➽──────────────❥
❝Egy költözés, egy fiú és egy első találkozás képes mindent megváltoztatni. Először nem is gondolnád, hogy ez mennyi szenvedéllyel, s viszállyal jár.❞
➽──────────────❥
❝𝐀𝐢𝐝𝐚𝐧 𝐆𝐚𝐥𝐥𝐚𝐠𝐡𝐞𝐫❞
━━━━━━━━━━
Csak olvass, és élvez...
Aidan erősen szorongatta az ujjaimat miközben maga után vezetett. A városhatártól nem messze lévő mezőn sétáltunk. Nem ez volt az első alkalom, hogy itt jártunk, ám mikor legutóbb voltunk itt, még nem voltunk együtt, se ez már olyan régen volt, hogy az emlékek teljesen meghalványultak a fejemben.
— Sokat kell még gyalogolnunk? — kérdeztem gyorsan szedve lábamat a fiú mögött. Egész úton, míg az utcánktól az erdőig vezetett, egy szót sem volt hajlandó elárulni arról, hogy mit tervez a mai napra, bármennyire is könyörögtem neki.
— Miért? — vigyorgott rám hátra fordulva. — Csak nem elfáradtál? Ennél sokkal jobban is meg szoktalak dolgozni az ágyban — jelentette ki, mire én csak megforgattam a szemeimet mosolyogva, ami egy hangos nevetést váltott ki belőle. — Nem kínozlak tovább, itt jó lesz — ledobta hátáról a fekete hátizsákját a puha fűbe, majd egy pokrócot húzott elő belőle.
Leült rá, s végül megpaskolta maga mellett az üresen maradt helyet, ezzel jelezve, hogy én is kövessem a példáját. Szorosan mellé ültem, majd fejemet a vállára hajtottam. Sötét, kockás inget és egy fekete pólót viselt. Arcomat eltemettem az inggel fedett vállába.
— Most már elmondod, hogy mit kapok tőled ajándékba? — suttogtam. Nem néztem rá, csupán ujjainkat összefűztem a fiú ölében pihentetett ujjaival.
— Még nem — fejét a fejemre hajtotta, majd szabad kezével végigsimított vörös tincseimen, s óvatosan meghúzta azokat. Mire egy dühös pillantást kapott tőlem.
— De megígérted — ajkam lefelé görbült míg fejemet elemeltem a válláról. Lehúztam a csuklómon lévő hajgumit, s gyorsan összekötöttem vele a hajamat, amíg az ölébe ültem. Lassan helyezkedtem el, hogy érezze minden egyes mozdulatomat. Egyik kezével megtámaszkodott maga mögött, másikat pedig a csípőmre csúsztatta.
— Tudom, — felelte lassan — hogy megígértem, de ez a látvány most jobban lenyűgöz — kezeit feljebb csúsztatta, egészen a pólóm alá. Ujjait óvatosan vezette végig bordáim felett az érzékeny bőrön. Lassan hátradőlt a pokrócon, egyik kezét a feje alá helyezte, míg a másikkal farmernadrágom gombja után nyúlt.
— Nem — kaptam el hirtelen a kezét. — Itt nem — lehunyta a szemeit, s csalódottam sóhajtott, ám kezeit képtelen volt elemelni a hasam közeléből. Ujjaival érezte minden egyes lélegzet vételemet, ahogy kapkodtam a levegőt, vágytam rá, de nem adhattam meg neki ezt az örömöt.
— Kérlek... — suttogta. Mindegyik könyörgő szava esdeklőn csengett. — Kínzol engem — lehelte rám nézve, mire csupán egy gúnyos pillantást kapott tőlem. — Tudom, hogy ez csak bosszú, amiért nem adtam oda az ajándékodat — ülő helyzetbe tolta fel magát kezeivel, míg én az ölében ültem, arcunkat már csak néhány milliméter választotta el, végül ő megszakította ezt a távolságot, s ajkait az enyémhez tapasztotta. — Mindig is türelmetlen voltál.
— Ez nem is igaz — feleltem sértettséget színlelve, ő pedig elvigyorodott. Egy papír borítékot húzott elő a hátizsákjából, majd nekem adta. Sokáig forgattam kezeim között a világoskék borítékot, mintha mindegyik fordítással valami újat fedeznék fel rajta, pedig semmi sem volt rajta. Aidan kezeit a csipőmön pihentette. — Ez mi?
— Nyisd ki és megtudod — felelte mosolyogva. Ügyetlenül téptem fel a leragasztott papír borítékot, mire két fehér papírdarab hullott ki belőle. Felvettem őket. Szemeim a fekete tintával nyomtatott szövegre vándorolt.
— Repülőjegy? — néztem rá kérdőn, mire ő bólintott. Majd a város nevét is elolvastam; Los Angeles.
— Csak mert azt mondtad, hogy egyszer el szeretnél menni oda, szóval gondoltam elviszlek, és a szüleim még nem adták el a régi házunkat... — némán meredtem magam elé, mire ujjait az állam alá csúsztatta. — Nem tetszik? — mosolya elhalványult.
— Imádom — borultam a nyakába. — Fogalmam sincs, hogy hogyan hálálhatnám meg azt a sok dolgot, amit értem teszel.
— Minden egyes nap meghálálod amikor melletted ébredhetek fel — karolt át.
-ˋˏ ༻✿༺ ˎˊ-
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Néha azért megéri, ha az ember egy gazdag és fiatal színésszel jár... Annyira köszönöm a rengeteg szavazatot, kommentet és visszajelzést, hogy ennyire tetszik nektek a könyvem. Amikor elkezdtem írni, nem hittem volna, hogy idáig eljutok. Már több, mint nyolcezer megtekintés... annyira hálás vagyok!<3 És már tényleg csak egy igazán rövid negyedik „évad” van hátra a könyvemből, utána pedig végre megkapjuk a lezárást.
