Just because! (Jikook ff)

23.rész

Összeráncolt szemöldökkel nyitogattam a pilláimat, ahogy a reggeli napfény az arcomra vetülve ébresztett!
Aztán rájöttem, hogy nem is a napfény ébresztett, hanem az a finom érintés ami vegigfutott az arcomon!
Lassan emeltem fel a fejem, ami eddig Jungkook mellkasán pihent, hogy szembenézhessek az én ördögi párommal, aki egy elégedett vigyorral az arcán pislogott le rám.
-Jó reggelt! -mondta karcos hangon, amitől éreztem ahogy meg remeg a gyomrom, és zavartan sütöttem le szemeimet!
-Jó reggelt. -viszonoztam, és igyekeztem ki hámozni magam mellőle, de ez nem sikerült, tekintve hogy teljesen összegabalyodva feküdtünk.
Helyezkedésem közepette viszont rájöttem, hogy még mindig meztelen vagyok, és ficergésem közepette az is nyilvánvalóvá vált, hogy Jungkook is Ádám kosztümben tolja!
Jungkook egy aprót kuncogva húzott közelebb magához, majd kezét állam alá téve fordította arcom maga felé.
-Nézz rám!-mondta csendesen, mire ki nyitottam szemem, hogy egyenesen a sötéten ragyogó csillagokba pillanthassak!
Szinte ledermedtem ahogy a tekintetével fogva tartott, majd Jungkook felém hajolt,én pedig önkéntelenül nyitottam ajkaim, várva az édes epreket, Jungkook pedig egy apró mosollyal hajolt végleg ajkaimra!
Az eddigiekhez képest, most nagyon finom es lágy csókban részesített, amit én semmi pénzért meg nem szakítottam volna.
Bele szedültem abba a sosem tapasztalt puhaságba, ami hírtelen körülölelt, és a gyomromból meg induló lepkék egész testem, egész elmém ellepték!
Jungkook ajkai el engedték ajkaimat, majd nyakamra vándoroltak, egyre jobban fokozva bennem a vágyat, és valami mást, amit még sosem éreztem, amit semmihez sem tudtam volna hasonlítani, es ami belülről akart felemészteni...

Junghyun már a ház előtt várt minket, nagy örömömre, csak mankóján támaszkodva, bár a tolószék nem messze volt tőle, hiszen azért még nem sokáig bírt állni.
Ahogy Jungkookra esett pillantásom láttam rajta a mérhetetlen fájdalmat, ugyanakkor büszkeséget is, amiért az öccse ilyen erősen küzd.
-Jungkook! -boldog hangon üdvözölte az idősebbet, aki sietve lépett hozzá, majd azonnal karjaiba is zárta a kissebbik Jeon karcsú alakját.
Junghyu minden tekintetben kissebb volt Jungkook-nál, és ez valami iszonyat édes volt.
Ahogy a két testvér összeölelkezve állt, éreztem ahogy akaratom ellenére is egy könnycsepp szökik ki szememből.
Látható volt az egymás iránti szeretet!
-Jungkook, drágám, hát itthon vagy!
Az idegen hangra fel kaptam a fejem, és a bejárat fele néztem, ahol egy a negyvenes évei közepén járó nőt vettem észre.
Elég egyértelmű volt ki lehetett az, tekintve hogy a két fiú kiköpött mása volt a nőnek.
-Szia,anya!
Jungkook hangja nem volt a leg kedvesebb, és a tekintete se lágyult el mint amikor az öccsét látta meg.
-Yeri nem jött veled?-kérdezte a nő körbe hordozva tekintetét, majd az meg állapodott rajtam.-Ó,Te ki vagy?
-Park Jimin vagyok, jó napot asszonyom.
A nő pillanatnyi hezitálás után apró mosolyt ejtett.
-Igen, igen,Te mentél nemrég Junghyun-al a gyógytornára!
-Igen asszonyom!-mondtam, mire a nő ezzel letudva a dolgot fiaihoz lépett.
-Yerit miért nem hoztad, kincsem?
A nő negédes viselkedésétől a hányinger kapott el, de ahogy elnéztem a fiai se rajongtak érte túlzottan.
-Majd legközelebb el hozom, ne aggódj, de most inkább Junghyunnal és Jiminnel tölteném a napot!
Jungkook hangja rideg és kimért volt, de az anyja nem hagyta magát lerázni.
-Ez szomorú, mert ő a barátnőd, és vele kellene töltened a legtöbb szabadidődet!
Jungkook még mindig Junghyunt átkarolva álldogált, de látszott rajta, hogy fogytán a türelme.
-Apád is ezt akarná!-folytatta a nő, mire Jungkook végre meg elégelte, és meg indult a kocsija felé.
-Mindig azt csináltam amit ő akart, és nem is volt emiatt életem, és elegem van ebből. Én nem vagyok ő!
-Örülnöd kellene inkább, hogy ennyire engedékeny volt, és elengedett az egyetemre! Cserébe csak annyit kért, hogy hozz haza egy lányt.
-Hoztam! -mondta Jungkook szűkszavúan, mire az anyja mérgesen fujtatva ment utána.
-Hoztál, de nem foglalkozol vele, pedig egy boldog kapcsolatban foglalkoznak egymással!
-Mondd csak anya, Te boldog voltál valaha is apa mellett?-fordult a feketehajú az anyja felé. A nő egy pillanatra döbbenten nézett fiára, majd sarkon fordult és be sietett a házba.
Jungkook fújtatva jelezte, hogy talán indulhatnánk, így szó nélkül be foglaltuk helyünket, míg a feketehajú Junghyun csomagjait, meg a kerekesszéket pakolta be a hatalmas csomagtartóba.
Bár nem akartam rákérdezni, ugyanis nem akartam a hangulatot még jobban lelombozni, de nem is volt szükség erre, ugyanis elég sok minden értelmet nyert számomra, és innentől kezdve tudtam, hogy nehezebb dolgom lesz, mint hittem, hisz Jungkook nem azért volt Yerivel mert bármi is kötné hozzá, hanem egy nyamvadt ígéret miatt, amit valahogy túl kellet szárnyaljak! Már csak az volt a kérdés, hogyan!

A nap ugyan nem kezdődött valami jól, és a hangulat a kocsiban elég feszült volt, de Jungkook is és Junghyun is úgy viselkedtek mintha semmi sem történt volna.
Olyan fesztelenül beszélgettek mindenféléről, mintha az elmúlt óra eseményei nem is lettek volna valódiak.

Mint kiderült Jungkook hétvégére egy faházat bérelt a Busani tengerparton.
Kocsival még dél sem volt mikor leértünk a vízhez, és habár már javában keső ősz volt, ez nem vette kedvünket, hogy rajongva örüljünk annak a látványnak ami a szemünk elé tárult!
-Később Seungmin és Changbin is csatlakoznak hozzánk, és bátorkodtam az ő közreműködésükkel meg hívni a bátyádat meg a pasiját is, remélem nem gond!-közölte velem Jungkook miután ki pakoltuk a kevéske holminkat, és végre ki ültünk a takaros kis teraszunk alá!

A kora délutánt csavargással töltöttük, amit Junghyun nagyon élvezett.
Elmondása szerint régen voltak így bárhol is házon kívül a testvérével, és látszott is rajta az őszinte öröm.
Jungkook is teljesen másképp viselkedett, mint egyébként!
Egy sokkal felszabadultabb és jókedvűbb srác állt velem szemben, akinek a nap folyamán többször is előbújt a gyermeki énje, mellette pedig én magam is teljesen felszabadultnak éreztem magam.
Kicsit olyan volt, mintha újra gyerek lennék, és ez hosszú idő óta megnyugvással töltött el!
Később meg érkezett Seungmin és Changbin is, majd alíg sötétedés előtt be futott Minghyun is Donhjun társaságában!
Tábortüzet raktunk a part közelében, majd valahonnan előkerült egy gitár is, ami mint kiderült Jungkook tulajdona.
A feketehajú észvesztően jól énekelt, én pedig azon kaptam magam, hogy megbabonázva néztem őt, ahogy valami langyi szerelmes dalt énekelt, végig a szemeimbe nézve, a milliónyi pillangó a gyomromban pedig újra megindult!
Ahogy a dal véget ért zavartan sütöttem le pilláimat, és nem tudtam elképzelni, miért viselkedem úgy, mint valami tapasztalatlan tinilány, de Minghyun el suttogott szavai, amit csak ketten hallhattunk szöget ütöttek a fejembe!
-Sosem láttalak ilyen szerelmesen nézni senkire, kár hogy még mindig nem világosodtál meg!