Az őrület határán (J.K) (befejezett)

4. rész

A napok szépen sorban követték egymást és már csak azt vettem észre, hogy hónap vége van. Elég húzós egy hónapon vagyok túl, hála Zoenak és hű követőinek. De már előre félek a holnaptól mivel Április elseje lesz... Vajon mit fogok én holnap kapni? Sajnos nem tudtam anyát kijátszani, hogy ne kelljen suliba mennem, ha nincs 40 fokos lázam akkor mennem kell így vagy úgy. Hogy én ilyenkor nem tudok beteg lenni. A franc vinné el! Épp a szobámban ültem és az ablakon bámultam kifelé, próbáltam egy tervet összekovácsolni, mikor drága testvérem berontott a szobámba.

- Erről igazán leszokhatnál Hailey! -szóltam rá mérgesen- Mit akarsz ilyenkor? -néztem órámra.

- Csak jöttelek megnézni hogy vagy. Minden oké? -ült le mellém.

- Ja. Mért ne lenne? -néztem rá furcsán.

- Hát tudod? A holnapi nap. Elseje lesz.

- Kössz tudok róla. Mit csináljak vele ha elseje lesz? Nem tudom átugrani azt a napot. -vontam vállat.

- Nem kéne szólni anyának erről a Zoes dologról?

- Jaj ne, Isten ments! -pattantam fel rögtön- Mégcsak az kéne!

- De miért? Tudod anya milyen jóban van Zoe anyjával, ha beszélne vele a lánya viselkedéséről talán kedvesebb lenne veled.

- Ezt te se gondolhatod komolyan? -háborodtam fel- Zoe és a kedvesség? Még egy univerzumban sem férnek el egymás mellett. Különben is nem érnék el vele semmit ha anya és az ő anyja megbeszélnék ezt ketten. A drága kicsi hercegnő csak mégjobban kiakadna rám. Áh, inkább ne! Jólvan az, már megszoktam a szemétkedéseit, majd csak túlélem a holnapi napot is. De -álltam meg mondatomban és szigorúan néztem rá- te se mondhatsz semmit anyának! Megígérted Hailey!

- Nyugi, én nem mondok semmit. Ha neked így jobb -vont vállat- akkor szenvedj. Én csak jót akartam. Na megyek elteszem magam holnapra, sok zh-t fogok írni. Jóéjt hugi!

- Jóéjt!

Miután távozott szerény hajlékomból elterültem az ágyamon és azon gondolkoztam amit Hailey mondott. Sokszor eszembe jutott már, hogy beavatom anyát a sulis dolgokba, de végül mindig meghátráltam. Az előbbi indokom miatt is és mert anya hiába van jóban Mrs. Nielel ha ez Zoe hozzáállásán nem változtat semmin. Nem akarok felesleges kavarásokat és plusz indokot neki arra, hogy minden egyes nap szivasson, elég ez is.

Másnap gondosan felöltöztem, a melegítőmön duplán kötöttem meg a madzagot, nem akarok úgy járni, mint tavaly. A suli kellős közepén álltam a lányokkal mikor Sam, Zoe parancsára, ott mindenki előtt rántotta le rólam a nadrágomat. Ott álltam egy szál bugyiban az egész suli előtt. Rettentő megalázó volt! Aznap el is lógtam a megmaradó óráimat. Akkor szóltak Kalyaék Haileynek, hogy mi történt velem és kérték, hogy keressen meg mert csak úgy elrohantam és ők meg aggódnak értem. Azóta a nap óta tud a nővérem Zoe terrorizmusáról irányomba. Persze sokszor súlykolja, hogy de mondjam el anyának, szóljak az igazgatónak, beszéljek a szüleivel... De minek? Egyikkel se érnék el semmit, csak azt, hogy mégjobban magamra haragítanám.
Gondolataim végére a busz meg is érkezett a sulitól egy saroknyira lévő megállóhoz. Gyorsan leszálltam és meglátva a barátaim csatlakoztam hozzájuk a sétában.

- Sziasztok csajok! -karoltam át őket.

- Szia! -bökte oda Chloe telefonjából fel se nézve.

- Csá csajszi! Mizujs?

- Semmih... -sóhajtottam.

- Júj ez de mélyről jött. Mi a baj?

- Szerinted? -néztem rá, hogy „most tényleg nem jössz rá?" nézéssel.