➽──────────────❥
❝Egy költözés, egy fiú és egy első találkozás képes mindent megváltoztatni. Először nem is gondolnád, hogy ez mennyi szenvedéllyel, s viszállyal jár.❞
➽──────────────❥
❝𝐀𝐢𝐝𝐚𝐧 𝐆𝐚𝐥𝐥𝐚𝐠𝐡𝐞𝐫❞
━━━━━━━━━━
Csak olvass, és élvez...
➽───────────────❥ Csukd be a szemed, és gondolj arra a fiúra. Mondd el, milyen érzéseket vált ki belőled. Hagyd, hogy az elméd végigfusson fáradt válladon. Hagyd, hogy gondolataid elidőzjenek ezen a gyönyörű mosolyon. Vegyél egy mély levegőt, és próbáld meg félretenni ezeket a sötét gondolatokat. Egyszer engedd el a gyeplőt, amit olyan szorosan a szíved köré csavartál. Tudom, hogy félsz. Ki hibáztathatna? A szerelem egy hurrikán, amely magába burkolt. És te egy lány vagy, aki a viharba sétál. ➽───────────────❥
❝Aidan❞ ━━━━━━━━
Meleg, nyári nap volt Los Angelesben. Igazából szinte már nem is bántam, hogy elköltözünk. Persze szerettem ezt a várost, itt nőttem fel, de imádtam a változásokat is, és erre Seattle tökéletes volt.
— Mindent összepakoltál? — lépett be anyukám a szobámba. Kedvesen mosolygott, mint mindig, de tudtam, hogy hármunk közül ő bánja a legjobban, hogy elhagyjuk Los Angelest.
— Mhm — feleltem. Valójában már tegnap elcsomagoltam mindent, a ruhaimat, a gitárjaimat, a gitárjaimat, még a posztereket is levettem, így már csak az üres, fehér falak bámultak vissza rám.
— Rendben. Akkor gyere, nemsokára indulunk — ezzel kiment a helyiségből. Feltápászkodtam, majd a nappali felé indultam, semmi kedvem nem volt egy több napos autóúthoz, de ez ezzel járt.
A szüleim beültek az autóba, de én még egy utolsó pillantást vetettem a házra, tudtam, hogy valószínűleg soha többé nem fogom látni, s féltem, hogy ezzel a házzal együtt elveszik minden boldog emlékem, minden, ami ideköt.
Sóhajtottam, majd én is követtem a szüleimet. Az út nem volt olyan vészes, mint képzeltem, a kilátás egyenesen a gyönyörű kaliforniai hegyekre nyílt.
Majd több órányi autózgatás, s több száz zeneszám meghallgatása után megérkeztünk ahhoz a hotelhez, ahol a ma éjszakát fogjuk tölteni.
Késő volt, én pedig nagyon fáradt, így csupán néhány másodperc telt el aközött, hogy az ágyba zuhantam, majd elaludtam.
❝Nora❞ ━━━━━━━━
A szobámban ücsörögtem kifelé nézegetve az ablakon. Pont rálátás nyílt a szomszéd házra. Nemrégiben elköltözött a család, aki ott élt, majd a házat nemsokkal később már meg is vették, ám még nem költöztek be.
Ekkor egy szürke autó kanyarodott a kocsifeljáróra. Egy szőke nő szállt ki belőle elsőként, nagyon csinos volt, fiatálnak látszott, majd őt követte egy férfi, talán a férje. Kedvesnek tűntek.
S ekkor szállt ki az autóból egy fiú. Talán egy kicsit lehetett idősebb nálam. Hosszú, sötétbarna hajába könnyedén belekapott a szél, majd tincsei rendezetlenül hullottak vissza.
Napszemüveget, kék pulóvert, s farmernadrágot viselt, magasnak tűnt, bár ezt ilyen messziről nehéz megállapítani.
Az eddig háttal álló fiú megfordult, majd egyenesen a szobám ablakára tévedt tekintete. Egy idegesítően lélegzetelállító vigyorra húzta ajkait, majd intett egyett balkezével.
— Basszus — káromkodtam, s hirtelen elhúzódtam, hogy ne láthasson, ám túl gyors voltam, így sikeresen leestem az íróasztalomról.
Fájt ahogy a kémény padlóra zuhantam, de még jobban fájt, hogy a szomszéd srácnak az lesz az első emléke, ahogy szájtátva bámulom őt.
— Láttad, hogy megérkeztek az új szomszédok? — rontott be a nővérem a szobámba. Felálltam, majd az ágyamhoz sétáltam.
— Nem — hazudtam. Biztos voltam benne, hogy kinevetne, ha megtudná mi történt az előbb, csak én vagyok képes ilyen helyzetekbe keverni magam, a nővérem népszerű és mindig tudja hogyan ragadjon magával mindenkit. — Miért kérdezed?
— Tudod anya kiment üdvözölni őket, és pont hallottam valamit, ami érdekelhet téged — erre már kíváncsi lettem. — A fiúk, már nem emlékszem a nevére, valami ír név, annyi idős, mint te, és le merném fogadni, hogy nincs barátnője.
— Nem érdekel — forgattam meg szemeimet. — Neked is jó lenne, csak egy évvel fiatalabb nálad — fogtam egy párnát, majd hozzá vágtam.
— Tizennyolc éves vagy és még soha nem volt barátod. Haragudhatsz rám, de tudod, hogy igazam van — gúnyosan elmosolyodott, azután kisietett a helyiségből bezárva maga mögött az ajtót, mielőtt megdobhattam volna még valamivel.
Hát igen, mi nem hasonlítottunk, ez már kiskorunkban is nyilvánvaló volt, neki sok barátja volt, míg nekem maradtak a plüssállataim, majd a gimiben ő volt, aki mindenkivel jóban volt, én pedig az esetlen kishúga, aki egyetlen barátot volt képes magtartani, de soha sem haragudtam rá, mindig vigyázni próbált rám.
-ˋˏ ༻✿༺ ˎˊ-
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
