Vissza hozzád

Part 1

Ugye ismerős az az érzés mikor a napok egybe folynak?
Mikor minden nap fél hétkor beszűrődnek az első napsugarak és nyolckor már érzed a reggeli illatát? Na ez a nap is így indult, pont mint hetekkel ezelőtt, de valami mégis más ezen a reggelen. A bőröndjeim egy kupacban állnak a szobám ajtaja mellett és még az erős fény sem bántja úgy a szemem. Ez a nap más lesz. Ma fogom átlépni először a Roxfort kapuit. Ennek tudatában, hamarabb keltem ki a meleg ágyból és egy gyors tusolás után szaladtam is a konyhába, ahol éppen főtt a friss kávé.
-Jóreggel anya. Jóreggelt apa.- nyomtam egy puszit az arcukra.
-Jóreggelt drágám. Milyen vidám valaki korán reggel.-kuncogott anya. Édesanyám Helga Black, a varázsvilág egyik legkiemelkedőbb boszorkánya, aki feladta minisztériumi karrierjét a születésemkor. Fantasztikus varázslatokat ismer, amiből egy párat már meg is mutatott. Édesapám Lucas Black, roppant szigorú és komoly férfi, akit nem könnyű lenyűgözni. Nagyon fontos ember a Minisztériumban és minden idejét kitölti a munka. A szüleim mind a ketten a Mardekár ház büszke tanulói voltak, így nem meglepő, hogy engem is oda szánnak.
A napunk viszonylag kapkodós volt az indulás előtt. Újra átnéztük a bőröndjeimet és megvettük a szükséges holmikat.
-Mikor is indul a vonatod?-kérdezte apa.
-Kettőkor.
-És mikor kezdődik a ceremónia?
-Ötkor. Akkor derül ki melyik házba kerülök.-mondtam izgatottan.
-Remek. Küldj egy baglyot, ha már beosztottak a szobádba. Én sajnos most az állomásra sem tudok veletek menni.-mondta érzéstelen arccal.
-Semmi baj apa. Tudom, hogy nagyon fontos munkád van. Megértem.-mondtam szomorúan majd anyuval indultunk is a vonathoz. Az út szinte kellemetlenül csendes volt, de gyorsan eltelt.
9 3/4 5.vagon 28-as szék. Ez állt a jegyemen.
-Izgulsz kincsem?-kérdezte anya mosolygósan.
-El sem tudom mondani mennyire.-szorongattam a bőröndöt.
-Semmi baj nem lesz hidd el. Vigyázni fognak rátok. Minden héten küldünk baglyot és hipp-hopp itt lesz a Karácsony.-bíztatott még mindig vidáman, de én nem tudtam ezt a mosolyt magamra erőltetni.
-Hiányozni fogtok.-mondtam könnyes szemekkel.
-Te is nekünk Rose drágám, de most szaladj le ne késd a vonatot.-ölelt át szorosan és puszit nyomott a fejemre.
-Szeretlek anya.-majd kibújtam az öleléséből és felszálltam az 5.kocsira. Szerencsére gyorsan meg lett a székem ami pont a peronra nézett. Ahogy leültem már indultunk is, de még volt időm integetni kísérőmnek. Mikor elhagytuk az állomást könnyes szemmel dőltem hátra az ülésembe.
-Húzás a helyemről mielőtt még össze nem sírod.-szólt mögülem egy hang.
-A jegyemen az áll, hogy ez az én helyem.-mondtam miközbe rá se néztem.
-Mutasd csak!-utasított, miközbe a vállamnál fogva fordított maga felé. Minden bizonnyal ő is első éves lehet. Velem egykorúnak tűnő tejfölszőke kékszemű fiúcska. Mindaddig helyesnek tűnik amíg meg nem szólal.
-Itt van.-adtam át neki a jegyem mire ő össze is tépte.
-Jajj ez a jegyed volt? Azt hittem egy szerelmes levél amit már előlre megírtál.-röhögött össze a másik két fiúval akik szinte rátapadtak a szőkére. Én ott maradtam szavak nélkül így inkább visszafordultam az ablak felé.
-Hé te!-kiálltott rám a szőke.
-Mi ez a hangoskodás? Három kabinnal odébb is hallani, hogy valaki kiabál.-jött oda egy szőke göndör hajú lány.
-Ez a kis nyomi elfoglalta a helyünk.-mutogatott az egyik tapadós.
-Igaz ez?-kérdezte a lány, mire válaszul csak megráztam a fejem.
-Gyere velem és hozd a cuccod.-mondta a göndör és én követtem az utasítását. A fiúk csak röhögtek, mint akik jól végezték a dolgukat.
-Gyere csak nyugodtan, nálunk van még hely. És ne foglalkozz velük, ők ilyenek.
-Köszönöm hogy segítettél.-mondtam megszeppenve.
-Ugyan már, bárki megtette volna. Amúgy Hermione Granger.-nyújtotta a kezét.
-Rose Black.-mosolyogtam vissza kedvesen.
-Ez itt a kabinunk. A fiúk lököttek, de jobb mint azok ott hárman.-kuncogott mire nekem is őszintébb lett a mosolyom. Ahogy beléptem a két fiú megdöbbenve nézett felénk csokis arccal. Ettől a látványtól sokkal jobb kedvem lett és bíztam benne, hogy ez a vonat út megváltoztatja a kapcsolataimat.