➽──────────────❥
❝Egy költözés, egy fiú és egy első találkozás képes mindent megváltoztatni. Először nem is gondolnád, hogy ez mennyi szenvedéllyel, s viszállyal jár.❞
➽──────────────❥
❝𝐀𝐢𝐝𝐚𝐧 𝐆𝐚𝐥𝐥𝐚𝐠𝐡𝐞𝐫❞
━━━━━━━━━━
Csak olvass, és élvez...
Fáradtan nyitogattam szemeim, ahogy a függönyön keresztül besütő napsugarak egyenesen arcomra tűztek, s hunyorgásra kényszerítettek. Nem tudtam pontosan mennyi idő lehetett.
Éreztem Aidan erős menta és kávé illatát, ám amint átfordultam az ágyamban, hogy megérinthessem, majd megcsókolhassam a fiút, nem találtam magam mellett. Kétségbeesetten vezettem végig karomat a takarón, ahol előző este még a fiú aludt, bár mostanra az egyetlen bizonyítéka csupán ennek a rendezetlen ágynemű volt.
Lassan ültem fel. Körbepillantottam a szobámban; báli ruhám a székre volt terítve, majd tekintetem magamra tévedt; pizsamában voltam, ami gyanánt Aidan egyik pólója szolgált, amivel elég gyakran sikerült őt kiakasztanom.
• • •
— Ugye tudod, hogy nem azért veszem a ruháimat, hogy aztán te csak úgy lenyúld tőlem? — siklott végig tekintete rajtam, ahogy egyik este a szobám padlóján raktuk ki a puzzlet, amit még karácsonyra kaptam, mégis képtelen voltam nekiállni. Szemeivel hosszasan elidőzött meztelen combjaimon.
— Olyan illatuk van, mint neked — pillantottam az előttem álló fiúra, még a padlón ücsörögtem, nem kellett sok ahhoz, hogy Aidan is lehuppanjon mellém a puha szőnyegre, kezét az egyik lábam alá kulcsolva átemelte saját lábai felett, így már az ölében ültem.
Hagytam, hogy fejét a melleim közé fúrja, és a tény, hogy nem volt rajtam melltartó egy kicsit sem feszélyezett, karjaimat átkulcsoltam a nyakán, ujjaimat pedig sötét fürtjei közé vezettem. — És, ha ezeket hordom, mindenki tudni fogja, hogy van barátom.
— Hű, ezesetben tényleg kénytelen vagyok megengedni, hogy hord a ruháimat — halkan elnevette magát miközben ujjait bőrömbe mélyesztette. — De ne aggódj, sosem hagynám, hogy egy másik fiú hozzád érjen, te már az enyém vagy.
• • •
Elmosolyodtam az emléken. Néha nehéz volt belegondolni, hogy Aidan tud féltékeny is lenni. Az ajtó halk nyitódására lettem figyelmes, melyre azonnal felkaptam a fejem. Aidan sétált be a szobába egy tálcával a kezében.
— Azt hittem; előbb visszaérek, minthogy felébrednél — leült mellém az ágyra. Farmer nadrág, fekete póló és egy kockás ing volt rajta. Fogalmam sem volt, hogy mikor kellett felkelnie ahhoz, hogy még ideje is legyen hazamenni átöltözni. — Hoztam neked reggelit — tette le elém a palacsintával teli tálcát, majd megcsókolt. Kezemet korgó hasamra csúsztattam.
— Ezt te sütötted? — emeltem rá kételkedő tekintetem, mire válaszul csak büszkén kihúzta magát, majd egy határozott igennel felelt. — De te nem is tudsz sütni — húztam össze résnyire a szemem.
— Ez nem is igaz — tette egyik kezét a szívére, mintha csak fájdalmát akarná csillapítani, amit szavaim hagytak maguk után, ujjával pedig végigsimított szeme alatt, mintha könnycseppeket törölne le.
Elnevettem magam, miközben reggelnem a számba tömtem. Valójába nagyos is jól tudtam, hogy Aidan nagyon ügyes a konyhában, velem ellentétben, és ez is csupán még eggyel több indok, hogy miért szeressek bele nap, mint nap, mintha nem lenne már így is éppen elég.
— Te nem vagy éhes? — kérdeztem a fiútól, miközben felé nyújtottam a tányéromat, ám ő csupán megrázta a fejét.
— Már reggeliztem — felelte. Hátradőlt az ágyamban, fejét pedig az ölembe hajtotta, ujjaimat elsüllyesztettem puha tincsei között. Szemeit mosolyogva lehunyta, miközben kezeit a hasán pihentette. — Tudod, mondtam, hogy kapsz tőlem valamit, amiért sikerült befejezned a gimnáziumot.
— Igen — feleltem két falat palacsinta közt. — Megkapom végre? Mert nem hagy nyugodni a kíváncsiság, hogy mi az — mondtam, mire elnevette magát.
— Még nem. Várnod kell egy kicsit. Miután megetted a reggelid, szeretnélek elvinni valahova, de ott esküszöm, hogy megkapod. De előtte még élvezni akarom veled a nyarat.
-ˋˏ ༻✿༺ ˎˊ-
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
