Vissza hozzád

Part 5

-Soha!- kiáltottam el magam miközben felültem az ágyon. A testem verejtékben úszott a széttúrt ágyon. Nem az első alkalom, hogy ilyeneket állmodok. A többségének semmi értelme és borzasztó zavaros, mégis olyan hatással van rám mint tíz rémálom egyszerre. Szemem szarkából szomorúan realizálom, hogy még csak hajnali öt óra van, de az álom után úgy pattant ki a szemem, mintha egy egész téli álmot aludtam volna. Időm annyi mint a tenger így elkezdtem készülődni. Először a zuhanyzót vettem célba, aztán következhetett a hajam ami a párának köszönhetően göndör tincseket formált. Nem szerettem soha az eredeti hajszínem és a formáját se. Születésem óta döndör tejfőlszőke a hajam és kék a szemem. Mivel soha nem voltam népszerű, a göndőr hajba nagyon könnyen bele tudtak ragasztani bármit, a színe miatt pedig rendszeresen festékes egyes órák után. Így az idő múlásával vasalni kezdtem és barnára festettem, hogy kevesebb esélyt adjak a piszkálódásra. Mindezek után a kinézetem miatt csúfoltak, mert csúnya az akinek barna haja és kék szeme van. Szerencsére túl vagyok már ezeken az időkön így most azon leszek, hogy ez ne ismétlődhessen meg. Kezdhetném is mondjuk a Melfoy fiú megleckéztetésével. Első órán a lebegtető bűbájt tanuljuk majd meg, ha a könyv szerint haladunk. Ez a varázslat még akár hasznomra is válhat. Ennek tudatában izgatottan létem vissza a szobámba, ahol kiválasztottam aznapi ruhámat. Egy fekete térd zoknit választottam szürke kockás szoknyával a színben hozzá illő szürke pulcsival, ami alatt egy fehér inget viseltem a Mardekár színeiben pompázó nyakkendővel. Végezetül magamra kaptam a talátomat és az első órára szükséges könyvemmel indultam reggelizni.
-Bárányka!-te kelletél a reggelemhez Melfoy. Próbáltam kizárni mindent és folytatni a lágy rántottámat vajas pirítóssal.
-Tán a füleden ülsz Black?-bökött bele államba.
-Hallom, hogy beszélsz csak nem érdekel. Ez az egyik. A másik, hogy nem bárányka a nevem, tehát ha akarsz valamit a nevemen szólíts. És ha mégegyszer hozzám érsz eltöröm a kezed.-szórtam neki a szavakat olyan stílusban ami egy cseppet sem vall rám.
-Huuu.- böktek egymás oldalába a felsőbb éves fiúk akik körülöttünk voltak. Draco enyhén vörös fejjel, de emelt orral távozott egy szó nélkül csatlósaival együtt. Szerencsére a reggelinél nem egymás közelében ültünk így nem kellett még csak látnom se, ellenben első óran teljesen szembe ült velem. A teremben egymás felé néző padok amik soronként magasabban voltak, hogy középen mindenki jól láthassa a tanárt. A csoportunkban voltak Mardekárosak, Hollóhátosak és Griffendélesek is. Szerencsére Harryék is ezen az órán voltak így oda ültem közéjük. Úgy látszik a mai az én napomnak ígérkezik, mert valóban a lebegtető bűbájt fogjuk tanulni. Hernione szinte egész órán Ront próbálta oktatni arról, hogy rosszul ejti a varázsigét, miközben körülöttük mindenki próbálkozott.
-Wingardium Leviosa.- suhintottam a pálcámmal mire a toll lebegni kezdett és én voltam az első akinek sikerült a varázslat. Igaz Hermione tanácsai Ronnak sokat segítettek nekem, de ők túlzottam elfoglaltak voltak az elmélettel a cselekvés helyett.
-Nagyszerű munka Rose! Öt pont a Mardekárnak!- mondta Flitwick professzor, mire hatalmas mosoly ült ki arcomra. Az órának hamarosan vége lett és kiültünk az udvarra beszélgetni. Gyönyörű idő van kint, valaki mégis képes elrontani.