Vissza hozzád

Part 11

Egy héttel a bál után újra úton voltunk vissza a suliba. Az évek alatt megszoktam már a hosszú utat, de a látvány mindig gyönyörködtet. Az őszi szünet után a Karácsonyt várom a legjobban, hogy újra megleshessem ezt a csodát. Teljes bambulásomat a vonat fékezése szakította félbe ami a leszállást jelentette. Egy ismerős alak sem ült a kocsiban és a rohangáló diákokra nem igazán figyeltem, így minden reményem abban volt, ha leszállok a barátaimat látom majd meg elsőnek. Hát nem így lett. Bőröndömbe kapaszkodva szálltam le miközbe Mardekár hercegét pillantottam meg egy lánnyal. Szemforgatás után a barátaim keresésére indultam.
-Rose!-kiáltott utánam egy kedves hang.
-Szia Ron!-öleltem át szorosan-Hát a többiek?
-Nem találkoztam velük, pedig az egész vonatot bejártam.
Gyors információ csere után elindultunk a Roxfort felé hátha egy korábbi vonattal jöttek és az oda vezető úton a szünetben történteket beszéltük meg.
-Nem lehet, hogy tetszel neki?
-Ron ne butáskodj! Nem is beszélünk egymással.-kuncogtam ki gondolatát.
-Az lehet, de mióta nem fested a hajad csinosabb vagy. Mármint sokat változtál. Nekem nem tetszel...mármint szép vagy de nem úgy...-habogott.
-Nyugi Ronald! Értettem.
-Amúgymeg mindenki vak aki nem látja mennyire gyönyörű az én legjobb barátnőm.-húzott magához egy séta közbeni erős ölelésre.
Bárki aki ránk néz, mindtől csak rosszalló pillantást kapunk, mert nem létezhet barátság Griffendéles és Mardekáros között. Lassan megérkeztünk a Roxfort udvarára, ahol továbbra sem találtuk Harryt és Hermionét. Az épületbe érve Ronnal is elváltak útjaink, mert mind a ketten elindultunk a hálókörletünkbe kipakolni a holmikat.
Odaérve a szobám ajtaja elé, olyan volt mint hosszú idő után haza érkezni. A nagy ablak a gyönyörű kilátással. A saját fürdőszoba. A rendezett asztalom amivel szemben a frissen vetett ágyam. Szerencsére azóta sincs szobatársam így a másik ágy csak ott üresen állt. A kipakolás után, baglyot küldtem haza, hogy minden rendben ment és megérkeztem. Este vacsora után, végre együtt tudtam lenni a barátaimmal is, akik a tegnapi vonattal érkeztek.
-Szóval Rosenak van egy hódolója.-ecsetelte Ron a velem történteket.
-Fogd be Weasly!-löktem meg a vállát.
-Ron nagyon gyerekes vagy. Ez a fiú sose csinált semmi jót. Gondolj az előző évekre és hogy Rose mennyit szenvedett miatta.-vitatkozott vele Hermione.
-Harry te mit gondolsz?-fordult felé a vörös fiú.
-Semmit. Megyek aludni.-majd el is viharzott.
-Mi baja?-nézett a fiú értetlenül.
-Ron te olyan tapintatlan vagy!-förmedt rá Hermione.
-Ha nem haragszotok, szerintem én is megyek. Kimerítő volt ez a nap. Holnap találkozunk.-majd én is ott hagytam őket.
Igazából nem is voltam még álmos csak egyedül akartam lenni, így a kis toronyba mentem, ahol csendbe bámulhatom az eget. Csillagvizsgálónak hívják bár erre semmi nem utal.
Kiérve a torony tetejére hideg őszi levegő érte átmelegedett testem amitől megborzongtam. Lassan csúsztam le a földre miközben a falnak támaszkodtam és így kutattam az eget. Beletelt egy kis idő aztán a szemem sarkából egy alakot pillantottam meg.
-Hoztam neked pulcsit.-motyogta.
-Hát te mit keresel itt?-néztem rá.
-Volt egy megérzésem, hogy itt talállak. A bálon is az eget nézted így ide jöttem hátha.
-Nem kell, hogy utánam gyere. Miért jöttél?
-Nem láttalak a körletünkbe. Gondoltam megkereslek.-túrt a hajába idegesen.
-De az sem kell, hogy megkeress! Nem tudom milyen beteg játékot űzöl most és azt sem, hogy mivel akarsz megszivatni, de hagyj békén Draco!-álltam fel és hagytam ott. Ennyit a békés estéről, így visszamentem a szobámba ahol végre egyedül lehettem.