Az őrület határán (J.K) (befejezett)

10. rész

Miután mind megszárítkoztunk és átvettük az átizzadt ruháinkat siettünk az eredmény hirdetésre. Az ebédlőben már nagy volt a tumultus, mindenki be volt zsogva vajon ki győz. A felügyelőtiszt megkért minket rendeződjünk a korábbi csoportokra, hogy bejelenthesse a nyertest. Páran összeütköztek a nagy hevességben de végül csak sikerült megtalálni mindenkinek a saját kis bandáját. Molly szorosan mellém állt, szerencsére pont elvágta az utat Zoe elől. A tanárunk is odajött, mivel mégis csak ő volt az ötödik tag a mi kis fura csapatunkban. Végül az a Brian nevezetű fiú lépett fel az emelvényre a táborvezetővel. Hamar csend lett a helyiségben.

- Nagyszerű látom mindenki itt van! -csapta össze tenyerét- Büszkén mondhatom, hogy az idei kis kincsvadászat sokkal jobban sikerült, mint azt vártuk. Szerencsére késés nélkül sikerült minden csapatnak időben ideérnie és leadnia a gyűjtött kincseit. Társaimmal összeszámoltuk a tárgyakat és furcsa de legtöbben szinte mind ugyanannyit szedtetek össze, mint az ellenfeleitek. De mégis volt egy csapat aki három darab tárggyal többet dobott be a kis gyűjtőzsákba, mint a többiek. Nem is szaporítom tovább a szót, a győztes nem más mint...a... Piros csapat!

Hirtelen fel sem fogtam, hogy mi nyertünk, de még Molly sem. Egymásra néztünk, hogy ezt most jól hallottuk-e. Akkor voltunk biztosak a dologban mikor már Zoe idegesítő visongása bejárta a termet. A többiek persze megtapsoltak minket, gratuláltak, de láttam a szemükben mennyire csalódottak voltak amiért nem ők nyerték meg a szabad hétvégét. Miután megkaptuk a kilépőinket szétszéledt az egész társaság, mi is visszamentünk a kunyhónkba.

- De jó nektek, leléphettek innen a hétvégén. -dőlt el az ágyán Kayla.

- Szerencsések vagytok. -értett egyet Chloe is- Nekünk itt kell maradnunk...

- Na és? Abban mi a rossz? -értetlenkedett Molly.

- Az, hogy nem lehet semmit csinálni ebben a tetves táborban. Tisztára, mint alsóban mikor cserkészek voltunk. Halál unalom! -csak nevettünk drága barátnőm hattyúhalála előadásán.

- Mért nem jöttök velünk? -vetettem fel az ötletet.

- Ja mert szerinted kiengednek innen anélkül a kártya nélkül mi? -mutatott a nyakamban függő tárgyra.

- Ki kell surranni. Hiszen ez egy erdő. -mutattam körbe- Biztos nem csak egy kijárata van. Meg kell próbálni, annyit megér.

- Ja oszt' majd eltévedünk valahol és leshetjük mikor találnak ránk.

- Akkor mit szólnátok ha beszélnék Adamel? Biztos megengedné. -hupsz, na ezt nem kellett volna.

- Ki az az Adam? -nézett rám kerek szemekkel Chloe- Várjunk csak, nem így hívják Mr. Taylort?

- Na ne bassz! Te tegezed a tanár urat!? -Kayla rögtön felpattant az ágyból- Jaj még hogy csak lemaradtunk beszélgetni... Brühühü! -nyávogott szokásos szivatós hangján.

- Ne kombinálj Kayla, csupán megkért, hogy tegezzem mikor találkoztunk vele a plázában. Ennyi!

- Milyen pláza? Várjunk már egy picit! Mióta tart ez? -faggatott Clo is. Nemár te is kezded?

- Nem olyan rég. Épp a táborra vásároltunk anyával mikor beültünk a cukiba és találkoztunk Adamel. Annyira elvoltak anyával, hogy megkért tegezzem ha már anyával is összebariztak. Ennyi. -rántottam vállat.

- És nekünk ezt mért nem mondtad el?

- Mert tudtam úgyis halálra szivatnátok vele meg nyomnátok a szokásos hülye kis love story-kat. Akkor is egy hétig vele húzatatok mikor kiderült tudtam a táborról.