Just because! (Jikook ff)

32.rész

-Ennek felét nem fogod kihasználni!-mondja Seungmin, ahogy be csukja az előszobában a beépített szekrény ajtaját.
A lakás amit anyáék vettek, nem nagy. Egy hálószoba van benne, aminek szintén beépített a szekrénye, ráadásul teli tükrös.
Egy apró zuhanyzó, egy külön wc, és egy amerikai konyhásnak szánt megoldással, egybe lett nyitva a konyha az ebédlővel, meg a nappalival. Magában mindegyik kis lyuk lenne, így viszont tágas hatást kelt.
Nem nagy az egész, de nekem nagyon bejön, leginkább az előszoba beépitett szekrénye! Valószínűleg a fele üresen fog tátongani!
-Nem baj!-mondom, majd jó lesz valamire!
Barátom segít a cuccom nagy részét el pakolni, majd elmegy!
Anyáék előző nap meg látogattak, így a hűtőm is dugig van mindennel, és a miniatűr kamrácskámba sincs egy milliméternyi hely sem.
Részben elégedett vagyok, de ez csak egy kis részem, valójában rettenetesen üresnek érzem magam!
A kialvatlanság miatti fáradtságról nem is beszélve!

Mióta kiadtam Jungkook útját, most vagyok először teljesen egyedül.
Az első héten anyáéknál voltam, a második hetem viszont húzós volt, hisz kénytelen voltam visszamenni a saját kolis szobámba.
Jungkook eleinte próbált beszélni velem, magyarázkodni, de mivel teljes mértékben ignoráltam őt, úgy tűnik végül feladta.
A beszélgetéseink szigorúan csak a táncra korlátozódtak, és a harmadik hétre a feketehajú már éjszakára jött csak haza, reggel mire felkeltem pedig felszívódott!
Nem tudom hol aludhatott, de az biztos hogy nem otthon, hisz az öccse folyton tőlem kérdezte, hol a bátyja!
Szinte alíg láttam őt, kivéve a táncpróbákat, illetve azokat az előadásokat, amiken egy teremben voltunk!
Igyekeztem minél jobban elhatarolódni tőle, ezért pedig mindent elkövettem, még arra is képes voltam, hogy át kérjem magam más előadó csoportokba.
Már ahová be fértem.
Jelenleg három órám van az emeleten!

A legnehezebbek az éjszakák, es az esték. Napközben még csak elvagyok, de mikor nap végén haza megyek, vagy esetleg a barátaim mennek haza tőlem, hulla vagyok egyből!
Igyekszem elfoglalni magam valamivel, de bármit is csinálok, mindig az jut eszembe, ezt együtt is meg csináltuk, az éjszakák pedig borzalmasak!
Hiányzik a halk, finom szuszogás, ahogy a lehelete a tarkómat csiklandozza, ahogy reggel a csókjaival ébreszt, ahogy minden zagyvaságot össze pusmog, miközben szorosan ölel magához!
Hiányzik az ölelése, a finom, őrjítően édes eprek simogatása, íze!
Ilyenkor legszívesebben rá írnék, és azt kérném, folytassuk onnan, ahol abba hagytuk!

Jungkook fájdalmas tekintettel mér végig, majd biccent egyet, jelezve, hogy kezdjünk!
Teljesen kattantnak tűnik, a szart is kihajtja belőlünk, így nap végére úgy érzem magam mint a mosott szar!
Úgy tűnik Jungkook a táncba menekül, vagy már nem is tudom mit gondoljak!

-Hétvégén nem leszek!-mondja kertelés nélkül, meg állva mellettem.
Fel egyenesedem, de végül mégsem mondom ki, amit gondolok.
-Jimin...
-Jó szórakozást!-vágom hozzá, de el kapja karom, mire fel szisszenve nézek rá!
-Most lesz az eljegyzésünk! Én..
-Nem kell ezt, Kook! Azt hiszem mindketten el mondtuk amit akartunk! Tedd amit tenned kell, vagy esetleg jónak látsz, és hidd el, én tényleg azt kívánom, hogy megtaláld a boldogságot, de nem várhatod el tőlem, hogy én ehhez jó pofát vágjak! Csak engedj el! Lépj tovább, én is azt próbálom!
Nem szól többet, csak lehajtott fejjel áll előttem.
Neki sem egyszerűbb mint nekem, de ő döntött, és ezzel a döntéssel ellökött magától!
Fáj a tudat, hogy többé már nem lehet az enyém, ezért sietve hagyom el az öltözőt.

-Ez minden csak nem jó!-morogja Wonhoo a kávéját szürcsölgetve, miközben füzetét lapozza.-Teljesen kusza az egész, én mondom, ez a tanár sík hülye!
Épp válaszolnék mikor árnyék vetül rám.
-Nahát, Jimin és Wonhoo! Ki gondolta volna! Szép is a barátság!
Yeri irritáló hangjára fel kapom fejem, de tekintetem tovább vándorol a mellette állóra.
Na, ha eddig Wonhoo volt a kétajtós ruhásszekrény, akkor ez a tag itt, egy komplett szobabútor szett!
Széle-hossza egy, csak kár, hogy a hossza megüti a 190-et.
-Mit akarsz? -kérdezem unottan, vissza fordulva a lány felé, holott belül robbanni tudnék.
-Ó, semmi extra, csak gondoltam, meg kérdezem, milyen érzés becsapottnak és megalázottnak lenni!
Kényelmesen kapom be utolsó falat szendvicsemet, majd fel állok és Yeri elé állok. Egész közel hajolok hozzá, mire gardróbszoba enyhén dől, hallgatózni próbál!
-Nagyon jól érzem magam, tekintve, hogy sem megalázottnak, sem pedig becsapottnak nem érzem magam!
Még közelebb hajolok hozzá, mire a gardróbszekrény megrezzen.
-Az a helyzet, hogy menyasszonynak, vagy feleségnek lenni csak egy állapot, az meg hogy a párocskád helyetted kit visz az ágyba, az meg egy másik állapot!-kacsintok, majd biccentve a hálószobaszettnek, veszem táskámat vállamra, majd Wonhoo-val a nyomomban el indulok.
Szobabútor rezzen, nyikkan, mire be ugrik, olajozni kéne!
Wonho vállamra csapja karját, majd másik kezét mellkasára szorítja.
-Eddig is csodáltalak, de most! Őszintén felnézek rád!
Felnevetek!
-Amúgy ez a kikúrt hálószobaszett ki a tosz?-kérdezem.
-Yeri legújabb örök barija!-fintorog.
-Aranyos kis bogárka!-bólintok. Wonhoo összerezzen.
-Az gáz, hogy kissé tartok tőle? Félelmetesnek tűnik a csávó.
Egyet kell értenem vele.
-Nagyon rossz érzésem van vele kapcsolatban!-mondom ki, ami elsőre be ugrott róla.
Valóban. A csávó nagyon unszimpatikus, és csak bízni tudok benne, hogy majd alíg látom!

A hangjára riadok fel, de ahogy tudatosul bennem, hogy egyedül vagyok, megint elönt a fájdalom.
Felhúzom magam az ágyon, hátamat az ágy támlájának vetve, térdeimet be hajlítom, és karjaimmal ölelem át azokat.
Minden éjjel a hangjára ébredek, és mikor tudatosul bennem, hogy nincs itt, szinte eszem veszi a magány.
-Hianyzol!-suttogom bele a sötétbe!-Rettenetesen hiányzol....

Sziasztok kedveskéim!

Igyekeztem mihamarabb hozni a következő részt.
Mit gondoltok? Szerintetek hogy fog vegződni a ket fiú sorsa? Van esélyük, vagy esetleg batorságuk lépni, és a saját kezükbe venni az irányitást, vagy Jungkook véglek elveszti önmagát, ezzel a mélybe taszítva Jimint?
Persze a végkifejlet kicsit odébb van, es addig kedvenceink még pár dolgot megélnek, azért kíváncsi vagyok, szerintetek mi fog történni a két fiúval!

Én el sem hiszem, hogy ez az év ilyen gyorsan eltelt, és holnap már megint az adventi gyertyát gyújtjuk!
Nincs vele bajom, de hiányoznak azok a telek, amikor meg térdig hóban jártunk!
Ti várjátok a karácsonyt? Én előre félek, hogy az idei ünnepünk is csak a folyamatos csavargásról fog szólni, ugye ImLiiaa?