Magnus Chase and The Sword of Summer (A Nyár Kardja)

10. A szobám nem is olyan rossz

Nem nagyon figyeltem, miközben Hunting végigvezetett a szállodán. Úgy éreztem magam, mintha ötvenszer megpörgettek volna, aztán kiengedtek volna egy cirkusz közepére, és azt mondták volna, hogy érezzem jól magam.

Minden terem, amelyen keresztül sétáltunk, úgy tűnt nagyobb, mint az előző. A legtöbb szállóvendég úgy nézett ki, mint a középiskolások, bár néhányan kissé idősebbnek látszottak. A fiúk és a lányok kis csoportokban ültek együtt, kandallók előtt heverészve, sokféle nyelven csevegve, harapnivalót ettek vagy társasjátékokat, például sakkot és Scrabble-t játszottak.
Oldalra pillantva társalgókat, biliárdasztalokat, flippereket vettem észre gépeket, egy régimódi videójátékot és valami olyasmit, ami úgy nézett ki, mint egy vaslány a kínzókamrából.

A személyzet tagjai sötétzöld ingben mentek beköltözött a vendégek közé, tányérokat és italokat hoztak. Amennyire meg tudtam állapítani, az összes szerver bivalyerős női harcos volt, pajzsokkal a hátukon, karddal vagy fejszével az övükön, ami a szolgáltatóiparban nem túl gyakori dolog.

Egy felfegyverzett pincérnő ment el mellettem egy gőzölgő tányér tavaszi tekerccsel.
A gyomrom megkordult.

'Hogy lehetek éhes, ha már meghaltam?' kérdeztem Hundingtól. 'Ezek közül az emberek közül senki sem tűnik halottnak.'

Hunding vállat vont. 'Nos, itt vannak halottak és halottak. Gondolj a Valhallára inkább úgy, mint egy újjáéledésre. Te most az egyik einherjar vagy.'

Úgy ejtette ki a szót, mint in-HAIR-yar.

'Einherjar' ismételtem. 'Csak úgy legördüljön le a nyelvedről.'

'Igen. Egyes számban: einherji.' Úgy mondta, mint a HAIR-yee. 'Mi vagyunk a kiválasztottak Odin katonái az örök hadseregében. Az einherjar szót általában úgy fordítják, hogy magányos harcosok, de ez nem igazán ragadja meg a jelentését. Inkább... az egykori harcosok – a harcosok, akik bátran harcolt az utolsó percükben, és bátran küzdeni fognak újra a Végzet Napján. Bukj le'

'Mi? Most?'

'Nem. Most bukj le!'

Hunding lelökött, aztán egy lándzsa elrepült el felettem. Beleállt egy fickóba, aki a legközelebbi kanapén ül, azonnal megölve őt. Italok, dobókocka és Monopoly pénz repült mindenhová. Azok az emberek, akik körülötte voltak és játszottak felálltak, enyhén bosszúsnak látszottak, és dühösen meredtek oda ahonnan a lándzsa jött.

'Láttam, John Red Hand!' kiabálta Hunding. 'A társalgó egy semleges terület!'

A biliárdteremből valaki nevetett és visszakiabált... svédül? De nem hangzott túlságosan megbánónak.

'Mindegy.' Hunding folytatta a sétát, mintha mi sem történt volna. – 'Itt vannak a liftek.'

'Várj' mondtam.  'Azt a fickót éppen egy lándzsával gyilkolták meg. Nem csinálsz semmit?'

'Ó, a farkasok majd feltakarítanak.'

A pulzusom megduplázódott. 'Farkasok?'

Bizony, míg a monopoly játékosai válogatták a magukat kártyáit, egy pár szürke farkas a társalgóba ment, megragadták a halott lábát, és magukkal rántották, a lándzsa még mindig kilógott a mellkasából. A vér nyoma azonnal elpárolgott. A perforált kanapé megjavította magát.

A legközelebbi cserepes növény mögé bújtam. Nem érdekel, hogy hangzik. A félelmem egyszerűen átvette fölöttem az irányítást. Ezeknek a farkasoknak nem voltak ragyogó kék szemei, mint azoknak az állatoknak, amelyek megtámadták a lakásomat, de mégis azt kívántam, bárcsak a túlvilágon kötöttem volna ki, ahol a kabalám egy futóegér volt.