Magnus Chase and The Sword of Summer (A Nyár Kardja)

25. A temetési igazgatóm viccesen öltöztet fel engem

Egy jó dolog a hajléktalanságban: tudtam hol találok ingyen ruhákat. Hearth és én lerohantunk egy jótékonysági drop boxot a Charlesgate-en, hogy ne kelljen PJ-ben mászkálnom a városban. Hamarosan kőmosott farmerben, vadászkabátban és lyukas pólóban pompáztam. Jobban hasonlítottam Kurt Cobainre, mint valaha, de kétlem, hogy Cobain valaha is hordott volna olyan inget, amelyen ez állt: WIGGLES ROCK & ROLL PRESCHOOL TOUR! Az volt az igazán zavaró, hogy az én méretemben készítettek ilyen ingeket.

Feltartottam a szállodában kapott kardomat. 'Hearth, mi lesz ezzel? Kétlem, hogy a zsaruknak tetszeni fog, ha egy három méteres pengével mászkálok.'

Glamour, jelelte Hearth. Rögzítsd az övedhez.

Amint megtettem, a fegyver összezsugorodott, és egy egyszerű lánchurokká olvadt, ami csak valamivel volt kevésbé divatos, mint a Wiggles póló.

'Remek' mondtam. 'Mostmár teljes a megaláztatásom.'

Még mindig kard, jelelte Hearth. A halandók nem jók abban, hogy mágikus dolgokat lássanak. Jég és tűz közötti köd, G-i-n-n-u-n g-a-g-a-p. Elhomályosítja a látszatot. Nehezen magyarázható jelekkel.

'Rendben.' Eszembe jutott, amit Gunilla mesélt a jég és a tűz között kialakuló világokról, és arról, hogy Frey hogyan képviselte a köztük lévő mérsékelt övet. Úgy tűnik azonban, hogy Frey gyermekei nem örökölték azt a veleszületett megértést, hogy ez mit is jelent.

Újra elolvastam a gyászjelentésemet a temetkezési vállalat cíkkében. 'Menjünk, tegyük tiszteletünket értem.'

Hosszú, hideg séta volt. A hőmérséklet nem zavart, de Hearth megborzongott a bőrkabátjában. Az ajka megrepedt és hámlott. Az orra folyt. Az összes fantasy könyvből és filmből, amit a középiskolában felfaltam, olyan benyomásom volt, hogy az elfek földöntúli szépségű nemes lények. Hearthstone inkább úgy nézett ki, mint egy vérszegény egyetemista gyerek, aki néhány hete nem evett.

Mégis… kezdtem észrevenni rajta nem emberi részleteket. Pupillái furcsán tükröződtek, akár egy macskáé. Áttetsző bőre alatt erei inkább zöldek, mint kékek. És kócos külseje ellenére sem olyan bűzlött, mint egy átlagos hajléktalan – testszag, alkohol, áporodott zsír. Inkább fenyőtű és fafüst illata volt. Hogy nem vettem észre korábban?

Kérdezni akartam tőle a tündékről, de a járás és a jelbeszéd nem keveredik. Hearth mozgás közben sem tudott nagyon jól olvasni az ajakról. Valójában ez tetszett. Nem lehetett többfeladatos munkát végezni, miközben beszélsz vele. A párbeszéd száz százalékos összpontosítást igényelt. Ha minden beszélgetés ilyen lenne, akkor szerintem az emberek nem mondanának annyi hülyeséget.

A Copley Square mellett haladtunk, amikor berántott egy irodaház ajtajába.

Gómez, jelelte. Várj.

Gómez zsaru volt, aki látásból ismert minket. Nem tudta az igazi nevemet, de ha látott volna egy képet rólam a hírekben, nehezen tudnám megmagyarázni, miért nem haltam meg. Ráadásul Gómez nem volt a legbarátságosabb srác.

Megkopogtattam Hearth vállát, hogy felfigyeljek rám. 'Milyen... honnan származol?'

Hearth arckifejezése óvatossá vált. Alfheim nem annyira más. Csak világosabb. Nincs éjszaka.

'Nincs éjszaka… mármint soha?'

Nincs éjszaka. Amikor először láttam naplementét…

Habozott, majd mindkét kezét a mellkasa elé tárta, mintha szívrohamot kapott volna: a félelem jele.