Magnus Chase and The Sword of Summer (A Nyár Kardja)

17. Nem kértem bicepszet

Nem sokat aludtam. Biztos, hogy nem álmodtam a dicsőséges halálról. Ott voltam, már megtörtént.

Amíg vacsoráztam, a kanapémat visszatették és megjavították. Ráültem, és végiglapoztam a régi, skandináv mitológiás gyerekkönyvemet, de nem sok volt benne Freyről. Az egyik apró képen egy szőke, tunikás srác látható az erdőben, oldalán egy szőke hölgy, a lábuknál pedig egy pár macska játszik.

Frey a tavasz és a nyár istene volt! olvastam el. Valamint gazdagságé, a bőségé és a termékenységé. Ikertestvére, Freya, a szerelem istennője nagyon csinos volt! És voltak macskái!

Félredobtam a könyvet. Nagyszerű. Apám egy D-listás isten volt, aki az erdőben hancúrozott. Valószínűleg az előző szezon elején kiesett a Dancing with the Asgardians-ból.

Összetört, hogy ezt megtudtam? Nem igazán. Lehet, hogy nem hiszed el, de apám kiléte soha nem volt nagy gond számomra. Nem mintha valaha is hiányosnak éreztem volna magam – például ha ismerném az apámat, értelme lenne az életemnek. Tudtam, ki vagyok. Natalie Chase fia voltam. Ami az élet értelmét illeti... Túl sok furcsaságot láttam ahhoz, hogy ez megrázzon.

Ennek ellenére sok elem volt a nem értem-listámon. A legelső: hogyan lehet egy hajléktalan gyereknek olyan apukája, aki a bőség és a gazdagság istene volt? Ez egy kegyetlen vicc.

Illetve miért venne célba egy olyan rosszfiú, mint Surt? Ha ő Muspellheim ura, nem kellene érdekesebb hősöket választania? Olyanokat, mint Thor gyerekei? Az apjuknak legalább volt saját filmje. Freynek még saját macskái sem voltak. Kölcsön kellett kérnie a nővérétől.

És a Nyár Kardja... Feltéve, hogy ez az a penge, amit a Charles folyóból húztam ki, hogyan került oda? Miért volt ez olyan fontos? Randolph bácsi évek óta kereste. Sam utolsó szavai hozzám azok voltak, hogy találjam meg a kardot. Ha az apámé lett volna, és az apám egy halhatatlan isten, miért hagyta, hogy a fegyvere ezer évig a folyó fenekén legyen?

Az üres kandallóra bámultam. Folyamatosan a Nornok szavai kavarogtak a fejemben, bár szerettem volna elfelejteni őket.

A farkas hírnöke. Eszembe jutott, mit is jelent a hírnök: valami, ami egy hatalmas erő érkezését jelzi, például egy ajtónálló, aki bejelenti az elnököt, vagy egy vörös ég egy hurrikán előtt. Nem akartam a farkas hírnöke lenni. Elég farkast láttam ahhoz, hogy az egy örök életen át kitartson. A fagylalt vagy a falafel hírnöke akartam lenni.

Tévesen választott, tévesen megölt

Kicsit későn jöttek rá. Egy rohadt einherji voltam. A nevem ott van az ajtón. Van kulcsom a minibárhoz.

Egy hős, akit Valhalla nem tartalmazhat

Ez a sor jobban tetszett. Talán ez azt jelentette, hogy elmehetek innen. Vagy lehet, hogy a   thane-ok elpárologtatnak egy fénykitörésben, vagy megetetnek a varázslatos kecskéjükkel.

Kilenc napig a napnak keletre kell mennie

Ere, a Nyár Kardja feloldja a fenevadat

Ezek a sorok zavartak a legjobban. Legutóbb, amikor ellenőriztem, a nap keletről nyugatra ment. És ki a vadállat? Én egy farkasra tippeltem, mert a fenevad mindig egy büdös farkas. Ha a kardnak el kell eresztenie a farkast, a kardnak elveszettnek kell maradnia.

Valami emlék nyaggatott engem... egy megkötözött farkas. A mitológiai gyerekkönyvet bámultam, félig kísértve, hogy újra elővegyem. De már így is elég nyugtalan voltam.

Magnus, figyelj rám, mondta Sam. Meg kell találnod a kardot. Meg kell állítanod őket.

Rosszul éreztem magam Samirah al-Abbas miatt. Még mindig dühös voltam, amiért idehozott, különösen, ha tévedésből történt, de nem akartam látni, ahogy kirúgják a Valkűrök közül, egy megvágott videó miatt, amitől úgy festettem, mint egy idióta. (Oké, a szokásosnál is jobban.)