Just because! (Jikook ff)

9.rész

Kissé zaklatottan indultam neki a napomnak! Még mindig nem hevertem ki teljesen az előző napomat, meg Jungkook-al sem volt sok kedvem találkozni.
De persze nem tudtam semmit tenni ezellen, így igyekeztem nyugalmat erőltetni magamra, nem akartam mindenki előtt neki menni és lejáratni magam, annál sokkal nagyobb a büszkeségem!
Mindettől függetlenül a gyomrom a torkomban sasszézott, mire az előadó teremhez értem, főleg hogy tudtam, Jungkook most is mellém fog ülni.
Ahogy az ajtóhoz értem, lépteket hallottam, és még a nyüzsgés ellenére is élesnek véltem őket . Lassan emeltem tekintetem az érkezőre, és nem csalódtam, valóban Jungkook közeledett, nekem viszont eszem ágában sem volt bevárni őt, inkább gyorsan be iszkoltam az ajtón, és köszönve barátaimnak és táncos társaiknak, le vágtam magam a helyemre.
-Jiminie! - köszönt Seungmin, mire intettem neki!
Ahogy le ültem mellé, a fülemhez hajolt.
-Jól vagy? - kérdezte suttogva, mire egy nem túl határozott bólintás volt a válasz.-Hát ez nem volt valami bíztató! - mondta, majd szemét a belépőre kapta.
Jungkook helyet foglalt mellettem, majd köszönt a többieknek, Seungmin-al le pacsizott, majd figyelmét táskájának szentelte, amiből elő került szokásos gyümis doboza.
Előzékenyen meg kínált mindenkit, és rajtam kívül vett is belőle mindenki.
Én még csak rá sem néztem, szigorúan csak a kezemben heverő jegyzetekkel teli füzetemet tanulmányoztam!
Szemem sarkából észleltem ahogy Jungkook ki vesz egy gyümölcs darabot, majd az egészet be kapja.
Megint fel támadt bennem az a furcsa, különös érzés a közelében, mint eleinte, és bármennyire is voltam dühös rá, megint csak azon kaptam magam, hogy meg babonázva figyeltem, ahogy nyuszi módjára rágcsál, és valahol a szívem mélyén kezdtem megérteni, Yeri miért őt választotta inkább!
Végül is, ő egy irtó dögös, egyben aranyos, és lássuk be, kedves srác, míg én egy szürke kisegér vagyok, nincs rajtam semmi rendkívüli!
Ezen gondolatra mérhetetlenül csalódottnak éreztem magam, és újra éreztem a haragot Jungkook iránt!
Továbbra is ott tartottam , mint előző nap, kivéve, hogy most józanul igyekeztem meg vívni démonjaimmal, miközben talán maga az ördög figyelt árgus szemekkel.
-Csak közlöm, - mondta-hiába nézel ilyen mérhetetlen gyűlölettel, nem fogok el patkolni, szemmel nem lehet ölni! Meg amúgy is kellek a sikeres vizsgádhoz!

A gúnyos hangtól meg pezsdült a vérem, és a kezdeti bizonytalanságom, hogy mégis hagyni kellene őket, hirtelen el illant. Úgy döntöttem, hogy nem nyugszom addig, míg nem választom szét őket. Kerüljön bármibe!
Fél oldalas mosolyra húztam ajkaimat, majd kicsit közelebb hajoltam Jungkook-hoz, úgy súgtam felé.
-Nem is akarlak ki nyírni, az túl unalmas lenne, inkább játszanék kicsit!
Előbbi magabiztossága egy szempillantás alatt el tűnt, s kissé el nyílt ajkakkal nézett rám, míg én mélyen szemeibe mélyedve vettem ki egy szem epret dobozkájából, majd be kapva azt, egy elégedett hümmögéssel dőltem hátra székemben!
Jungkook úgy vezette végig rajtam tekintetét, mintha akkor látott volna először, ádám csutkája le fel járt, ahogy nagyot nyelt!
Kiváncsi voltam, vajon mi járhat a fejében!
Seungmin halkan kuncogott mellettem, mire rá kaptam tekintetem. Láttam ahogy elégedetten nézett rám, és talán arra gondolt, amire én is. Jimin visszatért!
-Amúgy pénteken buli, remélem mindannyian ott lesztek. - mondta, nekem pedig eszem ágában sem volt visszautasítani. - Jungkook?
-Yeri jöhet? - kérdezte kifejezéstelen arccal. Úgy tűnt magához tért.
-Jöjjön! - mondtam, előre örülve, hisz úgy tűnt, minden nekem kedvez. - Minket nem zavar!
Ezzel el fordultam, nem akartam hogy gyanút fogjon. Azt akartam, hogy hozza csak el! Meg fogja bánni az a ribanc, hogy velem játszadozott!
El kaptam Seungmin meglepett pillantását, de nem foglalkoztam vele!
Többet nem szóltam. Messze volt még a péntek, addig ki akartam találni, mivel verjek alájuk!

-Jeon Jungkook, Rang Minjun, Kim Seungmin,Lee Siu, Park Jimin,....
Fel kaptuk a fejünket ahogy a hangos bemondó meg szólalt, és a neveinket kezdte sorolni,és fel szólított hogy fáradjunk az igazgató irodájába!
Vontatott mozdulatokkal álltunk fel, és indultunk neki, szótlanul ballagva egymás mellett, mögött, magunkban találgatva vajon mi történhetett!
Az iroda előtt bizonytalanul nézegettünk egymásra, majd sóhajtva emeltem kezem, egyszerre Jungkook-al.
Végül le engedte kezét, én meg határozottan kopogtam az ajtón.
-Szabad! - hallottuk, mire be nyitottam, és egymás után be léptünk az irodába, ami mire mind be préseltük magunkat, eléggé szűkössé vált!
Az igazgató végig nézett rajtunk, majd egy torok köszörülés után belekezdett!
-Jó napot, fiatalemberek! Nos... az ok, amiért össze hívtam önöket... hát, hogy is mondjam... az épület keleti részén adódott egy kis probléma. Egy vízvezeték megrepedt, így négy szobát elöntött a víz, így ezekből a lakrészekből sajnos ki kell költözni!-nézett ránk jelentőségteljesen.
-Nos! - folytatta. - Úgy gondoltuk, hogy a ki költözőket, a tánctanáruk kérésére, a vizsga párjuk mellé rakjuk. A döntés végleges! - ejtette ki jeges hangon, mire néhányan nyelnek egyet. - Szóval a párok...

Puffogva hagytam el az irodát, miután az igazgató utunkra engedett minket, Jungkook-al az oldalamon. Hát persze hogy őt kaptam meg szoba társnak!
Mivel aznapra igazolást kaptunk, így utunkat Jungkook szobája felé vettük, Seungminnel és Changbin-al, mivel segítenünk kellett nekik össze pakolni.
Sosem gondoltam volna, hogy ezt fogom gondolni, de akkor sajnált csak igazán, hogy Baekhyun kiköltözött.
-Hát, ez nem sokáig tartott! - csapott Seungmin Jungkook vállára, aki nevetve dőlt előre.
Be léptünk szobájukba, majd ámulva néztünk szét. Szó szerint a vízben taposva közlekedtünk, így jobbnak láttuk mihamarabb neki fogni a pakolásnak.
Mivel tudtam melyik Seungmin szekrénye, így a másik ágyhoz fordultam, és ki nyitottam a szekrényt. Nem csalódtam, valóban Jungkook cuccai va
voltak benne.
-Hozd ki a fürdőből a cuccaid, ezeket intézem! - mondtam kihalászva a nagy utazó bőröndöt a szekrény aljáról.
Míg ki ment, gyorsan pakolgattam a holmijait a táskába, túloldalt Changmin pakolgatott, míg Seungmi a szoba többi részéről szedte össze holmijait.
Csendben szedegettük össze ami kellett, majd szinte ugyanabban a csendben vonultunk a szobám felé, ami nem kis meglepetésemre nem is olyan messze volt Changbin szobájától.
-Hé! - mondta örömmel Seungmin - egész közel vagy hozzám! Boldogan nevettem vele, hiszen így tényleg közelebb került, és egyből nem éreztem magam annyira magányosnak.
-Hé, később gyere át! - súgta, mire hálásan pislogtam rá.
A szobánkba érve segítettem ki pakolni, majd miután végeztünk el vonultam az aprócska fürdőbe, ahol át öltöztem.
-Óh, táncolni mész? - nézett rám Jungkook nagy szemekkel, mire csak hümmögtem egyet. - Veled megyek! - jelentette be, mire egy sóhajjal reagáltam le, majd le ültem az ágyra, jelezve, hogy meg várom.
Ördögi táncpartnerem elvonult, én meg azon gondolkodtam, mi legyen a hétvégén! Mert Jungkook és Yeri sosem lesznek egy pár!