Just because! (Jikook ff)

43.rész

Megint csak egy olyan nap, amikor egyedül baktatok az egyetem folyosóján. Ilyen korán teljesen kihalt az épület, még egy jó óra mire megindul az élet.
Én is csak azért vagyok idebent ilyen korai időben, mert még kicsit gyokorolni szeretnék az első óra előtt, ami egyébként is tánc.
Kényelmes tempóban szelem az üres folyosót, mikor mögöttem léptek hallatszanak, majd valaki meg szólít.
Furcsállva nézek hátra, majd elfojtok egy szitokszót, ahogy felismerem Park Bogum-ot.
Görcsbe rándul a gyomrom, ahogy meglátom, és egy biccentés után már mennék is tovább, de a fickó nem akar ilyen egyszerűen lerázódni.
-Hé, Jimin. Miért kerülsz ennyire? Vagy félsz esetleg?-dönti oldalra fejét.
-Nem félek tőled, de ha megbocsátasz, nekem most dolgom van.
-Ugyan!-vigyorog,-annyira csak nem sürgős.
-De, nekem sürgős!-mondom idegesen ráncolva a szemöldököm, mire Bogum vigyorogva néz rám.
-Azt hiszed, ezekkel a kis hazugságaiddal el tudsz engem kerülni? Engem nem fogsz ilyen könnyen lerázni!
Egész közel lép hozzám, én pedig nagyot nyelve lépek hátra egyet.
-Jiminshii!-nem vagyok egy félős kisfiú, de esküszöm, Jungkook hangjától teljesen megkönnyebbülök, és egy nagy levegőt véve fordulok a feketehajú felé, aki mellém érve egyből derekamra fog, majd teljesen magához húz.
Felnézve látom, ahogy szúrós szemekkel méregeti a másikat.
-Akarsz esetleg valamit?-szűri fogai közül, és elég jól ismerem már ahhoz, hogy tudjam, mennyire visszafogja most magát.
-Amit én akarok azt meg is szerzem!-mondja magabiztosan Bogum, egy gúnyos mosoly kíséretében, mire Jungkook felhorkant.
-Azért ebben a kijelentésben van némi hiba, ugyanis nem mindenkit szerezhetsz meg, akit akarsz! Add fel, Park!
-Azt hiszed, hogy csak azért, mert egy időre eltűntem, meg feledkeztem rólad, Jeon? Nagyon naív vagy, ha azt hiszed, ilyen könnyen feladom! Lehet, hogy csatát vesztettem, de a végső győzelem az enyém lesz!-mondja Bogum nyugodtan, zsebre vágott kézzel, majd egy gúnyos mosollyal rám néz.-A kiscsibe seggét is én fogom tömni Jeon, az övével is beérem. Egyelőre!

Jungkook keze derekamra mar, de még mindíg tartja magát.
-Mi történt veled,Bogum? -kérdezi csendesen.-Hisz legjobb barátok voltunk! Mi lett Veled?
Park Bogum egy pillanatra meredten bámulja Jungkook arcát, majd sziszegve lép közelebb!
-De én többet akartam! Hát még mindig nem érted? Mindent, ami Te vagy, de Te észre se vettél, pedig bármit megadtam volna azért, hogy engem vigyél randizni, hogy az én kezemet fogd, hogy engem csókolj más helyett! Még azt is hajlandó lettem volna engedni, hogy te legyél a domináns kettőnk közül, de nem! Jeon Jungkook le sem szarta az állítólagos legjobb barátja érzéseit.

Jungkook meglepve pislog, majd horkantva fejet ráz.
-Ezért? Ezért volt minden? Mert én nem tudtam úgy nézni rád? Hisz Te több voltál mint holmi futó kalandok, Te voltál a legjobb barátom! -csattan fel Kook kétségbeesett hangon, és érzem, hogy mennyire bántja őt ez a dolog.-Hát nem erősebb ez bárminél?
-Barát?-fújtat Bogum.-Én a szerelmed akartam lenni, de Te mindent kiöltél belőlem a nem törődömségeddel. De ezzel még nem fejeztem be!
-Rendben! -bólint Jungkook. -Játsszuk ezt le! De figyelmeztetlek! Ha Jiminnek csak a közelébe is menni mersz, nem leszek tekintettel arra mennyit jelentettél nekem, nagyon rosszul fogod végezni!
Bogum gúnyosan nevet.
-Most meg kellene ijednem,Kooksiih?
A gúnyos mosoly akkor is az arcán van, mikor elfordul, és elsétál.
Meredtem bámulok utána, közben igyekszem megemészteni az imént hallottakat.
-Ez komoly?-nyögöm, mire Jungkook felém fordul.
Meggyötört arccal bólint.
-Kicsi koromtól legjobb barátok voltunk, elválaszthatatlanok, de aztán valami megváltozott. Minden randim fucsba ment miatta, mert mindenkit lecsapott a kezemről, függetlenül attól, hogy fiú vagy lány volt az illető. Nem értettem az okát, és mikor beszélni akartam vele erről, akkor csak közölte velem, hogy ha rajta múlik, mindenkit elhalászik előlem. Egy darabig ment a huzavona, Bogum köcsög volt, és agresszív, és akkor telt be nálam a pohár, amikor rányomult az öcsémre. Akkor verekedtünk össze, és akkor közöltem vele, hogy soha többé nem akarom látni, és jobb ha eltűnik, vagy rá hívom a rendőrséget. Bogum ugyan eltűnt a képből, de a barátaink mindig elmondták, hogy mi van vele éppen. Nagyon rosszul bánt az aktuális partnereivel, megalázta, sőt volt amelyiket verte is. Mintha egy teljesen más emberré vált volna.
El gondolkodom a hallottakon, majd a kezére fogok.
-Lehet mindig is ilyen volt, csak későn mutatta meg az igazi arcát. Nekem is volt ilyen barátom, bár szerencsére nem állt hozzám ilyen közel.
Jungkook bólint, majd magához húz, arcát a hajamba fúrja.
A folyosón megindul az élet, de minket ez nem zavar.
Csak hagyom, hogy szorosan tartson, s mintha végső menedék lenne, úgy bújok én is az engem szorosan tartó férfihoz, mélyen magamba szippantva illatát.
-Kerüld el őt, kérlek!-suttogja hajamba.-Nagyon féltelek, érzem hogy készül valamire. Eléggé ismerem őt már, ezért légy nagyon óvatos, és ha lehet, valaki mindig legyen veled.-Eltol magától, úgy néz szemeimbe, én pedig engedelmesen bólintok.
Szomorú vagyok, amiért ide vezetett a barátságuk, sajnálom emiatt Jungkook-ot, ugyanakkor haragszom Bogumra, amiért így áll hozzá ehhez a helyzethez, hiszen a szerelmet nem lehet valakiből csak úgy kikényszeríteni.
-Azt hiszem hálás vagyok, amiért Seungmin a legjobb barátom, ő sosem lenne ilyen.-motyogom, mire Jungkook kuncogni kezd.
-Valóban szerencsés vagy, édes, Seungmin-nál keresve sem találnál hűségesebb és őszintébb barátot!
Igazat kell adnom neki.

Végül megjelenik Wonhoo is, így sóhajtva válunk szét, mindenki megy a maga termébe, Jungkook elköszön, és még egyszer a fülembe sugja, hogy maradjak Wonhooval, míg csak lehet!

Mivel Wonhoo nem tudja az előzményeket, így csak csendben vonulok mellette, hallgatva ahogy barátom szerelmesen áradozik, olykor helyeslően hümmögve, míg egyszer Wonhoo felém fordul.
-Minden rendben, nagyon szótlan vagy.-mondja, majd kissé elhúzza a száját.-Na nem mintha egyébként lyukat beszélnél a hasamba, hisz Te inkább a csendestárs vagy, de ma ha lehet az ediggieknél is hallgatagabb vagy.
-Csak Jungkook-on jár a fejem, meg Park Bogumon. Jungkook mesélt róla egy s mást, és meg kell mondanom aggódom. Tudod, olyan rossz érzésem van vele kapcsolatban.
-Oh, ha akarod, akkor szívesen leszek a testőröd!-mondja teli fogsoros vigyorral, amire már én is felnevetek.
Azt hiszem nem csak Seungmin-ért vagyok hálás!

Sziasztok kedveskéim.

El hoztam a következő részt is, remélem nem.okozok vele nagy csalódást.
Mostanában sajnos kevés időm van, és az írásra már nem mindig marad időm, illetve energiám sem. Hulla fáradtan sajnos nem jön az ihlet, hiába van meg az elképzelés, hogy mit szeretnék. 😥
Azért remélem tetszett ez a rész, és kicsit kezd átláthatóbbá válni. Igyekszem minél hamarabb hozni a következő részt, addig is legyetek jók. Puszi 😘