➽──────────────❥
❝Egy költözés, egy fiú és egy első találkozás képes mindent megváltoztatni. Először nem is gondolnád, hogy ez mennyi szenvedéllyel, s viszállyal jár.❞
➽──────────────❥
❝𝐀𝐢𝐝𝐚𝐧 𝐆𝐚𝐥𝐥𝐚𝐠𝐡𝐞𝐫❞
━━━━━━━━━━
Csak olvass, és élvez...
A nappaliban ácsorogtam. A nővéremre vártam, mint mindig, ő volt az, aki örökösen elkésett mindenhonnan. Aidan a kanapén ült, lábait feltéve a dohányzóasztalra olvasott valamit a telefonján.
Eléggé elfoglaltnak tűnt, így nem mertem zavarni. És mivel Ashley és rajtam kívül senki sem volt otthon, így Aidan is nyugodtan ott lehetett, anélkül, hogy bárki is rájött volna a titkunkra.
— Biztos nem akarod, hogy veled menjek? — zökkentett ki gondolataimból a fiú. Mellém lépett, s végig simított a karomon. Csak akkor realizáltam, hogy mennyire nagy szükségem van az érintésére.
— Biztos — feleltem. — Azt szeretném, hogy meglepetés legyen neked, hogy milyen ruhát választok — csak egy végzős bálom lesz, de annak tökéletesnek kell lennie, mint a filmekben. — És azt is, hogy tetszek neked — suttogtam a kezeimet bámulva, mire elnevette magát.
— Ugye tudod, hogy bármiben gyönyörű leszel? — állam alá simította mutató ujját, ezzel elérve, hogy rápillantsak. — Ruha nélkül is gyönyörű vagy — suttogta az ajkaimra. Már csupán néhány pillanat kellett volna ahhoz, hogy meg csókoljam a fiút. Ám ekkor Ashley félbeszakított minket.
— Mehetünk? — kérdezte, mire csak egy bosszús pillantást kapott tőlem válaszul. — Már vár ránk a taxi.
— Mennem kell — emeltem tekintetemet a fiúra. — Beszélünk, miután hazaérek? — kérdeztem, mire lassan bólintott. Halványan elmosolyodott, majd szemembe lógó tincsemet a fülem mögé simította, s megcsókolt.
Abban a pillanatban olyan érzés volt, mintha csak mi ketten lettünk volna a világon, s semmivel sem kellett volna foglalkoznunk, ám semmi sem tart örökké.
• • •
— Szóval... — kezdett bele Ashley. — Még mindig nem mondtad el, hogy mi történt köztetek Torontóban tavaly ősszel — nyomott a kezembe néhány ruhát. — Próbáld fel ezeket, mennek a hajad színéhez.
— Rendben — elvettem tőle a ruhákat, majd a legközelebbi próbafülkéhez sétáltam velük, míg Ashley leült az öltözők előtti fotelek egyikébe, rám várva. — Miért gondolod, hogy történt bármi is köztünk Torontóban? — kérdeztem.
— Anya szerint elég zaklatott voltál, amikor hazaértél — jött az azonnali válasz. — Nem túl nehéz összerakni, hogy mi történt.
— Nem? — kérdeztem vissza. Elhúztam a függönyt, ezzel megmutatva a legelső ruhát, nem volt különleges, csupán egy egyszerű narancssárga színű szoknya, kicsivel a bokám fölé érve. — Mit gondolsz?
— Egész jól áll — vonta meg a vállát, míg végignézett rajtam.
— Gyűlölöm — feleltem.
— Akkor próbálj fel egy másikat — nem kellett kétszer mondania. — Volt egy másik lány is, ugye? És Aidan inkább őt választotta helyetted?
— Nem... — sóhajtottam. — Vagyis igen. De mindegy, mert annak már vége.
— És mégis randizol Aidannel. Miért? — érkezett a következő kérdés.
— Mert bármennyire is haragudtam rá, azt hiszem én jobban megbántottam őt.
— És lehet, hogy ennek köze van egy kicsit ahhoz, hogy már nem beszéltek Ann-nel?
— Mit gondolsz? — léptem a nővérem elé. Nem feleltem a kérdésére, voltak olyan emlékeim, amire csupán nem szerettem volna emlékezni, és Ann pont egy ilyen emlék volt. — Szerinted ez tetszene Aidannek?
— Ez nagyon tetszene neki. Csinos vagy.
❝Aidan❞ ━━━━━━━━
Valójában örültem, hogy Nora nemet mondott, mire megkérdeztem, hogy vele menjek-e. Ma is Danteval találkoztam, mert bármennyire is gyűlölt engem, ennek ellenére még mindig jó tanácsokat tudott adni. Amire tényleg nagy szükségem volt. Féltem, hogy valami olyasmit fogok tenni, amit később nagyon megbánok.
❝Nora❞ ━━━━━━━━
Kopogás nélkül nyitottam be Aidan szobájába. A fiú az ágyán ülve lapozgatta a telefonján megnyitott alkalmazást, ám amint meglátott, elmosolyodott, a készüléket pedig az egyik párna alá csúsztatta. Előre lépve helyet foglaltam mellette, fejemet a vállára hajtva átlendítette karját a vállamon.
— Sikerült ruhát találnod? — kérdezte, mire válaszul csupán egy igent kapott. — Megmutatod? Látni szeretném úgy a barátnőmet, mint egy hercegnőt — jelentette ki, én pedig halk kuncogással válaszoltam.
— Még várnod kell néhány napot, hogy láthass benne — ülő helyzetből hátra dőltem, fejemet a párnák közé temetve, míg Aidan fejét a hasamra helyezte, ujjaimat pedig sötét fürtjei közé vezettem. — Nagyon unatkoztál nélkülem?
— El sem tudod képzeli, hogy mennyire. Egész nap nem csináltam semmit — persze neki nem említhettem, hogy Dante a városban van, és vele találkoztam, legalábbis egyelőre nem tudhat róla. Bár tisztában voltam vele, hogy örökké nem titkolhatom.
-ˋˏ ༻✿༺ ˎˊ-
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
