Ez gyors volt. Sejtettem, hogy Brian bele fog rángatni na de ilyen hamar... Próbáltam magabiztosan sétálni az udvaron ahol az összes ott táborozó tekintete rám szegeződött. Tisztára úgy volt, mint a filmekben, két oldalra álltak utat adva nekem. Ahogy haladtam előre azonnal kiszúrtam Zoet aki a barátaival karöltve zokogta ki nem létező lelkét. Erős a gyanúm miszerint ő is állított ezt-azt ami nem igazán a valósággal megegyezően történt. A lányok szorosan mellettem haladtak, ahogy meg is ígérték nem hagytak magamra. Mikor az ebédlőhöz értünk a kint várakozó rendőrök nem engedtek tovább csak engem, hiába kérték a barátaim, hogy jöhessenek velem, megtiltották. Így nyugalomra intve őket igyekeztem minél bátrabban belépni a sűrűjébe. Bent is állt néhány rendőrtiszt akik elirányítottak az egyik asztalig ahol egy férfi ült a vezető székben. Fekete zakót viselt hozzáillő nadrággal, övéből kikandikált fegyvere és jelvényének egy darabja. Fura, de nem igazán néz ki zsarunak.
- Üdvözlöm! -intett, hogy üljek le- Michaela Morgan ugye?
- Igen én. Maga kicsoda?
- John Travis nyomozó vagyok az FBI-tól. -mutatkozott be.
- FBI? Ez erős túlzás egy kis verekedéshez.
- Elmondaná mi történt?
Bár szépen kérte, egyáltalán nem volt sem sűrgető, sem erőszakos hogy már pedig mondjam már, mégis... Volt valami a hangjában amitől még a szőr is felállt a hátamon. Féltem ott ülni vele szemben, pedig tudtam nem vagyunk egyedül, viszont azzal is tisztában voltam, hogy a rendőrök úgysem tennének semmit hiszen egy szövetségi nyomozó sokkal nagyobb rangban áll felettük.
- Szerintem már Brian és Zoe mindent elmondtak nem? -jegyeztem meg cinikusan.
- Az lehet. Viszont szeretném a maga verzióját is meghallgatni. Szóval?
- Rendben. Nyertünk a csapatommal egy szabad hétvégét és az utolsó napon kaptunk szabad két órát a vásárlásra. Én Mollyval mentem de valahogy elvesztettük egymást így egyedül mentem vissza a dzsiphez. Aztán felbukkant ott Brian és elkezdett erőszakoskodni velem.
- Mit tett pontosan?
De tudtam, hogy ezt megkérdi, tipikus nyomozói kérdés. Számítottam rá. Hm, ja nincs is felemelőbb mint visszaemlékezni arra ami történt...!
- Lefogott és nekilökve a kocsinak elvágta minden menekülő utam. Aztán azt mondta ha el merem árulni a kis afférját Zoeval akkor megbánom. Azután ugyanazt akarta velem is csinálni, mint Zoeval. Csak én nem engedtem neki. Aztán Mr. Taylor meghallotta ahogy segítségért kiáltozom és jött is segíteni.
- Mit csinált?
- Leszedte rólam Briant és a földre dobta. De ugye ezt ő sem hagyta így összebunyóztak.
- Szemtanúk szerint Mr. Taylor egy, idézem -nézett bele jegyzetfüzetébe- nagy darab téglával akarta Briant megölni. Maga mit gondol erről?
- Hazugság! Nem így történt. -csaptam mérgesen az asztalra.
- Akkor elmesélné mi történt valójában? -hallatszódott hangján, hogy egyáltalán nem hisz nekem.
- Van más választásom? -forgattam meg szemeim- Ahogy verekedtek Brian többször is visszaütött Adamnek ami nem tetszett neki. Igaz megfogott egy tégla darabot de nem bántotta Briant. Megkértem, hogy álljon le és megtette, nem bántott senkit. -keltem védelmére.
- Azt állítja maga kérte arra, hogy ne bántsa Mr. Mayt?
- Igen! -vágtam rá azonnal.
- És miért tette? Hiszen az a férfi akár meg is erőszakolta volna magát. Akkor mégis mi késztette arra, hogy a védelmére keljen?
ESTÁ A LER
Az őrület határán (J.K) (befejezett)
Fanfic„ - Gyerünk tedd meg! -kiáltott rám- Tudom, hogy akarod. - Nem én nem vagyok gyilkos! -tiltakoztam. - Ugyanmár, megérdemli. Állj bosszút! Döfd egyenesen a szívébe, úgy nem fog szenvedni, bár...megérdemelné. - Nem...én nem... Nem akartam megtenni ami...
