaim, ahogy szája egyre közelebb kerül az enyémhez, és egy hangosat nyögök, ahogy az édes eprek birtokba veszik azokat.
Hiányzott ez az érzés, és már tudom, hogy mit akarok! Vannak álmaim, és azok közé Jungkook is beletartozik, mert az életem részévé vált, és nem is akarom, hogy ez változzon!
Mert a magáévá tett! A magáévá, de nem csak a testem, hanem a szívem is birtokba véve! S én sosem akarok már máshoz tartozni!