A falon túli szabadság / Attack on titan ff. /

29.

- Semmi baj, Csillagom - próbálta megnyugtatni az egyre rosszabb állapotban lévő lányt. - Minden rendben van.

- Nem, nincs! - nyöszörögte már sírva Kim.

Hanji leültette kishúgát a tőlük nem messze lévő padra. Teljes figyelmét a pánikoló lányra fordította, így mikor Levi melléjük lépett, a nő azonnal összerezzent, de amint meglátta, hogy ki áll mellette, nyomban megnyugodott. Ennek mélyen legbelül nagyon örült a Hadnagy. Leült a lány másik oldalára és megnyugtatás képpen a remegő vállára tette a kezét. Két kicsi gyermekük is aggódva nézték a nénikéjüket.

Szépen lassan csillapodni kezdett a lány egyenetlen légzése. Feje kezdett kitisztulni, könnyeinek áradata apadni látszott, jelezve ezzel a kis családnak, hogy lassan megnyugszik.

- Jobban vagy, Kölyök? - kérdezte kis idő múlva Levi. Kim mély levegőt vett és könnyeit egy határozott mozdulattal letörölve, amennyire csak lehetett, magabiztosan bólintott.

- Gyertek, menjünk vissza - állt fel a padról Hanji.

- Hanji - szólt utána Levi és óvatosan megfogta a kezét, ezzel megállítva a nőt, aki ekkor, mióta csak származásuk kiderült, először, a férje szemébe nézett. - Semmi baj. Megértem.

- Sajnálom - suttogta a nő. - E... El akartam mondani, csak.. csak...

A szeme sarkában apró könnycseppek jelentek meg. A túlcsorduló érzelmei hatására nem is tudta visszatartani őket. Levi szabad kezével óvatosan letörölte a parányi cseppeket felesége arcáról. Ez az aprócska gesztus újra mosolyt csalt Hanji arcára. Egy hirtelen ötlettől vezérelve közelebb hajolt és megcsókolta férjét, aki örömmel viszonozta azt. A gyerekek pedig megnyugodtak, hogy immár biztosan megtört a jég a két szülő között.

°°°

- Megjöttek már? Valaki látta őket? Szerintetek va...

- Eren! - vágott a pánikoló fiú szavába Mikasa. - A Hadnagy azt mondta, hogy jöjjünk vissza és ne mászkáljunk sehova, amíg vissza nem értek. Az, hogy idegeskedsz, nem fog semmin sem változtatni. Bízz bennük. Ők a családja. Biztosan rendben van minden.

Pontosan ebben a pillanatban meghallották Szellő ismerős nyerítését. A hirtelen hang hatására mind odafordultak. A fiatalok megkönnyebbültek, mikor meglátták barátnőjüket. A lány elgondolkodva nézett maga elé. Révületéből végül a felé rohanó barátai zökkentették ki. A három barát szoros ölelésbe vonta egymást.

Mikor elengedték egymást, Kim komoly arccal a csapat elé állt és vérbeli nemesként, a kellő határozottsággal és kecsességgel beszélni kezdett.

- Tisztában vagyok azzal, hogy a nemrég tett kijelentésem kavart némi port mindannyiótokban. Világos, hogy mindenkinek vannak kérdései, amelyekre választ szeretne kapni. Mivel sok és sokféle válasszal tartozom, úgy vélem segítené a megértést, ha mind meglátogatnánk egy különleges helyet, ahol már régen nem járt egy családtagunk sem. Nem kell aggódni, nincs kifejezetten messze. Azt javaslom, hogy mindenki öltözzön át valamint kényelmesebb öltözékbe és fél óra múlva találkozzunk ugyanitt.

Ahogy befejezte a mondandóját, elindult a kastély felé. A meglepett társaság egy darabig csak bámult utána, majd követték.

°°°

Kim ismét a tiszteletet parancsoló, elegáns öltözékében állt az épület előtt, a többieket várva. A haját ismét kiengedte, kivéve azt a néhány hátra tűzött tincsét, ezzel tovább erősítve külsejével nemesi mivoltát.

Nővére is egy kicsit elegánsabban öltözött fel, mint általában. Egy hófehér inget és egy sötétkék, elegáns szoknyát viselt. A haját most egy rendezett kontyba fogta, ami igazán eltért a hétköznapi hajviseletétől. A drasztikus változást Oluo amint meglátta, szóvá is tette.