Vissza hozzád

Part 2

A két fiú teletömött szájjal nézett ránk szinte egyszerre mikor Hermione kinyitotta a kabin ajtaját.
-Vendégünk van.-mosolygott a lány és lepuhhant a szemüveges mellé.
-Sziasztok.-intettem félénken még mindíg az ajtóban állva. A két fiú csak mosolyogva integetett, de lehet jobb is volt így, mert ha szóra nyitották volna szájukat tuti kiesik a fele annak amit betömtek.
-Mire vársz? Ülj csak le.-invitált beljebb a lány mire én helyet is foglaltam a vörös fiú mellett aki sietősen rágott.
-Ronald Weasly. De hívj csak Ronnak.-nyújtotta kezét a vörös.
-Rose Black.-mosolyogtam rá kedvesen.
-Harry Potter.-mondta a szemüveges, mire aprót bólintottam.
-Köszönöm, hogy ide ülhettem, azok ott hárman borzasztóak voltak.
-Biztosan Melfoyék. A tesóimtól sokat hallottam a családjukról. És a fiuk is most kezdi a Roxfortot.-mondta Ron.
-Nehéz téged komolyan venni. Tiszta csoki meg cukor az arcod.-mondta szigorúan Hermione.
Az úton sokat beszélgettünk arról, hogy mennyire várjuk az iskolát és szót ejtettünk magunkról is.
Ronnak például sok tesója van és a háziállata egy patkány. Hermione mugli családból származik, amiről kicsit többet is szeretnék tudni. Az apám soha nem engedné meg, hogy érdeklődjek irántuk. Semmi féle kapcsolatba nem kerülhetek mugli félével. És aztán ott ült a kis csendes Harry Potter, akinek a szüleit megölte tudjuk ki. Sosem hittem volna, hogy egyszer a túlélővel fogok beszélni. Ahogy azt sem hittem, hogy egy lépcső alatti tároló volt a "szobája".
Lassan be is siklottunk az állomasra, ahol a kastély teljes képe tárult elénk. Egészen addig amíg le nem szálltunk. Mert utána egy hatalmas szakállas férfi állta szemünk útját.
-Első évesek körém!- kiabálta és hangja nagyobb volt mint termete.- A nevem Hagrid és én mutatom nektek az utat a Roxfortba. Ne maradjatok le.-azzal hátat is fordított és óriás lépéseivel csak szaporán értük utól. Víz felé közeledtünk aminek a tükrében az összes Roxfortból áradó fény csak úgy csillogott. Nagyjából tíz perc alatt értünk oda egy tóhoz a lombok közötti eldugott úton, de a látvány mindent megért. Zavartalan kilátás tárult elénk az iskolánkra, előtte a vízzel amin varázs csónakok közeledtek felénk. Ritkán látni ilyen szépet. Bámészkodásom alatt elvesztettem Ronékat. Minnél hamarabb meg szerettem volna őket találni, így körbe fordultam egy párszor saját tengelyem körül a tömeget vizslatva.
-Szia bárányka. Eltévedtél?-szólt az ismerős hang. Hirtelen eluralkodott rajtam a kétségbeesés, de gyorsan el is illant ahogy csatlósai nevetését meghallottam.
-Rose a nevem, nem pedig bárányka.-fordultam felé szúrós tekintettel.
-Hujjuj! Ez egy mérges bárány.-nevettek tovább a szőke megszólalásán.
-Rose! Hát itt vagy.-lépett mellém Ron.
-Nézzétek már pasija is van.-nevettek mindannyian.
-Hahó! Mi folyik ott hátul?-lépett közelebb hozzánk Hagrid.
-Gondolhattam volna.-nézett a szökére mire az csak lesütötte szemét. Szóval ki is a bárányka?
-Mindenki a csónakokba! Beszállás! Egy csónakba maximum négy ember fér el!-kiálltotta az óriás úgy, hogy mindenki hallja. Én Harryékkel ültem egy csónakba és így az egész ide vezető utat együtt tettük meg. Vajon ez egy új barátság kezdete? Ilyen egyszerű lenne? Az apám soha nem engedte, hogy barátaim legyenek mert az csak időpazarlás. Kevesebb idő jutott volna a tanulásra. És elmondása szerint ő azért dolgozik keményen, hogy én is keményen dolgozhassak tanulmányaimon. Szeretné ha sikeres lennék és átvenném a helyét a Mágiaügyi Minisztériumban. Sosem beszél róla, hogy mit csinál mert titkos. De így honnan tudnám, hogy szeretnék-e nyomdokaiba lépni. Mondjuk a neve nem rossz. Rejtély-és Minisztériumügyi Főosztaly. Ilyen gondolatok cikáztak a fejemben amíg meg nem érkeztünk a Nagy terem ajtajához ahova Hagrid vezetett minket.
-Köszönöm Hagrid. Mostmár elmehet.-lépett mellé egy idősebb nő hosszú zöld ruhában, majd megköszörülte torkát.-Üdvözlok mindenki a Roxfort Boszorkány- és Varázsló Szakiskolában. Felhívom mindenki figyelmét, hogy a házirend nem betartása súlyos következményeket von maga után. Szeretném ha ehez mindenki tartaná magát a ma estétől. Már csak kettő perc és bevonulunk. Beosztást kaptok a házatokba és utána mindenkit útba igazítanak. -darálta gyorsan a hölgy de én alig tudtam figyelni az izgalomtól. Még mindíg nem hiszem el, hogy itt vagyok.