Only One Kiss - Aidan Gallagher /Befejezett/

Chapter 2

Mivel a kedves wattpad úgy gondolta, hogy ő most akkor felcseréli a részek sorrendjéd, - örök hálám - figyelj a sorrendre, hogy értsd a történetet

❝Aidan❞
━━━━━━━━

Valójában nem most jártram először Seattleben, az elmúlt években elég gyakran ültem repülőre, majd pár óra múlva már itt is voltam.

Ez egy elég jó hétvégi programnak bizonyult. Már ismertem néhány embert, és kávézókat is a belvárosban.

De most, hogy már itt éltem, szerettem volna kicsit jobban felfedezni Seattlet, s ennek tudtam is a legjobb módját.

Megragadtam a drónomat - igazából ez már a második volt, az elsőnek sikerült egy tó fenekén landolnia még másfél évvel ezelőtt Torontóban, és csak remélni tudtam, hogy most nem ez fog történni.

Néhány pillanat volt, amíg összekapcsoltam a telefonommal, majd percekkel később már repült is, integettem a kamerának, s első útjára bocsátottam itt Seattleben.

Már magasan járt, a házak elég aprónak tűntek, de a kilátás gyönyörű volt, távoli havas hegycsúcsok ölelték körbe a várost, a Puget Sound sötétkék vizén éppen egy hajó úszott el, pont a drón alatt, és ekkor jött az, amire a legkevésbé vágytam.

— Basszus — mormogtam el, a drónom eléggé közel volt ahhoz, hogy lemerüljön, igazából még abban sem voltam teljesen biztos, hogy hazáig kibírja.

Amilyen gyorsan csak tudtam a házunk felé irányítottam. Már láttam az utcán, már olyan közel voltam, hogy sikerüljön, amikor... a drónom a szomszéd kertben landolt.

❝Nora❞
━━━━━━━━

Az udvaron ücsörögtem egy festővászonnal a kezemben. Próbáltam kitalálni mit fessek. Nem igazán volt semmi, ami abban a pillanatban lekötött volna, még a festés sem, pedig a kedvenc elfoglaltságaim közé tartozik.

Még mindig a tegnap délutánon, s az ismeretlen srácon gondolkodtam, vajon neki mi jár a fejében velem kapcsolatban?

Nem olyannak tűnt, aki első látás alapján ítélkezik. A mosolya kedvesnek tűnt, volt benne valami, ami egyből elvarázsolt, és a haja, ahogy vállára omlottak a tincsei... de nem.

Megráztam a fejem, nem is ismerem, - bár annyira emlékeztetett valakire - és valószínűleg most is éppen rajtam röhög.

Miért pont az én szerencsém, hogy meglátta, ahogy őt figyelem az ablakomból? Talán őrültnek gondol, ami jó, így nem jön a közelembe, és így nem tudom leégetni magam előtte. Elmosolyodtam.

• • •

A nővérem mellettem feküdt a fűben, gyönyörű volt, mint mindig, egy könyvet tartott a kezében, olvasott, rám nem is figyelt.

Fényes, barna haját lazán felkötötte, csupán pár tincs lógott a szemébe. Ebben a pillanatban féltékeny lettem rá, olyan akartam lenni, mint ő.

Gondolataimból egy fehér drón szakított ki, mely alig néhány méterre zuhant le tőlünk. Tekintetemet egyből nővéremre kaptam, ám az ő szemei is csupán értetlenséget tükröztek.

Viszont mindent magyarázatot nyert, amikor a szomszéd srác futott lihegve a kerítéshez.

— Hé, az az enyém. Vissza tudnátok adni?
— kérdezte, majd átnyúlt a kerítés felett. Most is napszemüveget viselt, mint mikor először pillantottam meg, ami elég fura volt, tekintve, hogy Seattleben nem szokott túl jó idő lenni.

— Persze — a nővérem a drónhoz sétált, felvette, majd átadta a fiúnak. — De ugye nem vagy ilyen perverz kukkoló, vagy ilyesmi?

— Mi? Nem. Csak rosszkor merült le az aksija — felelte. — Aidan vagyok — nyújtotta kezét a nővéremnek, amit ő meg is rázott.

— Ashley — bájosan mosolygott, míg én még mindig a fűben ülve figyeltem őket.

— Nagyon csinos vagy — erre a mondatra a nővérem oldalra fordította a fejét, s így pont láthattam, hogy kissé elpirult. — Van kedved inni velem egy kávét?

— Nincs, kisfiú — Ashley megrázta a fejét, majd sarkon fordulva a házba sietett.

— Uh, ez igen, még senkit sem rázott le ilyen gyorsan — nevettem el magam, mire Aidan megforgatta a szemeit, s még utoljára kaptam tőle egy gúnyos mosolyt mielőtt távozott...

-ˋˏ ༻✿༺ ˎˊ-