Vissza hozzád

Part6

Egy fa alatt ültünk le és Ronból úgy dőlt közben a szó, mintha évekig magában kellett volna tartania mindent.
-Hermione meg egész órán csak ott okoskodott és esküszöm, hogy csak összezavart.
-Én csak segíteni próbáltam mert láthatóan a pálcádat se bírtad rendesen megfogni.
-De én úgy tartom a pálcámat. Most a te hibádból buktunk öt pontot. Már bocsi Rose nagyon ügyes voltál, de simán én lehetett volna az első akinek sikerül, ha Hermione nem zavar be.
Mi Harryvel csak nevettünk mindazon amin ők ketten már megint vitáztak, mikor a könyvem mellőlem métereket repült.
-Stréber.-mondta Draco gúnyosan és rám se nézve tovább sétált. Nekem hirtelen borult el az agyam és előkaptam a pálcámat, amivel az imént tanult varázslatot gyakoroltam Melfoyon.
-Rose könyörgöm neked tegyél le.-sikítozott úgy mint egy kislány.
-A ne érj hozzám, rám és a cuccaimra is érvényes. És ugyebár azt mondtam, ha hozzám érsz eltöröm a kezed.-a mondtat zárásával visszaesett a földre ahonnan gyorsan fel is állt.
-Ezzel nincs vege Black.-nézett még hátra, aztán kivergődött abból a kisebb tömegből akik kíváncsian álltak minket körbe.
-Ez nagyon király volt Rose!-állt mellém Ron.
-Valóban bátor dolog volt, de meggondolatlanul cselekedtél. Ennek következménye is lehet ha valaki beköp.-anyáskodott Hermione.
A szünetnek lassan vége volt és indultam is a következő órámra ahol csak Mardekárosak voltak. Repüléstan Hoock profeszorral. Soha életmben eddig nem ültem seprűn és kicsit tartottam is tőle, mert versenyeken láttam már milyen gyorsan mennek vele. Hozzá kell tennem, hogy nem feltétlen tartom biztonságosnak sem.
-Üdvözlök mindenki az első óránkon. Csodás napunk van a repüléshez, de ma nem fogunk seprűre ülni.-ettől a mondattól kicsit megnyugodtam és hozzá is láttam a feladathoz amit az előbb kaptunk. A földre helyezett seprűnket kellett úgy felemelnünk, hogy nem hajolunk le érte. A feladathoz a legfontosabb a koncentráció és a roppant egyszerű szó amit nem neveznék varázs szónak a "Fel!". Az összes elsős Mardekáros ezt a szót ismételgette szinte megállás nélkül.
-Fel!-próbálkoztam vagy ezredjére és éppen csak megmoztult a seprűm. Mögöttem a Melfoy fiú a két tökfejű cimborájával rajtam kuncogtak, amiért mérgelődtem, hogy nem sikerül. Egyszerübb lenne rájuk fogni, mert tényleg zavarnak. De az én hibám, hogy nem tudok koncentrálni.
-Azta Draco. Sikerült.- mondta a mellette álló.
-Látom te féleszű.- morgott rá Melfoy mire rájuk kaptam tekintetem. Ez nem lehet. Öntelt vigyorral állt ott és szinte várta, hogy megtapsolják és a magasba emeljék.
-Látod Black, így kell csinálni.-vigyorgott rám mire morcosan vissza fordultam.
Igazából az érkezésünktől fogva a mai napunk végéig részben leírja azt, hogy mi történt velem ebben az évben és a következőben is. A barátságunk Harryékkel csak erősebb és mélyebb, ahogy azt szerettem volna. Végre azt érzem, hogy tartozok valahova és azért szeretnek aki vagyok. Az idegesítő kis Mardekáros, csak nagyobb lett és még idegesítőbb. Az idő nagy részét azzal töltöttük az évben, hogy ő kiszúrt velem én pedig próbáltam visszaadni. A családdal minden héten baglyot küldünk és egyre kevésbé szeretek hazajárni az otthoni helyzet miatt. Igazából a bagolyból havi egy is sok lenne, pedig az elején izgatott voltam.