Just because! (Jikook ff)

34.rész

-Kész!-egyenesedem fel, miután sikeresen le tisztítottam a kanapét a sártól.
-Köszönöm életem, de igazán nem kellett volna, bele fér az időmbe az ilyesmi.-mosolyog rám anya.
-Nekem is!-mondom halkan. Igazából csak el akartam terelni a figyelmem, addig amíg apa vissza nem jön.
- Itt a szerelmed, akkor mi a gond, mi bánt?
-Nem a szerelmem anya, most volt az eljegyzése. -ellenkezem, mire anya halkan felnevet.
-Mégis itt van nálad!
Nem tudom hová ezt a tényt, és csak remélni tudom, hogy nem csinált semmi őrültséget!
Halk léptekre kapom fel a fejem, mire a lépcső fele kapom tekintetem, ahol a feketehajú éppen tetován meg áll.
Összekapcsolódik tekintetünk, amibe teljesen beleborzongok.
Elszakítom tekintetem, de nem járok jobban így sem.
Nagyot kell nyelnem a látványra, hisz Minghyun ruhái épphogy jók Jungkookra, viszont minden lényeges tenyezőt kiemelnek, amit nem tudok nem észre venni.
Le jön a lépcsőn, mire meg rázom fejem.
Nem tehetek róla, hogy megint perverz gondolatok lepik el az agyam, mikor seggem megtömője ilyen geci jól néz ki!
Fújtatva intek a kanapéra, mire egy széles vigyorral az arcán ül le.
A vigyorgástól újra vérezni kezd az arcán lévő heg.
Le ülök mellé, majd az odakészített elsősegély dobozt áttúrva, ki szedek egy sebtapaszt, fertőtlenítőt, meg vatta korongot .
Nem beszélünk, egyelőre igyekszem megemészteni, hogy itt van, itt ül a nappalink kanapéján, olyan szorosan hozzám, hogy érzem a lélegzetét arcomra csapódni, és ahogy éjfekete szemei arcomat pásztázzák, teljesen elpirulok.
Alíg végzem, mikor betoppan apa, Jungkook kocsijának kulcsával, és telefonjával.
-Ez a kocsiban volt!-mutatja fel apa, majd a kis asztalkára rakja.-Csak egy gyertyát kellet cserélni.
-Igazán köszönöm, hogy ennyi mindent tett értem. Hálás vagyok!-mondja Jungkook fel pattanva, majd mélyen meg hajol apa előtt.
-Ugyan, fiam, semmiség!-veregeti meg apa mosolyogva a vállát, mire Jungkook egy hálás mosollyal néz vissza. Azt hiszem a szüleim kedvelik őt.
-Egyébként! -mondja apa,- egész helyes fiatalember lettél, mióta utoljára láttalak. Mikor is? Talán úgy három éves lehettél!
Mindketten csodalkozva pislogunk.
-Nos-mondja apa -anno, még kezdő, de ugyancsak feltörekvő ügyvéd koromban, a Jeon IF védő ügyvédje voltam, de hogy is mondjam? Apád nem éppen tiszta lapokkal játszott, így összekaptunk, és én ott hagytam a céget. Aztán pár hét múlva apád fogta magát, a családját és a cégét, és Seoulba költözött.
-Nem mondtad!-vonom kérdőre, de apa csak vállat von.
-Nem gondoltam, hogy bármit is befolyásolna. Egy apa bűne nem szabad, hogy a gyereke sorsát is meghatározza! Menjünk ebédelni, éhes vagyok!

Anya ezúttal is kitett magáért, de most kivételesen nem vagyunk beszédes kedvünkben, csak anya kérdezget minket a tanulással kapcsolatban. Még Jungkook is jó fiú módjára, engedelmesen válaszolgat.
Végül mindnyájan be vonulunk a nappaliba, ahol mindenki a szokásos helyét foglalja el, kivéve Jungkook, ő a nagykanapén foglal helyet, anya mellett, míg mi apával a két egyszemélyes fotelt foglaljuk be, velük szemben.
- Mielőtt bármibe is bele kezdenénk, mióta megjöttél, csak az foglalkoztat, hogy mi van Junghyun-al!-mondom előredőlve, mire Jungkook bosszúsan vonja össze a szemöldökét.
-Anya kirakta a házból! Most Seo-nál van.
-Miért?
-Nem tudom pontosan, de miután tegnap én eljöttem, ők összekaptak anyával, anya meg egyszerűen csak kirakta. Egyelőre csak ennyit mondott.
-Mi történt tegnap, miért jöttél el? Egyáltalán miért jöttél ide?-kérdezem kissé ingerülten. Miért érzem azt, hogy valami hülyeséget csinált?
-Igazából csak, mindenki előtt bejelentettem, hogy nem akarom elvenni Yerit, mert nem szeretem őt! Elmondtam hogy...hogy Téged...szeretlek!
Engem szeret?
Érzem ahogy mindenem ledermed! Valóban meg tette? Ezt tette?
-Én ...anya kirakott, azt mondta többé nem tehetem be a lábam a házba, én meg...eljöttem.
-Hol voltál eddig?-kérdezi anya csendesen, hisz én megszólalni nem bírok!
-Én...nem fogok hazudni, én...bementem egy italboltba, vettem egy üveg whiskyt, aztán ki mentem a temetőbe. Nem tudom pontosan, miért, meg meddig, de azt hiszem beolvastam az öregemnek.-zavartan horkant, de aztán folytatja.-utána kocsiba ültem. Részeg voltam, és... és csak Jimin-hez akartam eljutni, de lerobbantam, így a kocsiban maradtam, majd miután magamhoz tértem ide jöttem. Nem tudtam mást, akitől segítséget kérhettem volna!
Ahogy elhallgat, rá kapom tekintetem, és nem tudok megszólalni.
Mérges vagyok, dühös, mégis valami mérhetetlen melegség járja át a szívem.
-Akkor most? Mihez kezdesz? Az egyetem? Az álmaid?-teszem fel egymás után kérdéseim!
Lassan rázza meg a fejét.
-Bele sem gondoltam igazán, de az egyetem kilőve. A vizsga után már nem tudok tovább maradni, addig van előre fizetve mindenem. Addig meg próbálok munkát keresni, talán sikerül legalább az egyetemet állnom, meg valami albérletet!
-Az egyetem mellett nem fogsz tudni dolgozni, Jungkook, ha mégis, akkor a tanulás és a tánc háttérbe szorul!-mondom szomorúan.
-Nem számít! Az álmok változhatnak!És mit sem érnek, ha nem azzal teljesíted be őket, akit szeretsz!
-Most ezt mondod! Pár év múlva meg elátkozol, amiért miattam elszalasztottad életed nagy lehetőségeit!-fakadok ki, fel alá járkálva a szobában!
-Miről van szó pontosan?-szól közbe apa.
-Apám csak egy feltétellel engedett erre az egyetemre. Ha ez év decemberéig megnősülök! Ezt én most kilőttem. Apám a végrendeletét úgy írta meg, ha ezt nem teljesítem, akkor kizár az örökségemből! Kitagadott!

Érzem ahogy a hideg kiráz ezektől a szavaktól. Hogy tagadhatja ki egy szülő a saját gyerekét?
-Azt akarod ezzel mondani, hogy az utcára kerültél? -kerekednek ki anya szemei.
Jungkook ráemeli, hatalmas szemeit, majd lassan bólint.
-Ha úgy vesszük, akkor igen. De én nem ijedek meg a munkától, ha kell éjszaka is melózom!
-Erre semmi szükség! -mondja apa, majd kezeit a térdére csapva fel tolja magát a fotelből.-Ti ma szépen visszmentek az egyetemre, mi meg édesanyáddal holnap délután be ugrunk. Addig beszélek egy-két ügyvédtársammal, akik jártasabbak ilyen helyzetekben. És igaz ugyan, hogy csak most vettük azt a kis lakást, de akkor azt eladjuk, és veszünk egy nagyobbat, és ameddig nem rendeződik a helyzet, addig mi veszünk a gyámságunkba, ergo minden költségedet mi álljuk!
Apa hangja nem tűr ellentmondást, de nem is akarok!
Boldog mosollyal arcomon ugrok fel, majd ölelem át apát.
-Köszönöm apa, Te vagy a legjobb.
Jungkook is oda araszol, és mélyen meghajol, de a szemeiben könnycseppek arulkodnak a bensejében dúló viharról.
-Nem is tudom, hogyan hálálhatnám meg! Én nagyon köszönöm, ígérem, mindent vissza fogok fizetni!-mondja.
-Erre semmi szükség fiam, ha meg akarod hálálni, akkor csak azzal tudod, ha szereted a fiam! És persze vigyázol rá!-rázza az ujját apa, én meg tátott szájjal figyelek, mint a sült hal!