Advent a Pál utcában 2021

23. Mr. Manó - pre-Áts/Nemecsek

Legutoljára akkor látott ekkora tömeget, amikor az egyik évzáró ünnepség előtt felmásztak Pásztor Ádámmal az iskola tetejére és nézték, ahogy a nyolcadikosok rokonai özönlenek be a kitárt kapun. Abban az évben több népszerű diák is volt, akik úgy érezték, nem csak a szűk rokonságot, de az egész kerületet is meg kell hívniuk a ballagásra.

Áts Feri lenézett a mellette ácsorgó öt éves húgára, Grétire, aki nagy barna szemével csodálkozva nézte a lelógó fényfüzéreket. Valaki előrefurakodott mellettük a tömegben, és meglökte a kislányt. Gréti ijedten simult a lábához. Feri úgy döntött, inkább felveszi a húgát, még akkor is, ha tudta, tíz perc múlva már sajogni fog a bicepsze.

Sorban álltak a Mikuláshoz az egyik bevásárlóközpontban, de iszonyatos volt a hangzavar körülöttük. Gyerekek sírtak, visítottak, toporzékoltak, szülők telefonáltak, beszélgettek, egymással veszekedtek, és csak egy-kettő vette a fáradtságot, hogy a kiborult gyereküket megnyugtassa. Mire a gyerekek eljutottak a Mikuláshoz, már vörös volt az arcuk és bedagadt a szemük a hisztitől. Legtöbbjüket a tömeg és a soha nem hallott lárma rémítette meg, de sokan azért kezdtek el sírni, mert látták, hogy egy társuk is zokog. Hiába tiltakoztak, hogy nem akarnak a Mikulás közelébe menni, a szülők csak oda kényszerítették szerencsétleneket egy fotó kedvért, ami egyértelműen a Facebookra szántak, és nem a titkos családi albumba.

Feri elnézte Grétit, aki a Mikulás melletti hatalmas fenyőt figyelte. Ide-oda kapkodta a tekintetét, amikor felvillant egy-egy fény a díszek között. Most egy kicsit irigyelte őt. Legalább Gréti nem hallja ezt a zűrzavart maguk körül. A gondolatra elszégyellte magát, mert Gréti a jó dolgokat se fogja soha meghallani. Nem tudta, milyen az édesapjuk kacaja, az édesanyjuk énekhangja, milyen vicces, hogy a középső testvérük, Misi pösze, amin nem szabadna nevetni, de Feri sose bírja megállni. Nem fogja hallani a hajnali madárcsicsergést, a patak zúgását, a fák susogását, a hó roppanását, a gitárhúrok pendülését és a zongorabillentyűk csengését. Gréti világában örökös a csend.

Valaki megint megpróbált előrefurakodni, de a rendezők visszaparancsolták. Nem kivételeztek senkivel. Nem érdekelte őket, ha egy gyerek órák óta üvöltött. Mindenki kisgyerekkel volt. Feri az orra alatt káromkodott, és szorosabban ölelte Grétit, mert kialakult egy kisebb lökdösődés.

Ó, hogy ő menyire szeretett volna olyan igazi "szarok bele mindenbe" tinédzser lenni, nem foglalkozni semmivel, lázadozni, egész nap a számítógép előtt ülni, és arról panaszkodni, hogy az anyja már megint azt kérte tőle, hogy pakolja el a ruháit. De neki ez nem adatott meg. Mióta az apja kamionsofőrként dolgozott, és az anyja egyedül maradt három gyerekkel, Ferinek fel kellett nőnie. Ő volt a legidősebb, és az apja megígértette vele, hogy az anyja segítségére lesz. Feri megtett mindent tőle telhetőt, de néha szeretett volna csak egy kicsit újra gondtalan vagy legalább gondtalanabb tinédzser lenni.

Végre a sor elejére kerültek, ezért Feri lerakta Grétit. Az anyukája kérte meg, hogy hozza el a húgát megnézni a Mikulást, mert neki Misit kellett visszavinni a fogorvoshoz, hogy megnézzék a fogszabályzóját. Misi amúgy se akart jönni, mert ő már nagyfiúnak tartotta magát, a maga tíz évével.

Miután egy újabb bömbölő négyéves távozott az emelvényről, a biztonsági őr intett nekik, hogy mehetnek. Feri is megígérte az anyukájának, hogy készít képet Grétiről a Mikulás társaságában, de csak akkor fog, ha a húga is szeretné.

Gréti boldogan ugrott a pocakos piros ruhás statiszta ölébe.

– Szervusz! – köszönt neki a Mikulás. – Mit szeretnél karácsonyra?

Feribe hirtelen belemart a keserűség, amikor rájött, hogy Gréti nem fogja érteni, mit mond neki a Mikulás. A szájról olvasás még nem ment olyan jól, csak néhány szót ismert fel, de a fehér szakáll miatt azt se fogja látni, hogy beszélnek hozzá.