Just because! (Jikook ff)

1.rész

Hahó. Hát el hoztam Nektek egy újabb Jikook-os ficit. Remélem tetszeni fog! Ha igen akkor nyomjátok meg a kis csillagocskát, vagy kommenteljetek, abból fogom tudni, hogy érdemes-e majd folytatnom!
És akkor jöjjön is az első rész! Jó olvasást!

- Aaahh... - egy hosszú nyögés, majd néhány levezető lökés után ki húzódtam a lányból, le hámoztam a használt óvszert amit hanyag mozdulattal a kukába dobtam.
Elégedetten dőltem hátra ágyamban, magamra húzva Yerit is, aki aprókat kuncogva kúszott feljebb, hogy csókot lophasson.
-Isteni voltál, baby! - vigyorogtam, miután meg kaptam jussom.
Yeri csak vigyorgott, majd kényelembe helyezte magát mellkasomon, apró ujjacskáival kis köröket rajzolgatva mellkasomra. Nem sok időbe tellett és már csak a nyugodt szuszogását hallgattam.
Hiába éreztem magam nagyon fáradtnak, mégsem tudtam elaludni! Egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy mi tényleg együtt vagyunk. Három hónapja ismertem meg, de egyből tudtam, hogy ő az aki kell nekem. És rohadt mázlistának érezhetem magam, hogy végre enyém lehet ez az angyal!
A telefonom csöngése zavart meg, mire kelletlenül emeltem azt a fülemhez.
-Mond Jungwoo, mi olyan hihetetlenül fontos amiért ilyenkor zavarsz?
-Neked is csá haver. Amúgy meg mintha nem tudnám hogy ilyenkor még abszolút nem alszol. Chh...
-Mond már! - szóltam kissé erélyesebben, de be is haraptam számat, majd a rajtam pihegő lányra kaptam tekintetem, remélve hogy nem ébresztettem fel.
-Hé, a srácokkal elugrunk a törzshelyünkre, gondoltuk jönnél Te is!
Jah menni mentem volna, csakhogy Yerit nem dobhattam csak úgy ki, hogy figyi baby, most menj vissza a szobádba, mert haverokkal megyek bulizni!
-Jesszusom, holnap még tanítás! - nyögtem.
-Mi az? - hallottam meg Yeri hangját, majd fel könyökölve figyelt.
-Csak Jungwoo! - mondtam. - el ugranak a srácokkal a Killerbe, kérdezte mennék-e...
-Ne mondd, hogy nem akarsz Jimin! Ugyan... - mondta, majd fel kelt mellőlem. - Meg amúgy is, nekem még be kell ugranom Minahnak segíteni!
-Ilyenkor? - csodálkoztam, de azért én is ki pattantam az ágyból, majd öltözni kezdtem. Telefonom fel kaptam, majd a fülemhez emeltem. - Megyek én is nemsoká! - szóltam bele, mire Jungwoo el köszönt.
-Figyelj, Jimin. - fordult hozzám az immár teljesen fel öltözött lány. - Attól hogy együtt vagyunk, nem kell folyton egymáson lógnunk. Úgy értem, szeretem ha egymáson lógunk, de attól még a barátainkkal is lennünk kell. Én nem akarom elhanyagolni Minaht meg Wonhoot! És gondolom Te sem akarod a Tieidet!
Meg ráztam a fejem, hiszen igaza volt.
-Ok, ok értem! Kell egy kis szabadság minden kapcsolatban ! - mondtam megadóan. Yeri hozzám simult, majd karjait nyakam köré fonta.
-Önidő, baby , azt úgy hívják!
-Nálam az önidő teljesen mást jelent! - húzogattam perverzen a szemöldököm, mire a lány csak hangosan fel nevetett.
-Bohóc!
Ezután gyorsan össze kapta magát és néhány forró csók után már ki is viharzott az ajtón!
El mélázva néztem az ajtót, majd nevetve vágtam magam az ágyra amin alíg egy órája még Yeri lovagolt rajtam.
Tisztában voltam vele, hogy a lány már nem ártatlan, de ez engem nem zavar. Manapság már nagyon ritka hogy egy lány húsz évesen még szűz legyen. Számomra ez nem is volt alapvető elvárás.
Elvárásaim sem nagyon voltak, hiszen eddig nem is vágytam komoly kapcsolatra. De Yeri más volt. Legelső naptól fogva, hogy meg láttam keményen meg dolgoztam a figyelméért, de nem panaszkodhattam, hisz végre meg kaptam őt. Már lassan egy hónapja jártunk, pontosabban még két nap az egy hónapos fordulóig és most újabb szintre léptünk!

-Találjátok ki, hogy ki lesz az új szobatársam?-Kérdezte Seungmin vigyorogva, mire a többiek találgatni kezdtek.
Már a Killerben ültünk, mind a négyen. Névszerint Kim Seungmin, Kim Jungwoo Lee Ahrin kis csapatunk egyetlen női tagja és jómagam. Mindnyájan másodéves egyetemisták!
Már az egyetem meg kezdésének első hetében egymásra találtunk, azóta el választhatatlanok vagyunk. Kivéve Seungmint, vele általános óta legjobb barátok vagyunk!
-Inkább azt mondd meg nekem, miért csütörtökön ültünk be piálni?-Kérdeztem szavába vágva.
-Meg ünneplem az új szoba társam! - mondta nemes egyszerűséggel, mire rosszalóan fel horkantam.
-Még mindig nem világos, miért nem én mehettem át hozzád! Baekhyun az idegeimre megy! - panaszkodtam.
-Na és ki a szoba társad? - kérdezte Ahrin.
-Jeon Jungkook a neve, velünk lesz egy szakon!
-Ok, de ennek miért örülünk ennyire? - kérdeztem felvonva a szemöldököm.
-Mert végre lesz egy szobatársam!-vigyorgott.
Vállat rántva ittam az italomba, majd szét néztem.
-Mi van ma, hogy így tömve van a hely? - tűnődtem hangosan.
Ekkor nyílt az ajtó, majd két fiatal lépett be rajta. A lány ismerős volt, harmadéves, tánc szakos. Kim Seorina.Egyből fel figyeltem kivételes tehetségére! A srác viszont ismeretlen volt számomra.
A pulthoz sétáltak, majd ki kérték az italokat, de mikor indultak volna helyet keresni tanácstalanul álltak meg.
Seungmin ekkor odakapta pillantását, majd hangosan kiabálni és kapálózni kezdett.
-Jungkook,ide...itt van még hely!
A srác homlok ráncolva intett vissza,majd súgott valamit a lánynak,aki bólintott,majd el indultak felénk.
-Jesszusom, ez egy görög Isten! - nyáladzott mellettem Ahrin, mire mérgesen löktem rajta egyet.
-Csússz odébb!
A páros mellénk ért. Mivel a még két üres hely egymással szemben volt, így Seorina mellém keveredett, a srác meg Seungmin mellé aki teljesen be zsongott az újonnan érkezőkre.
-Sziasztok! - köszöntek, mire mi is vissza köszöntünk.
-Köszönjük, a helyet! - szólalt meg a srác mély hangon, egy halvány mosollyal arcán. Kedves tekintete volt és egyáltalán nem tűnt nagyképűnek, bár soha semmi nem az aminek látszik!
-Nem is tudtam hogy Ti ismeritek egymást! - mondta Seungmin, akinek szemmel láthatóan tetszett a mellette lévő lány,bár mindenki tudta, hogy esélye sem lenne, ugyanis a Seonak már három éve van barátja.
-Szomorú lenne ha nem ismerném az unokanővérem! - mondta a srác még mindíg halvány mosollyal. - Egyébként én Jeon Jungkook vagyok, örülök hogy meg ismerhetem a szobatársam barátait!
Miután mindenki be mutatkozott mindenkinek, koccintottunk.
Ahrin folyton kérdezősködött, Jungkook fel keltette a kíváncsiságát, de a lelkesedése hamar alább hagyott, hisz a srác nem adta jelét a kölcsönös szimpátiának. Bár kedves stílusban válaszolgatott a többiek által fel tett kérdésekre, látszott rajta, hogy kezd egyre jobban zavarba jönni és ez akkor vált igazán egyértelművé mikor Jungwoo fura kérdést intézett hozzá.
-Mondd csak, igaz hogy Téged el raboltak és váltságdíjat követeltek érted? Ezért voltál eddig magántanuló?
A levegő érezhetően megfagyott és kínos csend állt be. Jungkook le hajtott fejjel, feszengve ült, míg a mellettem ülő unokatestvérében még a levegő is bennrekedt!
Egész este nem szólaltam meg, csak hallgattam a többieket, és eddig sem tetszett a barátaim viselkedése, de ez már átment egy határon.
-Elég volt mostmár! - emeltem fel a hangom, mire Jungkook felkapta a fejét és szinte hálásan nézett rám. - Szerintem ideje mindenkinek pihenni térni, holnap suli, Te meg, kérj bocsánatot! - mutattam Jungwoora, miközben majd szét robbantam az idegtől.Ekkora tapló bandát. Jungwoo észhez tért és el rebegett egy bocsánatot. Jungkook meg könnyebbülten hárított, miután újra hálásan pislogott felém.
-Húzzunk aludni! - sóhajtottam végül, majd fel álltam és el vonultam fizetni.
Bosszantott a többiek viselkedése, amit az egyetemi szállásunkhoz vezető úton szóvá is tettem.
-Elég tapintatlanok voltatok! - mondtam csendesen, mert nem akartam, hogy a néhány lépéssel előttünk haladó unokatesók meg hallják!
Mindenki nyakát be húzva menetelt, míg én egy darabig még fortyogtam.
A kollégiumhoz érve a lányok el köszöntek, majd a nekik fenntartott szállásra mentek.
A fiúk részlegéhez érve én is el köszöntem, de mielőtt el váltunk volna még elkaptam Jungkook különös, kutató pillantását, de mivel nem tudtam mire vélni, ezért inkább nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget!