Just because! (Jikook ff)

37.rész

-Vissza kérhetnéd magad a földszintre, mellénk! -mondja Jungkook durcásan, ahogy meg állunk a lépcsőn.
-Mostmár várnunk kell a következő beosztásokig, az még egy hónap. Azt már csak ki bírod valahogy, nem?
-De, igen...Azért, hihetetlen, hogy már lassan 4 hónapja kavargatunk! Nem?
-Hát, ha Te ezt kavargatásnak hívod? Szerintem inkább szerelemcsata volt.
-Legyen!-nevet, majd mellém sandít.-Itt a haverod!
Nevetve rázom meg a fejem, ahogy csalódott arcát látom.
-Csak egy hónap, Kooksiih, és mi is lent leszünk!
Jungkook bólint, majd magához húzva tapad ajkaimra, amit én szenvedélyesen viszonzok, nem foglalkozva a minket vizslató tekintetekkel,aztán int Wonhoo-nak, és gyorsan elsiet.
-Azért azt meg kell hagyni, jól mutattok együtt!-mondja újdonsült barátom, fülig érő szájjal, ahogy felfelé tartunk a lépcsőn.
Válaszolnék, de valami elvonja a figyelmem.
-Szia Jimin! -áll meg előttünk Yeri, idegesen tördelve a kezét.-Beszélhetnénk?
Zavartan pislog Wonhoo-ra, aki egész testében megfeszűl mellettem.
-Négyszemközt?
Wonhoo ajkát harapdálja, de nem szól semmit. Meg veregetem a vállát, mire csalódottan biccent, majd elvonul.
Nem tudom hibáztatni, egy gyerekkori barát elvesztésénél nincs nehezebb.
-Nos? Mit szeretnél? Nem sok időm van, mindjárt kezdődik a...
-Terhes vagyok!
A hirtelen kijelentéstől majdnem hanyatt vágódok, és igyekszem nem elajulni, de a kíváncsiságom nagyobb!
-Tudod, ez elég szar poén, elég rég voltunk együtt, szóval...
-Nem, félre érted! Nem a Tied, és nem is...nem is Kook-é! Én...nem tudom ki az apa!
Na most koppan az állam nagyot!
-Akkor fel teszem az engem legjobban foglalkoztató kérdést! Mi közöm ehhez?
-Csak...csak ...Te vagy az egyetlen, akiben megbízhatok!-motyogja.
-Wonhoo is segitett volna, ha nem dobod el magadtól! -mondom, mire Yeri meg rázza a fejét.
-Tudom, de ő...azt hiszem gyűlöl engem...ezt, ezt már nem tudom helyrehozni!
-Valóban, azt nem lehet,de talán újra kezdhetnétek!
-De én, most...
-Beszéljünk délután, rendben? Le ülünk, Kooksih, Te,Wonhoo, és én!
-De...
-Nincs de!-vágok a szavába. -Segítséget kértél, meg adhatom, de nem fogok Kook előtt titkolózni, Yeri! És Wonhoo annyi év barátság után, ennyit meg érdemel! De ha nem, akkor...-indulnék, de utánam kap.
-A szüleim ki tagadtak!-mondja könnyes szemmel. -És hiába van ösztöndíjam, terhesen, vagy kisbabával....
-Akkor szerintem elfogadható az ajánlatom! -mondom hidegen, majd otthagyom. Hallom ahogy halkan felsír, és nem mondhatom azt, hogy hidegen hagy. Nem tehetek róla, segíteni akarok neki! És amit én akarok...ja, csak kérdés mit mond majd Jungkook!

-Itt laktok?-néz körbe ámulattal Wonhoo, mire nevetve bólogatok, Kook csak bosszúsan figyeli őt. Azt hiszem még mindig zavarja kissé, hogy Wonhoo a barátom lett.
-Na és miért hívtál ide?
-Nemsoká meg tudod. Még várok valakit, csa...
Ebben a pillanatban szólal meg a csengő, én pedig alíg két napja elfoglalt lakásunk ajtajához sietek, majd egy mély lélegzet után ki nyitom azt.
Yeri kisírt szemekkel áll, megszeppenten.
-Még mindig nem értem, miért én!-motyogom, miközben félre állok.
A remegő lány bentebb lép, és igyekszik le venni kabátját, amiben végül segítek neki, majd előzékenyen lehajolok, és a bakancsot is lehámozom róla, majd intek fejemmel, és indulok a többiekhez.
Érezhetően megfagy a levegő, ahogy belép, de gyorsan felteszem a kezem.
-Csak hallgassuk meg, jó!? Egyelőre csak ennyit kérek, nem többet! Utána mindenki elmondhatja, ami a szívét nyomja! Kérlek...
Kook és Wonhoo mint két durcás gyerek húzódnak kicsit összébb, én csak meg állok mellettük, és intek Yerinek!
-Én, én terhes vagyok, és...
-Mi van?-pattan fel Kook, dühösen vicsorogva a lányra.-Mennyi idős vagy?
-Hat...hat hetes...
-Baszki!-nyögi Wonhoo. -Miért jöttél ide, nem okoztál még elég bajt?
-Hallgassátok már meg!-mondom nyugodt, de határozott hangon. A két jómadár csendben marad.
-Anyáék kitagadtak! Én pedig...Minah kiutált, mikor elmondtam neki, és Kwan, hát, ő, hogy is mondjam, fura!
-Szóval senkid nem maradt!-mondja Kook, immáron csendesen.-Mond csak, Yeri, ezért akartál ennyire hozzam jönni? Az sem számított, hogy Jimin-nel vagyok! Nem vagyok hülye, tisztában vagyok vele, hogy nem szerelmes voltál, csak kellett a pénzem!
-Én tényleg szerettelek... és nem feltétlenül a pénzt néztem...de mikor megtudtam, hogy terhes vagyok, az volt a célom, hogy mihamarabb elvegyél. De az eljegyzés, szóval, utána kiderült, és anyáék kitagadtak!
Yeri zavartan gyűrögeti a pulcsija alját.
-Miért nem az apához mész segitségért?-kerdezi a feketehajú, mire Yeri megalázottan hajtja le a fejét!
-Nem ...nem tudom, ki az apa!
-Hogy mi? Hogyan? De...miért? -makog barátom, mire Yeri szipogva válaszol.
-Az egyik alkalommal, mikor úgy faképnél hagytál, dühös lettem, és, szóval, elmentem egy szórakozóhelyre, mert be akartam rúgni. Ami sikerült is. Sok mindenre nem emlékszem, csak arra, hogy reggel , mikor magamhoz tértem, egy szállodai szobában voltam, és az ágyon egy levél pihent, amiből kiderült számomra, hogy ostobaságot csináltam! Aztán mikor rájöttem, hogy terhes vagyok...sajnálom! -mondja hirtelen, ahogy ránk emeli tekintetét. -Tényleg túl sok bajt okoztam már, jobb lesz ha most inkább elmegyek!-mondja, majd lehajtott fejjel indul az ajtó felé. Töröm a fejem, hogy hogyan segíthetnék, de Wonhoo beelőz.
-Várj, én...nekem...nálam mindig van hely számodra!-mondja csendesen a lány elé lépve.-Nem tudom, képes vagyok-e megbocsátani azt amit tettél, de hosszú évek állnak mögöttünk, amiktől nem tudok eltekinteni.
-Nos, nekem még ott a kis garzonom, ideiglenesen be költözhetsz, nem kell érte fizetned sem!-mondom. A szüleim mindig arra tanítottak, hogy ha lehetőségem van valakin segíteni, akkor tegyem meg! Jobb lesz tőle a lelkemnek. És tényleg!
-Tudok egy helyet, ahol részmunkaidősként felvesznek, és ha úgy van, segítünk a babával is! De ne add fel az egyetemet, hisz tehetséges vagy! -teszi hozzá halkan Jungkook is, majd mellém lép, és derekamnál fogva húz közelebb!-Nem maradsz magadra!

-Tudod, azt hiszem, most boldog vagyok!-mondom csendesen pihegve a feketehajú mellkasán, aki lustán cirógatja csupasz karomat.-És rettentően büszke vagyok rád! Nagy lépést tettél meg, azzal, hogy segítő kezet nyujtasz Yerinek.
Jungkook kissé megemelkedik, hogy láthassa az arcom.
-Az igazság az, hogy együtt tettük meg ezt a nagy lépést, hisz Te léptél először a megbocsátás útjára, és Te vagy az, aki újra és újra mutat nekem valami fontosat, ami egyre jobban rávezet arra, hogy megismerjem önmagam, és jobb emberré váljak. Általad vagyok jobb, Jimin, ez mind a Te érdemed!
Igazat kell adnom neki!
Boldogan vigyorogva bújok közelebb, míg Jungkook karjaival tart védőn, mintha attól tartana, elillanok, ez pedig mérhetetlen melegséggel telíti meg egész lényem!
-Mi kiegészítjük egymást! -motyogja még álmosan a hajamba!

Sziasztok kedveskéim!

Nos, kíváncsi vagyok, mit szóltok ehhez a részhez?
Mit gondoltok, helyesen teszik a fiúk, hogy segíteni próbálnak Yerin?

Vészesen közeledünk a aztori végéhez, pedig imádom írni.
Persze azert még lesz egy kis izgalom a fiúk életében, a kérdés csak az, hogy meg tudnak-e ugrani minden akadályt?!🤔

Vigyázzatok magatokra, puszi😘