Nekem nem is lenne szabad itt lennem. Miért jöttem el ezzel a fiúval?
-Táncolunk?-nyújtotta kezét a szőke. Minden gondolkodás nélkül tettem a kezem a kezébe, mintha az agyam és a testem nem működnének együtt. Lassan húzott magához, minden apró mozdulatra ügyelve és kíváncsian fürkészte a határaimat. Óvatosan csúsztatta kezeit le a derekamhoz, hogy ezzel még közelebb húzhasson. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem volt jó, de ez inkább az ital hatása mintsem érzelmek.
-Nem kéne már mennünk?-távolodtam el kicsit.
-Nem érzed jól magad Kedvesem?-húzta édes mosolyra a száját.Miről beszélek?
-De igen csak nem akarom, hogy a szüleim keressenek.-léptem távolabb.
-Ha ezt szeretnéd.-ment enyhén feldúltan az ajtóhoz, hogy kinyissa.
-Köszönöm.-vonultam ki az ajtón és szó nélkül mentünk vissza a bálterembe, ahol még mindig elég sokan voltak ahoz, hogy haza induljunk így a tömeg helyett újból a magányos teraszt választottam. Jót is tett a kótyagos fejemnek a hűvös éjszakai levegő, volt közbe időm gondolkodni. Határozottan helyesen cselekedtem mikor kisétáltam a Melfoy fiú csapdájából. Nem is tudom miért gondoltam hogy jó ötlet vele menni vagy egyáltalán szóba állni vele. Hosszas egyedül töltött idő után édesanyám jött ki hozzám, hogy indulunk haza. Gyorsan a bejárati ajtó előtt állt a Black és a Melfoy család egy búcsúzásra.
-Köszönjük, hogy eljöttetek. Nagyon sokat jelent ez nekünk.-simogatta vállamat Mrs.Melfoy.
-Ugyan. Mi köszönjük mégegyszer, hogy itt lehettünk.-válaszolt anyám kedvesen. A két családfő szúrós tekintettel pillantgattak egymásra aprót bólintva az utolsónál. Mielőtt kiléptünk a házból még visszaköszöntünk, de én csak Dracot tudtam nézni akinek az arcán nem volt semmi. Mintha semmi nem történt volna az este.
A hazafele vezető úton nem nagyon szóltunk egymáshoz, szinte tapintható volt a feszültség. Nem mertem megkérdezni az okát főleg, hogy apámtól jött a negatív energia, így csak reménykedtem, hogy mihamarabb haza érünk.
Mikor megérkeztünk elvégeztem az esti teendőket és alvás helyett a csillaglesést
választottam. Annyira a gondolataimba merültem közbe, hogy ezt a szokást valószínű akkor is tartom mikor visszamegyek a Roxfortba. Ágyba már csak akkor kerültem, mikor már szinte nem is látta az álmosságtól.
YOU ARE READING
Vissza hozzád
Fanfiction"-Draco ne!-könyörögtem sírva. -Te leszel a következő Black!-köpködte a szavakat amiket hallani akartak, mikor megcsillant az első könnycsepp szemében. Annyi idő után újra itt van Ő." 🍏🐍
