Magnus Chase and The Sword of Summer (A Nyár Kardja)

4. Komolyan, a haver nem tud vezetni

Hallottál már rossz Bostoni sofőrökről? Nos ez az én Randolph bácsikám.
A csávó beült a BMW 528-ába és kilőtt a Commonwealth Avenue-n, figyelmen kívül hagyva a lámpákat, dudálva más autókra, szlalomozva egyik sávból a másikba.
-Kihagytál egy gyalogost -mondtam. - Nem akarsz visszamenni és elütni?
Randolph túl zavart volt ahhoz, hogy válaszoljon. Folyton az égre pillantott, mintha viharfelhőket keresne. Kilőtte a BMW-t az Exeter kereszteződésen.
-Szóval?- kérdeztem. -hová megyünk?
- A hídhoz.
Ezzel mindent megmagyarázott. Legalább húsz híd volt Boston környékén.
Végighúztam a kezem a fűtött bőrülésen. Talán hat hónap telt el azóta, hogy autóban ültem. Az utolsó egy szociális munkás Toyota volt. Előtte egy rendőrségi cirkáló. Mindkét alkalommal hamis nevet használtam és mindkét alkalommal megszöktem, de az elmúlt két évben az autók és a cellák egyenlővé váltak. Nem voltam benne biztos, hogy ma megváltozott a szerencsém.
Vártam, hogy Randolph válaszoljon minden felkavaró kérdésemre, például ó: Ki az apám? Ki ölte meg anyámat? Hogyan veszítette el a feleségét és a gyerekeit? Jelenleg hallucinál? Valóban  szegfűszeg-illatú kölnit kell használnia?
De jelenleg túlságosan el volt foglalva, hogy forgalmi katasztrófát okozzon.
Végül, hogy ne legyen csend megkérdeztem.
-Szóval, ki akar engem megölni?
Jobbra fordult az Arlingtonon. Körbejártuk a Közkertet, elhaladtunk George Washington lovas szobra, a gázlámpa oszlopai és a hóval borított sövények mellett. Kísértést éreztem, hogy kiszabaduljak a kocsiból, visszaszaladjak a hattyústóhoz, és elbújjak a hálózsákomba.
- Magnus - mondta Randolph -egész életemben az Észak-amerika-i skandinávok felfedezéseit tanulmányoztam.
-Wow, kösz- mondtam. - Ezzel szó szerint minden kérdésemet megválaszoltad.
Hirtelen Randolph nagyon emlékeztetett az anyámra. Ugyanazt a szúrós pillantástvetette rám, amivel azt üzente: Kölyök, elég a szarkazmusból. A hasonlóság miatt fájt a mellkasom.
- Rendben-mondtam.- Humorizálok. Skandináv felfedezés. A vikingekre gondolsz?
Randolph összerándult. - Nos… a Viking portyázót jelent. Ez inkább munkaköri leírás. Nem minden skandináv ember volt viking. De igen, azok a srácok.
- Leif Erikson szobra ... Ez azt jelenti, hogy a vikingek - ja, a skandinávok - fedezték fel Bostont? Azt hittem, a zarándokok voltak.
-Egyedül tarthatnék egy három órás előadást neked erről a témáról.
- Kérlek ne.
-Elég csak annyit mondani, hogy a skandinávok felfedezték Észak -Amerikát, sőt településeket építettek 1000 körül, közel ötszáz évvel Kolumbusz Kristóf előtt. A tudósok egyetértenek ebben.
-Ez nagy megkönnyebbülés. Utálom, amikor a tudósok nem értenek egyet.
- De senki sem tudja, milyen messzire hajózott a skandináv. Eljutottak a mai Egyesült Államok területére? Ez a Leif Erikson -szobor… ez volt az álomprojektje egy vágyakozó embernek az 1800-as években, egy Eben Horsford nevű embernek. Meg volt győződve arról, hogy Boston
Norumbega elveszett skandináv települése, a legtávolabbi felfedezési pont. Ösztöne, zsigeri érzése volt, de nem volt valódi bizonyítéka. A legtöbb történész őrültnek tüntette fel.
Jelentőségteljesen nézett rám.
-Hadd találgassak-mondtam.- Nem hiszed, hogy ő egy őrült.
Ellenálltam a késztetésnek, hogy azt mondjam: Kell, hogy higgyen valamiben az ember.
- Azok a térképek az asztalomon- mondta Randolph.- Azok a bizonyítékok. A kollégáim hamisítványoknak nevezték őket, de nem azok. A hírnevemmel fizettem érte.
És ezért kirúgtak a Harvardról gondoltam.
- A skandináv felfedezők idáig eljutottak - folytatta. -Kerestek valamit… és itt találták meg. Egyik hajójuk a közelben elsüllyedt. Évekig azt hittem, hogy a hajóroncs a Massachusetts -öbölben van. Mindent feláldoztam, hogy megtaláljam. Vettem saját hajót, elvittem a feleségemet, a gyerekeimet az expedíciókra. Utoljára ... - elhallgatott a hangja. -A vihar a semmiből jött, a tüzek ...
Úgy tűnt, nem szívesen osztana meg többet, de nekem az az általános elképzelésem támadt: elvesztette a családját a tengeren. Tényleg mindent megtett a bostoni vikingekkel kapcsolatos őrült elméletéért.
Rosszul éreztem magam a srác miatt. De nem akartam a következő áldozata lenni.
Megálltunk Boylston és Charles sarkán.
-Talán csak kimegyek innen.- Kipróbáltam a fogantyút. Az ajtó zárva volt a vezető oldaláról.
- Magnus, figyelj. Nem véletlen, hogy Bostonban születtél. Apád azt akarta, hogy találd meg, amit elveszített kétezer évvel ezelőtt.
Megugrott a lábam. -Azt mondta… kétezer éve?
Adj vagy veszel.
Arra gondoltam, hogy sikoltozok és az ablakon dörömbölök. Valaki segítene nekem? Ha ki tudnék szállni a kocsiból, talán megtalálhatnám Frederick bácsit és Annabethet, feltéve, hogy ők kevésbé őrültek, mint Randolph.
Bekanyarodtunk a Charles Streetre, észak felé a Public Garden és a Common között. Randolph bárhová elvihetett volna – Cambridge-be, a North Endre vagy valami félreeső helyre.
Próbáltam higgadt maradni.
-Kétezer év… ez hosszabb élettartam, mint az átlagos apáké.
Randolph arca a Holdbeli embert juttatta eszembe a régi fekete-fehér rajzfilmekből: sápadt és gömbölyű volt, gödrös és sebhelyes, titkolózó mosollyal, ami nem volt túl barátságos. -Magnus, mit tudsz a skandináv mitológiáról?
Ez egyre jobb és jobb, gondoltam.
-Ó, nem sokat. Anyukámnak volt egy képeskönyve, amit kiskoromban olvasott nekem. És volt pár film Thorról, ugye?
Randolph undorodva rázta a fejét.
-Azok a filmek… nevetségesen pontatlanok. Asgard igazi istenei – Thor, Loki, Odin és a többiek – sokkal erősebbek, sokkal rémisztőbbek, mint bármi, amit Hollywood ki tudna találni.
-De… ezek mítoszok. Nem igaziak.
Randolph egyfajta szánakozó pillantást vetett rám. 'A mítoszok egyszerűen történetek olyan igazságokról, amelyeket elfelejtettünk.
-Szóval, figyelj, eszembe jutott, hogy találkozóm van az utcán…
-Egy évezreddel ezelőtt skandináv felfedezők érkeztek erre a vidékre. Randolph elvitt minket a Cheers bár mellett a Beacon Streeten, ahol összeterelődött turisták fotózták magukat a tábla előtt. Megpillantottam egy gyűrött szórólapot, amint a járdán siklik: az ELTŰNT felirat volt rajta és egy régi képem. Az egyik turista rá is lépett.
-Ezeknek a felfedezőknek a kapitánya – folytatta Randolph – Skirnir isten fia volt.
-Egy isten fia. bárhol jó, tényleg. Tudok sétálni.
– Ez az ember egy nagyon különleges tárgyat hordott – mondta Randolph –, ami valaha az apádé volt. Amikor a norvég hajó lezuhant egy viharban, az a tárgy elveszett. De te – megvan a képességed, hogy megtaláld.
Megint megpróbáltam az ajtót. Még mindig zárva.
Az igazán rossz rész? Minél többet beszélt Randolph, annál kevésbé tudtam meggyőzni magam arról, hogy megőrült. A története beszivárgott az elmémbe – viharok, farkasok, istenek, Asgard. A szavak úgy csattantak a helyükre, mint egy kirakó darabjai, amelyeket soha nem volt bátorságom befejezni. Kezdtem hinni neki, és ettől féltem a legjobban.
Randolph megkerülte a Storrow Drive bekötőútját. Egy méternél parkolt le a Cambridge Streeten. Északon, a Mass General T állomás megemelt vágányai mellett a Longfellow-híd kőtornyai emelkedtek.
-Oda megyünk? – kérdeztem.
Randolph halászott a pohártartójában. 'Ennyi év alatt sokkal közelebb volt, mint gondoltam. Csak rád volt szükségem!'
'Határozottan érzem a szereteted.'
'Ma tizenhat éves vagy.' Randolph szemei ​​izgatottan táncoltak. 'Ez a tökéletes nap arra, hogy visszaszerezd az elsőszülöttségi jogod. De az ellenségeid is erre várnak. Először meg kell találnunk.
'De-'
'Bízz bennem még egy kicsit, Magnus. Ha megvan a fegyver…-'
'Fegyver? Az elsőszülöttségi jogom egy fegyver?'
'Ha a birtokodban lesz, sokkal nagyobb biztonságban leszel. Mindent el fogok magyarázni neked. Majd segíthetek edzeni az elkövetkezőkre'
Kinyitotta a kocsi ajtaját. Mielőtt kiszállhatott volna, megragadtam a csuklóját.
Általában kerülöm az emberek érintését. A fizikai kontaktus kizökkent. De szükségem volt a teljes figyelmére.
'Adj egy választ – mondtam. 'Egyetlen egyértelmű válasz, kusza történelemelőadások nélkül. Azt mondtad, ismered az apámat. Ki ő?'
Randolph az enyémre tette a kezét, amitől megmoccantam. A tenyere túl érdes és kemény volt egy történelemprofesszoréhoz képest. 'Az életemre esküszöm Magnus, hogy ez az igazság: az apád egy skandináv isten. Most pedig siess. Egy húszperces parkolóhelyen vagyunk.'