Az őrület határán (J.K) (befejezett)

12. rész

Az utolsó kimenőnkön egy város nézéssel egybekötött túrára mentünk. Szerencsére jó idő volt, már reggel kilencre a hőmérséklet legalább a 25 fokot elérte. Fogtuk a kis háti táskáinkat és elindultunk arra amerre a túravezető és a kísérőink vezényeltek minket. Adam legelől ment szorosan azzal a Brian nevű fazonnal. Remélem nem fog felismerni. Kínos lenne ha épp most kezdene el leordítani amiért meglestem őt Zoeval, megjegyzem nem szándékosan, félig... Egy aranyos kis ösvényhez értünk ahol beszállítottak minket egy nyitott terepjáróba, mert az út hátralévő felét kocsival tesszük meg. Egy vadasparkon keresztül vezetett túránk első állomása, ahol láttunk medvéket, farkasokat, néhány kisebb rágcsálót aminek totál elfelejtettem a nevét és rengeteg szarvast is. Mikor megállt a kis dzsipünk egy kedves kis vendéglőhöz mentünk, ahol helyi specialitásokat szolgáltak fel. Nem igazán voltam elragadtatva a fogásoktól, olyan átlagosnak mondhatóak. A délután első fele szabad vásárlással folytatódott, így meglátogattuk az összes kisebb butikot, cipős boltot és drogériát. Meglepődtem, egyáltalán nem voltak magas árak, sőt mondhatni egész olcsón megkaptuk a kiszemelt termékeket. A megbeszélt időre azaz háromra a kocsinál kellett lennünk, hogy időben visszaindulhassunk a városba. Mivel ma a lányok nem jöttek -nem akartak bajba sodorni engem Zoe miatt, így inkább a táborban maradtak- csak Mollyra számíthattam. De a nagy bevásárló körút közben valahol elvesztettük egymást, így elsőként érkezve egyedül várakoztam a parkolóban. Telt az idő és még mindig sehol sem voltak a társaim. Hova lett mindenki? Elővettem telefonom és 14:49-et mutatott.

- Már itt kéne lenniük. -jegyeztem meg bosszankodva.

Írtam Mollynak is, hogy merre van de nem írt vissza, mégcsak meg sem nézte az üzenetem pedig fent volt a közösségi oldalán. Mivel meleg volt megszomjaztam, gondoltam iszok. Mikor hajoltam volna le a földre tett táskámért, egy cipő pár jelent meg előttem és hirtelen két kéz erősen nekilökött a dzsipnek. Tompa fájdalom járta át hátamat és jobb karomat, amiket az ütés ért. Felnéztem és egy zöld szempárral találtam szembe magam, ami szinte villámokat szórt rám. Világos barna haja kissé zilált volt az izzadtságtól. Dühösen nézett rám, de egy percig sem engedett a szorításából. Hiába akartam elmenekülni nem hagyta, teljes erejével a kocsi oldalának nyomott, esélyt se adva az eliszkolásra.

- Mit akarsz? Engedj már el! -löktem rajta egy kicsit, de mintha egy légy akarna egy elefántot lecsapni, esélytelen.

- Tudom, hogy láttál minket. Tudom, hogy te voltál az!

Hangja mély volt, és ahogy a fülembe duruzsolta még ijesztő is. Orromat megcsapta kölnie és enyhén izzadt testének illata, ami be kell valljam nem volt rossz. Mégis ebben a helyzetben a hideg rázott tőle.

- Nem tudom miről beszélsz.

- Ó dehogynem! Tudod(?) a tegnapelőtti este mikor kilestél minket azzal a kis ribivel. -hogy mivan?

- Ribi? Ha így vélekedsz Zoeról akkor miért akartad őt felfalni? -hangom csak úgy csöpögött a gúnytól és az iróniától.

- Ugyanmár! Hiszen tálcán kínálta magát a kis kurva, ki mondana nemet egy ilyen ajánlatra?

- De gusztustalan vagy bazdki! -ismét próbáltam ellökni, de nem engedett el.

- Ez az, szeretem ha egy lány nem adja magát könnyen. -meglökött ágyékával amivel tudatta mit is akar pontosan, bár erre nem volt szükség, eddig is éreztem- Ha visszaérünk a táborba majd meglátogatlak. -búgta fülembe mire azonnal megráztam a fejem.

- Hagyj már békén te undorító féreg! -kiáltottam rá.

Nem igaz, hogy pont ilyenkor nem jár erre senki!? Hol a fenében vannak már a többiek? Rég itt kéne lenniük! Segítsen már valaki, könyörgöm!