Páratlan Képesség: Egy vak lány története

20. fejezet - Ruby

Egy dombon álltunk. Mellettem Flynn, utána Elodie, a másik oldalamon Malcolm foglaltak helyet. Csak négyen voltunk az árulók csapatából. De ennek elégnek kellett lennie, hogy erősítsük Moana-ékat, és Aubrielle lányait. Reméltem, hogy elért a barátnőmhöz a levél. Flynn-nek hiányzott Moana, és nyilván nem szerelmesleveleket küldtek egymásnak. Fontos dolgokról volt szó, és a háború a szerelemmel nem fért össze. Vagy legalábbis nekünk mindig ezt tanították, de ki mondta, hogy nem lehet nyerni a szerelem nevében?
Hideg volt, Elodie mégis olyan sziklaszilárdan állt. A tekintete most tisztább volt, mint általában. Ő ismerte Aubrielle-t, Clark-ot és Imogent is, bár sosem mondta el, hogy ő Jesse-ék rokona volt, Moana-tól tudtuk meg. Elodie az őrület határán állt. Volt egy gyógyszer, amivel leplezni tudtuk az egyre romló állapotát, de nem gyógyította meg, és egyre több kellett belőle. Abban a pillanatban láttam, hogy visszatért belé némi élet a szer nélkül is, talán mert segíthetett Aubrielle lányainak, akit cserben hagyott. Gyáva volt lépést tenni, de én örültem, hogy nem tette, mert szükségünk volt rá. Ő hordozta azokat az információkat, amiket igyekeztek eltitkolni előlünk, mégha nem is mondta el mindet. Általa tudtuk, amit tudtunk. Egyre többen lettünk árulók, így sikerült Essie-t is megszöktetnünk. Kallione-t, Maxel-t és Jace-t kivégezték, és meg is kínozták, amiért nem mondtak semmit, de megtörni nem tudták őket. Az elvesztésük minden percben fájt, de háborút vívtunk. Bármennyire is éreztem magam képtelennek és gyengének, küzdenem kellett, hogy a jövő nemzedéke egy jobb világban élhessen.
Üdvrivalgás szakított vissza a valóságba. Mina mester megállt a csapat elején. A nyitott tenyerünket a szívünre téve és fejünket lehajtva tisztelegtünk.
- A mai nap fontos. Az árulók megszöktettek egy fontos túszt. A Nagykirály engem bízott meg, hogy vezesselek titeket, mivel egykor én is tanítottam őket, így jól ismerem a hibáikat. Én fogok előbb érkezni néhány általam kiválasztottal, aztán az alakváltók, majd a különlegesek következnek. Ez az egyetlen esélyünk, hogy ilyen összeszedetten megállítsuk őket. És ugye nem akarunk szégyenben maradni? - kiáltotta.
- Nem! - zúgta a tömeg.
- Nem akarunk csalódást okozni a Sötét Bárónak azzal, hogy bevesse a Beldahimeket, ugye?
- Nem!
A nő elégedetten jártatta végig a tekintetét a csapaton.
- A tervet mindenki tudja, átvettük számtalanszor. Alakzatba rendeződni! Ideje, hogy megmutassuk, kik vagyunk mi. De előtte még teszünk egy kis kitérőt.
Mina Mester mosolyától kirázott a hideg. Én visszafolytottam a sajátomat. Ha minden jól megy, elbuksz, és fejedet veszik érte.

Naszóval, ez a két fejezet nem volt belekalkulálva, de miért is ne? Így jött.