➽──────────────❥
❝Egy költözés, egy fiú és egy első találkozás képes mindent megváltoztatni. Először nem is gondolnád, hogy ez mennyi szenvedéllyel, s viszállyal jár.❞
➽──────────────❥
❝𝐀𝐢𝐝𝐚𝐧 𝐆𝐚𝐥𝐥𝐚𝐠𝐡𝐞𝐫❞
━━━━━━━━━━
Csak olvass, és élvez...
Fejemet a repülő hideg ablakának döntöttem. Kint már egész sötét volt, így a reptéri lámpákon kívül nem igazán láttam semmit. A telefonomra pillantottam, még volt néhány perc indulásig.
Becsuktam a szemeimet. Pár pillanat volt, míg a kimerültségtől elaludtam. Mikor felébredtem már Seattleben voltam, aminek tényleg örültem, így gyorsan eltelt a több órás, unalmas repülő út.
Még korán reggel volt mikor haza érkeztem. A taxitól a szobámig az utamat próbáltam a lehető leghalkabban megtenni, nehogy felébresszem a szüleim.
Az íróasztalomra ülve kitekintettem az ablakon. Egyenesen annak a lánynak szobája ablakára, akit majdnem egy évvel ezelőtt pillantottam meg először. A szobában sötét volt, a függönyök pedig behúzva, s éppen innen tudtam, hogy Nora már alszik.
Sóhajtottam. Nem vágytam semmi másra, csak arra, hogy az a lány mosolyogjon vissza rám, akit nyáron itt hagytam. Ám erre még várnom kellett néhány órát.
Fejemet a párnák közé temettem, s felidéztem mindazt, ami Nora és köztem történt múlt nyáron, ahogy azt is, hogy azóta nem beszéltem vele, mióta Torontóban elbúcsúztunk egymástól, s elmondtam neki, hogy szeretem. Csak remélni tudtam, hogy még nem gyűlől.
• • •
Reggel hangos nevetésre ébredtem. Az órára pillantottam; már majdnem tizenegy óra volt. Megdörzsöltem álmos szemeimet, majd a nappali felé vettem az utamat. A konyhában a szüleim ebédet főztek, s nagyon meglepődtek, mikor megláttak.
Valójában csak egy hét múlva kellett volna haza érkeznem, ám előbb végeztünk a forgatással így korábban haza jöhettem, amiről persze a szüleimnek nem szóltam, azt szerettem volna, ha ez meglepetés marad a számukra. Nemsokkal már az anyám karjaiban voltam. Kellemes volt az illata, mint mindig.
• • •
Miután végre sikerült a szüleim rengeteg kérdésétől elszabadulnom, Nora szobája fele igyekeztem, ám a lány nem a rejtekhelyén begubózva ücsörgött, hanem hason fekve olvasott a fűben. A kertiöntöző teljesen eláztatta a könyv lapjait. Vörös haját két oldalt befonta, s egy fehér szalaggal masnit kötött a végére.
És a ruhája... szoknyája vékony anyaga vizesen a testéhez tapadt, s majdnem teljesen átlátszóvá változott. Fehérneműjének körvonala könnyedén kivehető volt. Nem vett észre engem. Olyan volt, mint egy látomás. Csak arra vágytam, hogy ez a pillanat örökké tartson.
— Nora — szólítottam meg, mire egyből rám emelte tekintetét. Elmosolyodott, majd hozzám rohanva a karjaimba vetette magát. Átfűztem csípőjén a kezemet, s úgy öleltem magamhoz, mintha bármelyik pillanatban elveszíthetném.
— Aidan — suttogta. A szürke melegítő nadrág, és a fehér póló, ami rajtam volt, teljesen átázott a lány szoknyájától. — Annyira hiányoztál.
— Te is hiányoztál nekem — fejét még mindig vállamon pihentette. Éreztem minden egyes lélegzetvételét. — Örülök, hogy már nem gyűlölsz — simítottam végig fonott, vizes haján. Elengedett, majd rám pillantott. Tekintete félelmetes és vad volt, egy olyan tekintet, egy olyan lány tekintete, aki bárkit könnyűszerrel meg tud igézni.
— Oh, szerinted már nem gyűlöllek? — kérdezte. Szeme összeszűkült. Komoly volt, s egy pillanatig nem tudtam, hogy mit feleljek, aztán felnevetett, majd valami olyasmit tett, amire egyáltalán nem számítottam; megcsókolt. Kezemmel végigsimítottam az állkapcsán, míg ő ujjait a hajamba vezette, s óvatosan meghúzta a tincseimet. Zihálva váltunk el egymástól. — Tudod nemrég még gyűlöltelek, de ez a csók mindenért kárpótolt — jelentette ki, mire elmosolyodtam. Ajkaimat az övéihez tapasztottam. Cseresznye ízű csókja eufórikus érzés volt.
❝Nora❞ ━━━━━━━━
Lábaim remegtek, ha Aidan nem tart a kezeiben, biztosan a puha fűbe zuhantam volna. Ám velem volt, magához ölelt, s éppen olyan érzés volt, melyről hónapok óta fantáziáltam. Felnyögtem, mikor alsó ajkamba harapott, s bőrömön éreztem, hogy elmosolyodik.
— Van róla fogalmad, hogy mióta várok erre a pillanatra? — kérdezte suttogva. Lihegett. Mellkasa gyorsan emelkedett fel és le. — Annyira gyönyörű vagy.
— Fogd be, és csókolj meg még egyszer! — a fiúnak nem kellett többször mondanom. Csókja durvább volt, mint előtte, ám nem bántam. Pontosan ez volt, amire vágytam, azzal a fiúval, akire vágytam.
-ˋˏ ༻✿༺ ˎˊ-
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
